/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/


Wether nem volt túl tapasztalt párbajozó. Nem régen költözött be más telepesekkel Yrch-be, hiszen hallani lehetett a nagy vérengzést, amit Nuszra centurió követett el az itteniek ellen a sötét elfek nevében.
Nem, nem igazán a részvét motiválta és hogy lelki társakat keressen a népéért való bosszúhoz. Egyszerűen biztonságban érezte magát. Hogyan? Fiatal, huszonéves elméjével úgy képzelte balgán, hogy amit el akartak pusztítani azt megtették. Kicsi is a falu, ezért nem lesz stratégiailag fontos.
Kevés az esélye, hogy kétszer ugyan oda csap a villám, ám Hraman, az ideköltözése óta vezető törzsfőnök meghalt egy Zevadar ellen szervezett portyán, így feltétlenül ott akart lenni a versenyen, ami az új főnököt kiválasztja.
~Akár én is lehetek a vezér! Sok időm lenne megerősödni és stabilitást és biztonságot hoznék a közösség életébe. Idősebb, tapasztaltabb harcosok gyakorlatilag nem maradtak a mészárlás után és együtt erősödnénk.
*Csendben figyelte a sorsolást és egy olyan valakivel kerül most szembe, aki nem ismer túlzottan. A sámánnal szokott legtöbbször lenni a hegyekben és rejtély, mit csinálhatnak ott.
~Remélem nem átkozott meg engem.
*Yrch idősebb sámánját szintén elvesztette Uráldur cselszövése által, az elején csak egy fiatal, tapasztalatlan kölyök vette át a helyét, akit azelőtt a segédjeként használt. Nem rég jött az öreg szellemi vezető máshonnan és egyszer csak felbukkant ez az alak is mellette.
Bátran lépett az ellenfele elé a küzdő térre és baljában egyelőre hátul tartja az acéllal megerősített hálót, mely oldalán kövek lógnak nehezékként. Lándzsájával szúr előre egyet.

A tömegből kiléptem,ahogy a nevemet szólították a küzdőtérre.
Az ellenfelem, egy lándzsával és egy kövekkel erősített hálóval állt ki.
..és ahogy átlépem a vonalat,máris felemelem a csákányom,mert abban a pillanatban már a hegyével szúr is felém, de ezt a bizonytalan támadását könnyedén kerülöm ki,és egy oldalhárítással tolom el a lándzsa végét...de amint eltoltam magamtól,máris fordulásból ütök neki vissza a karja felé,remélve,hogy ki tudom ütni a kezéből a fegyverét...

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/


Az ellenfél nem sokat tétovázik, máris hárít és visszatámad. Bár nem tudja kiütni a fegyvert a kezéből, félig visszahúzta már, de a végét a földre tudja szorítani. Wether sem olyan ostoba, hogy azt gondolja, kivédhetetlen szúrás volt. Ám ha ezt megteszi Manuk, akkor az ork elindítja a baljában a hálót és megpróbálja beteríteni vele.
~Hmmm... nem kell alábecsülni.
*Ha viszont nem szorítja le a földre, hanem engedi tovább hátra húzni, akkor nem dobja el a másodlagos fegyverét. Vagy ha gyanús, hogy le fogja szorítani, akkor eldobja, de amint szabad a lándzsa, akkor visszarántja jobbját védekező pozícióba.

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/


Bár hirtelen támadtam,nem tudtam meglepni a harcost,de nem is becsültem alá ..inkább valamiféle puhatolózó mozdulatnak szántam,...és ez kis mosolyra emlékeztető grimaszt húzott a számra,de ügyeltem,hogy ne legyen észrevehető..

A lándzsáját nem szorítottam le,inkább egy újabb fordulattal lendítettem a csákányt.és a másik lengő karommal pedig az öklömet,ahogy testközelbe értem..és ahogy a csákányra figyelt,igyekeztem bevinni neki egy bal horgot az álla felől..kihasználva azt,hogy neki egyszerre két felé kell figyelnie ..

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/


A fiatal ork figyelme valóban nem tud túl sok dolog között megoszlani. A lándzsája az újabb támadásra már vissza lett húzva védekező pozícióba és könnyedén hárítja vele a bányász eszköznek tűnő tárgyat, ám az ököl meglepi és hátra tántorítja.
Idő kell -tudja- mire kitisztul a feje, így inkább óvatosan körözni kezd az óramutató járásával ellentétesen és védekezésben marad továbbra is. Összeszedi magát, hogy figyeljen a másik támadására és ha az nem jön hamar, akkor esetleg teljes erővel tudjon ismét prbálkozni.

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/




A lengő öklöm kicsit azért meglepte és egy lépést meg is tántorodik,és ezt kihasználva lendülök előre,és hogy teljesen megzavarjam,a csákányomat magasabbra lendítem a fejem fölé,hogy arra figyeljen,de közben a "tartó"lábát igyekszem kisöpörni a lábammal alóla ,ahogy hirtelen lehajolok.
...és ahogy a bal kezében tartó hálót megragadom,hogy ne tudja rám hajitani estében..de közben én foghassam a kezemben,és ránthassak rajta,hogy teljesen kibillentsem a testtarrtásából,és ezáltal a földre kerüljön..

Manuk teljes lendültéből támadásba lendült, de Wether óriási szerencséjére már elkezdte a körözést az előbb, így ahelyett, hogy testközelbe kerültek volna, pont elfut mellette, ideális célpontot nyújtva arra, hogy a hálót egy gyors körmozdulattal hátulról ráhúzza és belegabalyítsa a bonyolult mozgás közben.
Óriási szerencséje van ezúttal az ifjú telepesnek. Ám még így sem szabad lebecsülnie az ellenfelét. Egyszer őt lepték meg, most ő lepi meg a másikat. De azé a győzelem, aki utoljára tud meglepetést szerezni.
A közönség eközben egyre jobban belelendül a szurkolásba és a gyönyörű, napsütéses napon egy igazán jó harcot élveznek.

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/



A lábsöprés nem sikerült,de nem adom fel...
Ahogy észrevettem a kikerülő mozdulatot,akkor már késő volt egy nagyobb lendületet venni a fordulásba..és felemeltem a fejem felé a csákányom,hogy ha a háló"érkezne" felülről,akkor ne tudja teljesen beteríteni a testem,és rágabalyodni..így beleakasztva az élét,el tudjam szakítani..
Igyekeztem a fejem lehúzni a markolat alá,hogy a rajta lévő kövek a lehető legkisebb mértékben érjék esetleg a felsőtestem,vagy éppen a fejem..
De ahogy rám esne a háló.akkor igyekszem minnél jobban megragadni erősen és hirtelen rántani magam felé Wether-t.

Alia Caroline Azurre írta:

De ahogy rám esne a háló.akkor igyekszem minél jobban megragadni erősen és hirtelen rántani magam felé Wether-t.

Lorew úgy gondolta, hogy ellenfele megpróbál majd -reménytelenül, de ösztönösen- kibújni a ráterülő háló alól, ám az inkább a szálfegyverrel felfegyverzett ellenfele megbillentésér használta a helyzetet.
Ahogy Manuk kitervelte, a háló beterítette a csáklyát, melyen sikerült átbújtatni az acél fejet és beterítette a felső testét is. Ekkor egy hirtelen rántás miatt az érkező másik fegyverrel elvétette a fiatal ork a döfést és egyszerűen átesett a csáklyáson, földre kerülve mind a ketten.
Igyekezett minél hamarabb felállni, hogy döfjön egyet hosszú fegyverével a hálóval a felső testén elzuhant ellenfele felé.

Ahogy átesett rajtam a hirtelen rántás miatt az ellenfelem,abban a pillanatban igyekeztem én is utána bukfencezni és így a háló már nemcsak rajtam volt,hanem Wether testén is.,és a csákányom éle viszont kezdi elvágni a hurkolt hálószemeket ,ahogyan szorosabbra kezdi húzni rajtam ..
..s igyekezett volna gyorsan felállni mellőlem,én meg próbáltam a földön tartani,hogy a lándzsájával ne legyen ideje felém szúrnia..

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/


Wether győzelmét kezdik éljenezni és biztatni őt, hogy végre egyértelműsítse a fölényét, ám Manuk sikeresen belegabalyítja mind a kettejüket a hálóba és akár hogyan is próbál kimászni a fiatal, a csáklyás nem engedi és bizony a szálfegyvere sok mindenre hasznos, ám ilyen közelről egészen biztosan nem tud szúrni. Sokkal jobban kedvez a helyzet az ellenfele fegyverének.
Végül legnagyobb meglepetésre végül a sámánnövendék kerül ki győztesen. Wether kénytelen a birkózást feladni és elismerni, hogy Manuk jutott tovább.


/Targhras-szal a kezdőt írd meg nyugodtan Maruk ellen! Most ők ketten jönnek./

Ahogy Manuk-ot kiáltják ki a párbaj győztesének,a háttérben máris újra kezdődtek a fogadások,ezuttal két tapasztaltabb harcossal..akik eddig vártak,hogy "ringbe"léphessenek egymással..és most itt az idő a bizonyításuknak..

Targhras és Maruk a következő páros a selejtezőben!-harsogta ki egy bukméker,aki a gyors gazdagság reményében igyekezett minnél többeket fogadásra csábitani a nézők közül..

..és hamarosan meg is jelent Targhras a kalapácsát lengetve a bal kezében..és a lasszót a jobb kezében forgatva....
És igyekezett minnél félelmetesebbnek látszani...

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/




Maruk kimondottan a lehetőségre költözött át a fővárosból, Grakból. Sokáig állandó kihívója volt a knuutnak, Grogírnak, ám a sokadik vereség megtanította neki, hogy nem tudja legyőzni. Ám így sem kell lebecsülni, hiszen az orkok legnagyobb városában nevelkedett. És furcsa fintora az Életnek, hogy a Birodalom második legjobb harcosának tartották sokáig -lehet csak a bajnok sokszori kihívása miatt-, mégsem volt egyetlen pici falu tejhatalmú ura sem.
Egy olyan városban nőtt fel, ahol a törzsfőnök a mindenkori „minden orkok ura”, és nincs olyan jelentős hatalma még a Másodiknak sem, mint egy közepes rangú törzs közepes rangú főnökének. Bár a nagy vezért nem sikerült legyőzni és halála után lecsúszott az ottani utódlásért rendezett versenyről is egy baleset miatt, ám azóta felépült és idejét látta átvenni egy vidéki település felett a hatalmat... hogy távlati céljait megvalósíthassa.
Ha győz, olyan remek harcosokat hív a sokat szenvedett községbe, mint akár Morbag és más társaik, akikkel szerény elképzelése, hogy a nyugati országrész apró falvas vidékének legerősebb egységét állítja össze. Nem becsüli le a helyi Vonyítókat, de megvannak a maga elképzelései is.
Ehhez az úthoz az első lépést teszi most meg, mikor kisorsolják a párját és rögtön elő is lép. Övére kér hatvan centis rövid kard van csatolva, míg hátára egy másfél méteres kard. Kemény tigris bőrből készült bőrvértje feszül rajta és elszántan néz az ellenség szemébe.
-Védekezz!
*Mondja öblös hangon és előhúzza két rövid kardját. Egyelőre nem támad, csupán csípőből kis köröket mozog, hogy mozgásban legyen és a lábával egy helyben táncol, apró lépésekkel.

Targhras végignéz az ellenfelén,és összeszedve minden bátorságát lép be a vonalom belülre..

-És Te támadj!-nézett Marukra,és szemével követte a mozgását a férfinek .bár igencsak gyors volt hozzá képest..de Marukot csak nézte ,ahogy körözni kezdet lassan..és várakozón lépdelt az öreg felé..

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/




Maruknak sikerült bemelegíteni az izmait a ritmikus mozgással. Ám nem sikerült kiprovokálnia az ellenfél támadását. Ám ez nem tűnik olyan nagy dolognak, hiszen a „legjobb védekezés a támadás”. Így megindul előre.
~Érdekes, hogy mennyire szeretik a szokatlan fegyverpárosítást páran az ilyen párharcok során. Az előbb egy hálóval toldotta meg a szigonyát az egyik, most egy ostor. Lehet, hogy szokatlan tulajdonságaival előnyt jelent, de sokkal biztosabb olyan fegyverekre alapozni, amiket csatába is viszünk.
Az ork így is rövid életű. Ki kell használni, hogy gyakorolhat azzal, amiben a harctéren is küzdeni fog. Ez teszi kiforrottá a mozdulatait mind a portyákon, mind a megszerzett címünk megvédésekor.
*Miközben gondolatai átsuhantak az agyán, az egyik kardját a mellkasa felső részénél tartotta és pengéje az arca mellett nyúlt az ég felé. Másikat kényelmesen előre tartotta has magasságában. Lépéseinél lába folyamatosan be volt rogyasztva, ezzel a három méteres magasságából jóval lentebb került a testsúlya. Igazi törzsfői méretekkel büszkélkedhetett, nem csak ügyességben és gyorsaságban közelítette meg egykoron Grogírt, de az évek során -mint a legtöbb korabeli oughwari, aki eléri egyáltalán- ugyan olyan magas és erőssé vált. Bár kevesen élik meg ezt, ám mellettük jóval kisebbek termetre is népük fiatalabb tagjai.
Ám nem szabad lebecsülni a kevésbé érett harcosokat sem, ezt jól tudják az itteniek, hiszen pont Hraman címéért küzdenek, aki igen korai éveiben vette át Murdah helyét és vált itteni törzsfőnökké. És talán csak a Bansheek tudnák megmondani, hogy most nem-e egy ilyen lesz-e a végső győztes!
Maruh egy vágás nélkül indult az első ellenfele felé, mintha lábaival akarná legázolni őt és csak testközelből fog akcióba lendülni.

Ahogy közeledett felém Maruk,egyrehatalmasabbnak láttam..de azért igyekeztem magabiztosan kiállni ellene..a lasszómat pörgettem folyamatosan,és ahogy köröztünk egymással szemben,hirtelen elhajítottam,hogy ráteketedjen a kardot tartó kezére..de kissé elhamarkodtam,mert arra nem számoltam,hogy ha lecsúszik róla...
Bahh...fujtattam egy nagyot,és igyekeztem visszahúzni a kötelet...

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/




A nagyra törő ork egyre közelített az ellenfeléhez, mindvégig védekezésben tartva a fegyverét és nem volt nehéz kitérnie a lasszó elől. Ám amikor Targhras megpróbálja visszahúzni, rátapos az egyik lábával és a jobb kardja már indul is elvágni a kötelet. Míg a másik a kalapácson átcsapva próbál meg a kézre kaszálni, így ha elrántaná a fegyvert a másik, akkor súlyos sebet kapna gyorsan. Ám a célja most inkább az első sorban, hogy védekezésre kényszerítse azt az oldalt is.
A meglóduló behemót megrántotta a fejét és homlokkal előre igyekszik lefejelni a másikat. Reméli, hogy ki tudja billenteni az egyensúlyából, ám ha amaz kerülni próbálna, akkor a könyökét próbája meg oldalra rántani, hogy azzal terítse le.
Az értőbb nézők jól láthatják, hogy gyors rohama közben azért ügyel a mozgás koordinációjára is, kiszámított mozdulatai vannak.

Amikor rálépett a kötelemre Maruk,már éreztem,hogy nagy baj van kialakulóban... igyekeztem lazábban tartani a kötelem ,hogy ne vágódjak el a lendülettől,de máris érkezett a kardjával,és csak a kalapácsom feje mentette meg a kezemet a csonkolástól,akkora erővel suhintott felém..
De ahogy billentem is meg kicsit az erejétől,úgy léptem hátrébb...és csak az volt talán a mázlim,hogy ösztönösen behúztama nyakam,s így nem kaptam egy homlokost tőle..de azért eléggé megtántorodtam így is a nyers erejétől..
De ezen sem gondolkozhattam sokat,mert egy pillanatra sem hagyott ,hogy összeszedjem magam.
...és már lendült is megint ...

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/




Maruk nem tervezi kímélni az ellenfelét, ha taktikusan és óvatos léptekkel akarna mattot adni a fiatalabbnak, akkor a hátán lévő hosszabb kardot vette volna elő és lassan szorította volna a megadásra.
Ám ezzel szemben most testközelbe igyekezett kerülni, hogy a lasszó és a kalapács ne tudjon érvényesülni és átölelve a másikat hátulról a bordái között megpróbálja feltolni a penge végét a tüdőbe. Ennyire közelről úgy reméli az ő rövidebb fegyverei lesznek hatásosabbak és jóval nagyobb termete.
Bár nem azonnali halált okozna akkor sem, ha rézsúton utat talál magának a két acél, de sámán nélkül igen hamar bekövetkezhet, így nem sok időt hagy visszalépni Targhrasnak. Ám ez eddig csak terv.

A karomon a sérülés eléggé vérzett,bár a harc kellős közepén nem igazán tudtam vele foglalkozni..de igencsak meg kell állapítanom,hogy a lasszóm oda..és a kalapácsom is elég tropa lett..de legalább a kezem a helyén maradt..
Nem igazán szokásom feladni a harcot,de el kell ismernem,hogy Maruk klasszisokkal jobb nálam..így mielőtt újra támadt volna,jeleztem,hogy visszalépek a harctól,és elismerem őt győztesnek..

..A sebem is súlyos,és ha nem látja el valaki ,akkor talán ez lett volna az utolsó harcom..

-Elismerem,hogy győztél,Maruk!-intettem neki.

/A veszélyes örökség, párbaj Uráldur és Alia orkjai között/




Az egykori trónkövetelő hamar végzett az első áldozatával. Talán sokan úgy gondolhatják, hogy túlzottan is fölényesen nyert, ám számára ez taktika is volt. A túlságosan elhúzódó első összecsapások kimeríthetik a résztvevők erejét és rosszabbul koncentrálnak a későbbiekben, bizonytalanabbul mozognak.
És nem utolsó sorban lélektani hadviselés is volt, hogy a következő ellenfele már úgy lépjen pályára, hogy a gyomrának összeszorulásával érezze, hogy el akarja kerülni a gyors vereséget. Persze nem lesz ettől senkinek pánikrohama, de a félsz azért jobb, ha benne van és tekintélyt parancsol a leendő vezér.
Szerencsére a falu sámánja is itt van és segít, így stabilizálja rögtön az állapotát a most alul maradt félnek. És Maruk reméli a teljes felépülését, hiszen ilyen harcosok kellenek neki!
-Köszönöm! -mondja felállás közben, egy fejbiccentéssel elismerve az ellenfelét is.


/Most pedig jöhet Nava és Viri. Mi egy időre levonulunk a pályáról./

Természetesen nem hagyhatta ki ezt a megmérettetést, ha már szinte az ölébe pottyant a lehetőség, hiszen mindenki megpróbálkozhatott és Yuban sem tartotta rosszabbnak magát egyik jelentkezőnél sem. Már miért ne lehetne belőle a leendő törzsfőnök. Nagydarab volt, elég heves és nem forgatta rosszabbul a fegyvereit, mint akárki más.
Bár jól ment a bolt a bőrök kidolgozásával, de úgy gondolta többre hivatott és most kipróbálhatta magát.
Mivel időben feliratkozott a küzdelmekre, ezért ott várakozott az első sorban, hogy ha az első sorozat kutyaütői végre befejezték, megtudja ki lesz az ellenfele, akit magabiztosan óhajtott a porba tiporni.
Mikor meghallotta a nevét, vicsorogva robbant a küzdőtérre, hogy eltántorítsa akit összehoz vele a rossz sorsa.
- Jobb, ha még időben meggondolod magad és feladod. Itt csak egy győztes lehet! - ütögette meg keményen a mellkasát, hogy csakúgy döngött.

Ahogy elneztem a sok himet, megint kiderült számomra, hogy.azt hiszik magukról, ők a teremtés koronái. Szerencse, hogy már tapasztalatból eltakartam nőies vonalaimat. Higgyék csak azt, hogy egyik ivartársukkal mérkőznek meg. Nevemet sem árultam el, egyszerűen azt mondtam, hogy G-nek hívnak. A jelentkezésnél kicsit furcsán néztek, de hát láttak ők már furcsább dolgokat is, igy hamar túlléptek rajta.
A harcosokat elnézve, úgy gondoltam, hogy nem könnyen, de szerintem van esélyem a győzelemre. Elvegyülök a többiek között, es hangosan buzdítom a nekem szimpatikusabb versenyzőt. Fejemet eltakartam egy agyaras sisakkal, ami csak a.szemem környékét hagyta szabadon. Karomon a már megszokott csuklóvédőim (amik még okoznak majd meglepetést az ellenfelemnek). Felsőtestemet hatalmas farkasbőrrel takartam (hiszen bájaimat - szerintem egyszerűen gyönyörű vagyok - nem fedhetem fel.)
A kűzdőtéren eldőlni látszik a harc. Mindkét férfi derrkasan kűzd. Figyelem a technikájukat. Kicsit eltér az enyémtől. Hatalmas erőt képviselnek, de messze nem olyan gyorsak mint én.
Ahogy bámészkodom,  engem is elkap a hév. Már érzem a harc előtti kellemes bizsergést. Vége a porondon a kűzdelemnek.
Most kiáltják a következő páros nevét. És elhangzik amit annyira vártam: G

Elszántan robbanok a porondra. Kezemben már mindkét kardom. Észben kell tartanom, hogy ez a harc nem halálig megy......





/BOCSI MINDENKITŐL,DE TEGNAP ALIAVAL MINDENT MEGPROBALTUNK  HOGY A KEPET ATHELYEZZUK IDE, DE SAJNOS A TELEFONOM NEM ENGEDI/

A szarvval ellátott sisakkal fedett arcú és farkasbőrbe csomagolt ellenfelét Yuban megvetően méri végig, ahogy nagy lendülettel érkezik a küzdőtérre.
Nem látszik valami erősnek, inkább inasnak, így nem igazán tart tőle, hogy ez a nyápic egyáltalán megszorongathatná az ő szép szál bikatermetét.
Nem is érti, hogy jelentkezhet egy ilyen a törzsfő posztjára, mikor vannak olyanok, mint ő.
A lelkesedés nem jelent semmit, különben is ő is lelkes, csak ügyesen leplezi.
Yuban is előhúzza a görbe kardját és a másik kezébe meg a félkarhossznyi nyúzókését és egy farkasvicsorral fordul szembe ellenfelével.
Az ő harcuk minden valószínűség szerint más lesz, mint az előzőek, hiszen két penge néz szembe, két pengével.
A hasa felé bökött a tőrrel, ha elég közel ért, majd ha rámozdult, akkor a másik pengéje a nyaka felé suhant azonnal.
Yuban arra gondolt, amennyiben ki tudja billenteni az egyensúlyából, azonnal lerohanja és szó szerint legázolja.

A fickó abba a hibába esik - amibe egyébként már sokan keveredtek - hogy lebecsül engem. Azt hiszi, hogy megijedek.a ronda vigyorától és bika termetétől. Biztos vagyok benne, hogy el akar sodorni.már az első lendülettel. Hát akkor játszunk egy kicsit! Csak a szemét figyelem ellenfelemnek. Semmiképpen nem akarom megölni, de azért egy kicsit összekaszabolom. Mindkét pengém a kezemben, így veszek lendületet, és egy szaltóval a háta mögé kerülök. Ha nem lép el rögtön, akkor már leérkezéskor belevágok a vádlijába. Nem túl mélyen, de azért érezze. Ahogy a lábam földet ér, már mozdulok is hátra, mivel mindenképpen el akarom kerülni a test-test elleni harcot. Ott semmi esélyem nem lenne. Szervezetemet elönti az adrenalin, kezdem élvezni a harcot.

Hallom ahogy morajlik a tömeg, de nem szabad, hogy elvonják a figyelmemet. Elég ha egy másodpercre lankad a figyelmem, és rögtön végem lehet.