/A Szégyen Arca/


Ahogy a vágtázó lovasok alakja le-fel mozog enyhén a végtelen füves mezőn a feszültség egyre inkább nő. Igen durvák és még Hiriont is lerángatják a lóról. És nem túl barátságosak. Amikor két társuk ott marad és felröhög a távozók szavaira, hirtelen megváltozik a kép.
A sötét elf fiú még mindig a lovon ül, ha ugyan nem érezte szükségét, hogy leszálljon. És az erdei elf lányok Hirát ápolják. Ekkor ébred tudatára, hogy elveszítette eszméletét. És a képzelete játszott vele. Még akkor is, amikor intim testrészeit tapogatták a motozó kezek.
Elmondják társai, hogy ezek a férfiak egy nagyobb csapat előőrse, felderítői. És cseppet sem szándékoznak ilyen gyorsan távozni. Az itteni szokás szerint az utazóknak jobb együtt maradni és ők maguk is dél felé hajtják az állataikat.
Minden esetre szerencse, hogy senki nem támadta meg őket, ugyanis nem gyakorlatlanok az íjászkodásban még lóháton sem. És a találkozás könnyen szerencsétlenebbül is járt volna, ha nem ennyire védtelenek a tündék.
Juhokat terel négy fiatal lány, ahogy megérkezik a törzs és legalább húsz kétkerekű homokfutó szekér van, mely leginkább a sátrakat szállítják. Több kutya és lovas férfi, szintén felfegyverkezve halad a csapattal.
Az elkövetkezendő napokban idejük lesz mindenkit megismerni. És rájönni, hogy a könnyű szekereknek és hátasoknak hála igen gyorsan tudnak ezek az emberek haladni.


/Majdnem jó volt a tipp. Ám elég, ha a mesélő tudja, hogy kiket milyen célból szerepeltet a mesében. És miként fognak reagálni./

Miközben a lovasok közelednek Hirion figyelme elterelődik és ijedten szisszen fel, ahogy a fiatal erdei elf lány, aki annyira barátságos volt hozzájuk, főleg hozzá, egyszer csak elzuhan a földön és olyan fehér lesz, mint a frissen esett hó.
Persze nem rohanhat egyből a segítségére, amit majdnem megtesz és ezzel leleplezné magát, hanem kissé nyögve nyelősen, de azért lekászálódik, így mire a lovasok melléjük érnek, már Hira mellett guggol és örül, mikor a lány kinyitja a szemét.
És annak is, hogy az öt lovas nem ellenséges szándékkal érkezett, hanem egy vándorló csapat előfutárai voltak, felderítők az állatokat hajtó főcsapat előtt és ők is megnyugodtak, mikor megtudták, hogy nem kell tartaniuk Hirion-éktól.
Mivel dél felé tartanak ők is és nem kifogásolják, hogy velük tartsanak, így megvárják a főcsapatot.
Jobb az úgy mindenkinek, hogy többen vannak, hiszen a vidék sok veszélyt rejthet és Hirion nem itt akar meghalni, főleg nem ilyen testtel.
Szép számmal érkeznek a férfiak, nők, gyerekek, gyalog és kétkerekű kocsikon, akikhez a fiú, a húga és a három erdei elf is csatlakozik egy darabig.
Hirion egy fiatal lányhoz csapódik, aki nem húzódik el tőle és szívesen válaszolgat neki a vándorló állattartó életről.
- És mond démonok nem zargatnak titeket, hallottuk a városban hogy láttak egyet errefelé? – kérdezi ártatlanul, mintha ez is csak olyan kérdés lenne, mint a többi.

Nagyon örültem, hogy baj nélkül úsztuk meg a találkozást. Lélekben már készülök arra, hogy a két mogorva alakkal tovább folytatjuk utunkat, de aztán....változik a kép. Mikor meglátom Randírt, ahogy mellettem guggol rögtön leesett, hogy ez csupán egy vízió volt. Megszeppenve tápászkodok fel. A többiek elmondták mi történt. Mikor meglátom a tömeget és hallom, hogy ők is velünk tartanak rögtön jobb lesz a kedvem. Néhányan barátságosan rám köszönnek és vízzel kínálnak. Kellemes hangulatban folytatjuk tovább utunkat a hegyek felé.

A történet folytatása itt:

https://neminra.hungarianforum.com/t255-vadaszat-a-viragra#5151

/Szégyen Arca, folytatás/


Hirion egyedül érkezik vissza a városba. Társnője sürgős feladatot kapott, így egyedül kell megbirkóznia Uráldur feladatával.
A törpök hegyéről leérve sikeresen loptak egy ruhát a közeli tanyáról. Egyetlen szépséghibája volt, hogy egy oawáé volt, így hátul a farkának ki van vágva a lyuk. (Még mindig jobb, mintha egy kereskedő törpe ruháját lopták volna el és úgy nézett volna ki, mintha hat éves kora óta nem vette volna le a gyerek cuccot.)
Döntenie kell, hogy estére meghúzódik-e a közeli erdőben vagy a városban keres szállást.

/Szégyen Arca, folytatás/

Egyáltalán nem öntötte el a mámor Hirion-t mikor kiderült, hogy Falha-nak el kell válnia tőlem mert máshová rendelték, neki meg egymagában kell nyomoznia a démon után.
Ráadásul a ruhával is volt némi gond, amit az egyik tanyáról lenyúltak, mert az egy nagymacskának készült és elég hiányos volt a fiú hátsófertályán. Addig míg nem kellett emberek közé mennie, elment, de a városhoz érve tudta, hogy másikat kell szereznie, ha nem akar közfeltűnést kelteni és az hiányzott neki most a legkevésbé.
Meghúzta magát a város szélén és megvárta az estét, hogy a szélső házak egyikéből, a kiteregetett ruhák közül elcsenjen egy nadrágot és egy kámzsás felsőt.
Lehet, hogy itt nem fújtak annyira a sötét elfekre, de azért jobb, ha nem mutogatja magát nyíltan.
Reggelig az erdőben tölti az éjszakát tervei szerint.

/A Szégyen Arca, folytatás/


Hirion egy magához való paraszti gúnyát lopott egy ártatlan gazdától, de egy sötét elfet ez nem különösebben hat meg. A célok fontosabbak, mint a hozzá vezető út buktatói. Így tervei szerint meghúzza magát az este az erdőben. Ám az éjszaka nem telik zavartalanul.
Lányok éneklésére ébred és ha megpróbálja kideríteni, hogy mi folyik itt, akkor a fák között megbúvó csendes réten táncoló fiatal nőket fedezhet fel.

/A Szégyen Arca, folytatás/

Hirion és a sötét elfek nagy könyve szerint senki nem ártatlan, így tényleg nem érez lelkiismeret furdalást, amikor meglovasítja a kötélen száradó ruhákat a gazdától. Neki szüksége van rá és kész.
Örüljön a férfi, hogy nem karddal ment rekvirálni.
Egyelőre a régi gúnyát sem dobja el, jól jön neki éjszaka az erdőben, hogy kicsit melegebben tartsa, de egyrészt nem hagyja aludni, hogy idegen helyen van, aztán később, ahogy éppen csak elbóbiskol, felriad valami halk éneklésre, ami elég furcsa egy erdőben éjszaka.
Természetesen ez felkelti az érdeklődését, ezért felkászálódik és óvatosan a hangok irányába lopakodik, beleolvadva az erdő sötétjébe.
Egy tisztáson bukkan ki és egy bokor mögül kukucskál ki és tátott szájjal mered a látványra, a kis réten, a holdfényben táncoló nőkre.
- Biztos csak álmodom! – suttogja maga elé.

/A Szégyen Arca/





A tisztáson középen egy üst körül tevékenykedik három nő, körben pedig fiatal, ártatlannak tűnő lányok táncolnak iszogatva és egyre inkább meztelenebbül. Hirion bármikor ott hagyhatja őket észrevétlenül. Vagy bármikor felfedheti magát.
De ha nem teszi a szeánsz folytatódni fog és a feltűnően becsiccsentetett hölgyeken kívül a központi alakok is vetkőzni kezdenek ezúttal. Már nem egy kívülálló látta őket, kiket megpróbáltak beszervezni. Ám azoknak abban az élményben lehetett részük, ahogy a vezető szerepre törő boszorkányok megőrizték méltóságukat a túlvilági lény megjelenéséig. Ám ezúttal magánkívületi extázisba estek és úgy énekelték el a varázsszavaikat.

-Kígyónyelv és döglött patkány,
akit megátkozzunk változzon varanggyá!
Sötétség Fejedelme, hívunk téged
Várjuk útmutatásodat és segítséged
Minden, mi mások boszit sújtó átka
Váljék a kimondó kárhozatalára

Ám a nyakék néma maradt és az idézés nem sikerült.

Kis idő múlva becsukja a száját és miután megcsipkedte magát és kiderült, hogy nem álmodik és tényleg félig vagy teljesen mezítelen lányok táncikálnak az orra előtt, maga sem tudja miért????, de feléjük indul.
Látott Hirion már démon idézést, így nagyon úgy tűnik neki, hogy ezek a csinos szépasszonyok is azzal próbálkoznak, csak épp nem sok sikerrel.
Viszont ő meg éppen egy démont keres, talán van összefüggés a kettő között?
Talán, ha valamiféle beavatottnak tűnteti fel magát, akkor elárulnak neki egyet és mást a lányok, vagy boszorkányok, mert talán annak hiszik magukat az itt próbálkozók.
- Talán nem működik az idézés, hölgyeim? Valami baj van? – szólítja meg az üst körül hajlongókat, de szeme el-elidőzik a lányok fedetlen bájain.
Ennyi meztelen nőt még sosem látott és most a bőség zavarával küzd.
Zevadar-ban nem volt ő olyan népszerű, hogy bárki is szívesen vette volna a közeledését, meg ha lett is volna alkalom elég bátortalan volt, de ezek …..csak…..emberek.

/A Szégyen Arca, folytatás/





-Hogy kerül ez ide? De hisz... Egy éjtünde? Azonnal öljük meg!
*A főboszorkányok nem sok időt adtak Hirionnak a gúnyolódásra csúfos kudarcukra. Azonnal elkezdték megdobálni tűzifával, néha bátorságot vettek arra is, hogy az üst alól lángoló darabokat ragadjanak ki és vágják a fejéhez. És közben a többi hét ijedten hátrált és kutatott a mezőn kődarabok után, hogy azzal dobja meg.
A fiú elfeledkezett arról, hogy a rabolt álöltözet, mely cseppet sem tündéhez illő, még kiegészül az esti hidegre való tekintettel az oawáktól lopott holmival. Így annyira groteszk a ruhája, hogy a kémkedésben járatlan srácot azonnal felismerték.
És most nagyon nehéz helyzetben van...

Háááát, mindenre számított csak erre nem! Megdöbbenésre, sikításra, vagy ijedtségre, de arra, hogy egyből felismerik, ráadásul azonnal mindenféle nehéz vagy nagyobb tárggyal dobálni is kezdik……..
Persze hamar rájön, hogy a csuklyát sem húzta fel a nagy nyálcsorgatásban és kíváncsiságában, de most már késő, azonban mikor egyik fa majdnem kiveri a szemét, a másik keményen ágyékon találja, mindjárt elmegy a kedve a lányoktól és még meg is ijed, hogy sok lúd disznót győz alapon, még ezek az alulöltözött, gyenge lányok is legyőzik.
Az ijedtség meggondolatlan lépésekre sarkalja általában és most sem agyal sokat, az egyik főboszira rászórja az első átkot, ami eszébe jut, a fájdalom igéjét.
- Hagyjátok abba vagy megölöm! – kiabálja a nőknek és az áldozatára mutat, remélve, hogy ezzel kimászik a nehéz helyzetből, sőt még tovább is megy.
- Hol marad a démon, akit meg akartatok idézni? Válaszoljatok?

/A Szégyen Arca/





A pucér nők még dühösebben kezdték dobálni a kordé körül őt, vicsorogva a fiúra, hogy hagyja abba és remélve talán azt, hogy agyondobálhatják rövid időn belül, mielőtt komolyabban árthatna a földön vonagló és sikítozó társnőjüknek. Eközben a többi barátnőjük egyre kevesebb követ hajított felé, inkább már csak azzal foglalkoztak, hogy minél gyorsabban beszaladjanak a fák közzé.
Az átokkal sújtott boszi pedig először parancsolón kiabálta, hogy „Hagyd abba!” ám ahogy elkezdettek a kínok elviselhetetlenné válni, inkább már könyörgött és ez megtörte a jeget. A két dobálózó főboszi is inkább az üst fedezékébe húzódott és letérdelve kérlelt téged.
-Kérlek, ne bántsd őt! Ki vagy te?

Hirion tényleg komolyan megijedt, hogy ezek a veszekedett némberek, akár milyen kívánatosak is voltak a maga pucérságukban, a végén agyonütik, ha visszavonulót fújna.
Nem is igen érti ezt a nagy hevességet, hiszen őr csak kedvesen érdeklődött, hogy miért nem sikerült nekik az idézés, ezek meg szó nélkül nekiestek.
Sosem fogja érteni az embereket. Annyira oda vannak, hogy maguk közé csábítsanak egy démont, aztán meg itt sikítoznak, meg dobálóznak, ha valaki rákérdez, hogy mi van.
Nem sűrűn szokott varázslatokat használni, de most nem lát mást kiutat, így a legagresszívabb nőre bocsát kínzó fájdalmat, hátha annak jajveszékelése visszafogja, elrémíti a többit.
Először úgy néz ki, hogy nem működik a dolog, de ahogy az asszony egyre jobban visítozik, úgy javul a helyzet és végül a lányok többsége az erdőbe szalad, csak az „áldozata” és két társa marad a tisztáson és kérlelni kezdik.
Hirion hálát adva családi szellemeiknek, észrevétlen felsóhajt, hiszen az igézete sem tartott volna ki sokkal tovább.
- Na jó! – szünteti meg a mágikus kötést. – De akkor válaszoljatok nekem igaz szóval. Látjátok, én egy self vagyok és küldetésben járok, beszédem lenne a ti démonotokkal. És ne is tagadjátok láttam, hogy nem tudtátok az előbb megidézni, miért és mióta? – megpróbálva fenyegetően fellépni, bár kérdés mennyire sikerül.

/A Szégyen Arca/


A lányok lassan megnyugodtak. A fák mögé rejtőzködők is ki-kikukucskáltak. És most már ügyeltek, hogy kezükkel megpróbálják elrejteni testük kínos részleteit. Ám tekintetük cseppet sem kedves, nagyon nem szeretik Hirion jelenlétét.
-Nem hiszem, hogy közöd lenne hozzá, szemét! Ide jössz és játszod az eszedet, miközben csak szólnunk kell a városőröknek és azonnal megölnének. Ne hidd, hogy buták vagyunk és nem tudjuk, hogy te vagy az ellenség!
De ha ennyire akarod tudni, régen mindig sikerült. De egyszer elment Sátán atyánk egy lánnyal és harc hangjai szűrődtek. A mi urunk, a Pokol Fejedelme eltűnt. És azóta nem válaszol a hívásunkra.
Rá fogunk jönni, hogyan engesztelhetnénk ki. Talán a te véreddel. Szóval fussss!

/A Szégyen Arca/

Nem érdeklik már a lányok, legalábbis minden vágyakozása elmúlt a hadakozás közben, most inkább azon agyal Hirion, hogy miként kecmereghetne ki a helyzetből úgy, hogy ne ő húzza a rövidebbet.
Most igyekszik határozott lenni, mert talán még a rábízott feladatot is sikerül előbbre vinni, ha ezek a nők hajlandóak segíteni neki és összehozzák a démonnal.
Még az is lehet, hogy ez az a démon, akit Uráldur kajtat, ha létezik egyáltalán és nem csak a boszik képzeletében van.
- Csönd legyen szajha! – kiált fel és ha kell újra ráküldi a nőre a fájdalom átkát, hogy bebiztosítsa magát.
- Ha szóltok bárkinek is mind meghaltok! Ismeritek a sötét elfek mágiáját? Tudjátok, hogy mi könnyen tudunk a démonokkal szót érteni? – adja a nagy fiút.
Hogy a démont valami lány intézte volna el? Hát azt erősen kétli, lehet csak megunta ezeket az ember asszonyokat. Sátán? Micsoda név!
- Milyen Pokol Fejedelme? De csak mondom, hogy egy démont csak nagyon nehezen győzheti le egy magatok fajta, így az valószínűbb, hogy már nem vagytok nekik elég jók, bár a te véred is jó lehet neki. – néz a földön fekvőre. – De ha nem akarjátok, hogy visszajöjjön, akkor akár el is mehetek.
Bár azt nem mondta Uráldur mit csináljon a démonnal, ha megtalálta. Valószínűleg úgy sem tudna mit tenni vele, legfeljebb jelenti, hogy megtalálta.
De futni nem fog. legfeljebb, ha minden kötél szakad erősen hátrálni.

/A Szégyen Arca, folytatás/





A lányok csak gyülekeznek botokkal a kezükben és intim testrészeiket takargatva. És a kedvesnek cseppet sem hangzó szavak a legkevésbé sem nyerték el a tetszésüket.
-Nem vagyunk ostobák. Tudjuk, hogy mit szeretnél! Fenn hordod az orrodat, miközben kukkolni próbálsz minket.
Ha ennyire könnyen megy nektek, akkor idézd meg nekünk Lucifert vagy valamelyik szolgáját! De ha csak jártatni tudod a szádat, akkor jobb lesz elmenned, amíg érintetlenül megteheted.
*Két lány a két oldalról egyre inkább a rét arra a pontjára mennek, ahol már biztonságos távolságból hátulról tudják kerülni a hegyesfülűt. Ideje lesz eldöntenie, hogy akar-e mondani valamit vagy lassan távozik. A boszorkányok szemmel láthatóan tartanak még tőle, de hajlandók egy rohamra összeszedni magukat, ha leckét kell adniuk.
-A fájdalom nem öl meg minket. De mi árthatunk neked, sötétebb a mi hatalmunk feletted! -rikkantja az egyikőjük.

Bár megpróbál nagyon határozottnak látszani, érzi, ahogy kezd kicsúszni a dolog a kezei közül. Hamar tennie kell valamit Hirion-nak, ha tényleg be akarja bizonyítani, hogy képes kommunikálni a démonnal.
Igaz, hogy még életben nem idézett meg ilyen fajzatot, de a nők már biztosan és, ha közösen összefognak, akkor talán sikerül előkeríteni a hiányzó lényt, ha egyáltalán erről van szó.
- Egyáltalán nem érdekeltek! – igyekszik máshová nézni, de pont a lányok takargatása az, ami a legjobban vonzza a tekintetet. – Idézzük meg együtt! – ajánlja fel gyorsan. – Segítek a véremmel. Megvágom magam, ti meg idéztek és közösen biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog előhívni, ha nem távozott el tőletek örökre.
Azért annyi már ragadt rá a katonai szolgálat alatt, hogy ne hagyja magát bekeríteni és inkább egy fához hátrál, hogy onnan védve legyen és ha még sem jön össze a dolog, talán könnyebben is menekülhet.

/A Szégyen Arca, folytatás/





A lányoknál megtört a jég és újra elkezdődött a szertartás immár Hirion is ott állt a három főboszi mellett. És bár kételkedtek benne, a lány nyakában csüngő medálból újra füst jött, mint régen és a gomolygó ködben lassan formát öltött egy démon.
-Ki vagy te?
-Ti kik vagytok, hogy szólítottatok, boszorkányok? Az ilyen igen komoly dolog és súlyos büntetést von maga után, ha ok nélkül zargattok egy magam fajtát!

Úgy látszik ennyi elég volt, hogy megbékéljenek a sötét elffel, mert azonnal bele mennek az alkuba. A fiú azt gondolja, hogy biztosan nagyon elkeseredettek, hogy eltűnt a démonuk, ha első szóra hagyták magukat meggyőzni, pedig Hirion abban sem volt biztos, hogy működni fog a vérével az idézés, csak bedobta.
Ő abban sem volt biztos, hogy egyáltalán ezek a lányok igazi boszorkányok és tényleg megidéztek valamikor egy démont és nem csak úgy mondják, hogy elijesszenek vele mindenkit.
Habár a városban, mikor először átjöttek rajta, hallott valami csoportról, akikről beszéltek és nagyon elégedettek voltak velük, így akár még igaz s lehet.
Így aztán őszintén meglepődik mikor sikerül az idézés és megjelenik egy démon, azonban nagyon úgy néz ki, hogy ez nem az, akit a nők ismernek, legalábbis ős nem ismeri őket.
- Ők akartak megidézni, - mutat a lányokra Hirion, nagy bátran, - én csak egy démont keresek, aki elhagyta a többieket és valahol állítólag erre látták. Vissza kéne térnie mivel hiányolják a többiek.

/A Szégyen Arca, folytatás/





Hirion gyerek korában nem sokat játszott Csendkirályt. De ezt még bepótolhatja, hiszen még gyerek. Ám a mindenkinél hamarabb megszólalása a démon fenyegetése után magára vonta a tekintetét és meg is indult felé. Eközben a ledér lányok ijedten húzódnak el tőle.
-Hogy mersz beszélni, ha nincs mondandód? Nem félsz tőlem?
*Az üstöt a lépteivel egyszerűen csak ledöntötte és a fiú lába felé kezd borulni a tartalma a főzött patkányokkal és hüllőkkel, miközben átgyalogol a lángokon pont őfelé.

Nem akarta felhergelni a démont, épp ellenkezőleg, próbálta még azelőtt elmagyarázni a helyzetet, mielőtt még a botcsinálta boszorkányok feldühítették volna, kicsinyes kívánságaikkal, vagy felajánlásaikkal.
Csak tudtára akarta adni a lénynek, hogy nem akar tőle semmit, csak üzenetet hozott, amit egy elkóborolt démonnak kéne átadni, de úgy látszik ez a démon nem csak dühös, hanem süket is.
- Öööö, volt mondanivalóm……csak nem is hallottad. – hátrál azért a közeledő rémpofa elől, mert ha jóban vannak velük a sötét elfek, ha nem, azért nem kellemes szembenézni egy ilyen másvilági lénnyel.
- Ezek a nők állítólag kapcsolatban álltak egy démonnal, aki valószínűleg elhagyta miatta a saját világát és most várják vissza. Csak ennyit akartam, de én nem akartalak zargatni. – tárja szét védekezően a kezét és a boszikra mutogat.
Ha a lny továbbra is közeledik, bizony úgy gondolja nem szégyen a futás, de hasznos, aztán majd valahogy kimagyarázza Uráldurnál a dolgot, de biztos nem marad itt, hogy szembe nézzen egy démonnal.

/A Szégyen Arca/


A démon nem várta meg a második mondatot sem. Hirtelen ugrott előre és elkapva Hirion haját, azt kétszer megpörgette a feje felett a levegőben. Ez után csak egy nagy csattanás következett, mikor elengedte és ahogy egy fának csapódott.
Mikor magához tért a démon már nem volt ott. És a rossz vérű nők sem. Egyáltalán senki, csak ő. Az este lopott paraszt gúnyában és fölötte az oawa ruhájában, aminek még mindig lyuk tátongott a fenekén.
Ideje lesz eldöntenie, hogy mihez kezd most.

A legrosszabb rémálma vált valóra, mert a démon egyáltalán nem volt kíváncsi a magyarázatára, nem is hallotta valószínűleg, hogy mivel akart Hirion védekezni, mert szinte azonnal neki esett.
Nem volt ideje sem menekülni, valószínűleg amúgy sem lett volna semmi esélye, de azért mozdult volna. Ám a démon nem hagyott neki időt, máris megragadta a hajánál fogva és megpörgetve úgy vágta az egyik fához, hogy valami reccsent. Hogy az a fiú valamelyik csontja, vagy a fa volt, azt már nem tudta meg, mert az eszmélete azonnal cserben hagyta.
Mikor felébredt nagy fejfájással, szerencsére már egyedül volt, eltűnt a démon és a boszorkányok is, talán azt hitték meghalt. Mindenesetre nem is érezte sokkal jobban magát.
A bal oldala eléggé fájt, alig bírt talpra kecmeregni, bicegve indult el, úgy döntött nem kísérti tovább a szerencséjét és inkább a saját városában pusztuljon el, mint itt vadidegenben.
Nem volt kedve Nini-Well be bemenni, hiszen ott tanyáztak azok a szemérmetlen nők, akik démonokkal üzekedtek. Biztos beárulnák, ahogy meglátnák.
Így megkerülni szándékozott a várost és hazatérni.