Nem voltak kétségeim, hogy meg tudom majd magyarázni királyomnak, hogy milyen cél vezetett akkor, amikor visszafelé irányítottam a sereget, de abban nem voltam biztos, hogy ez felment-e majd a felelősség alól, hiszen az országok vezetőinek cselekedeteibe nem láthattam bele.
Ha az orkok és a törpék a mi felmentő seregeinket várják…….. és a visszavonulásunkkal az ő életüket pecsételem meg……..
Tudtam, hogy nem dönthetek jól, de most meg akartam tenni mindent, hogy legalább a rám bízott embereket megmentsem, aztán majd elég lesz elszámolni a paranccsal és a lelkiismeretemmel.
Azonban Egy pillanatig sem bíztam meg az Első Lordban, hiszen már nagyon is jól tudtam milyen álnok egy démon.
- Nem! Ez így nem lesz jó! – ráztam meg a fejem.
Sokat kockáztattam, de ha ilyen alkut ajánlott, akkor biztos, hogy neki is ahhoz fűződik érdeke, hogy ne kelljen az elfekkel is megütköznie. Lehet, hogy beveti ellenünk a démonait, elementáljait, de akkor is lekötjük az erejét és időt kell pazarolnia ránk. Szóval talán kicsikarhatok némi engedményt.
- Megírom a levelet és én itt maradok biztosítéknak, de ő viszi el a levelet. – intek Avel felé. – Ha sértetlenül odaér, akkor tud küldeni egy üzenetet és akkor én is tudom, hogy betartottad a szavad.
~ Aztán visszatérhetünk a bosszúmhoz, ha már elég távol lesznek! ~
Ha belemegy az alkuba, akkor megírom a következő levelet:
„ Thuron! A sereg veszélyben van. Tűzelementálok állnak készen, hogy rátok gyújtsák az erdőt, mellyel nem csak a hadat semmisítenék meg, hanem az általunk védett növények és állatok pusztulnának veletek. Parancsom az, hogy forduljatok meg és vonuljatok haza szeretett erdőnkbe. A király előtt én felelek ezen parancsomért. Dareth shiral! (biztonságos utat!)”

/Viridiel/


Bármennyire is szeretlek kínozni téged, mindig tudod, hogyan rontsd el az örömömet. Amikor a feltételeidet közlöd, dühösen összerándulnak vonásaim az arcomon. És haragos szemmel egyezek bele. Ám látom rajtad, hogy másként egy tapodtat sem engednél.
-Ha felébred, akkor ő viszi el. Ha nem, akkor más.
* Intek katonáimnak, hogy lássanak hozzá. Egy felcser már kötözi a vérző ork sebeit és hamarosan elállítja. Mindent megtesz annak érdekében, hogy életben maradjon. Nem szívesen hagynám meghalni. Hiszen ilyen könnyen nem ússza meg a szenvedést.
A levél Avel kezébe kerül és fegyvertelenül, páncélja nélkül, de elindul a sereg felé. Ahogy megtudja tőled, mi áll a levélben, bólint. Nem szívesen mondaná ki, hogy igazad van. De nem akarja, hogy emiatt lelkiismeret furdalásod legyen. Látod rajta, hogy egyetért.
Azzal kevésbé, hogy pár óra múlva megkötözve hozzák vissza. És addigra eltűnt az emberem, akit eredetileg futárnak kiválasztottam. És ezzel a kétely legapróbb szikráját sem hagyom, hogy ti fogságban maradtok. Csak azokat engedem el, akik szabadok.
Épp elég nehéz kompromisszum ez nekem.

Most boldog lehetnék, hogy sikerült a saját tervemet kicsikarnom belőle, de nem vagyok az. Továbbra sem bízom benne, de jobban aggódom Avel-ért és a csapatom többi tagjáért, hogy tisztán tudjak gondolkozni, ráadásul még a fejem sem tiszta teljesen.
Nem írom meg a levelet, amíg a lány nem tér magához és el nem vállalja, mert még mindig bizonytalan vagyok. De mikor látom, hogy a szemében helyeslés ül, akkor megteszem és szavak nélkül biztatom, hogy siessen.
Ahogy elmegy megkönnyebbülten sóhajtok, de pár óra múlva sonkaként megkötözve dobják mellém, amitől a düh megszállja a fejem és jó ideig ordítva vergődök a köteleimben, aztán elcsendesedem és onnantól egy szót sem szólalok meg, csak sötét pillantásom követi Uráldurt mindenhova, ahová csak tudom.

//Köszönöm a játékot……egyelőre //

/Manuk/


A sok megpróbáltatáson átesett törzs jó ütemben halad a kontinens déli peremén. A törpék javaslatára nem északról közelítik meg Sötét Vastelep bányáját, hanem az oawa falvakon keresztül mentek egyenesen délre és onnan fordultak a sötét elfek által elfoglalt hely felé.
Az Oughwari-hegység minden második harcosa eljött a dicsőségesnek ígérkező hadjáratra. Ám Braslov után a sámánok rossz előjeleket láttak. Azt suttogják, ahogy neked is elmondták, hogy "Délen a halál vár rátok, ahogyan északon is". Bármit is jelentsen.
Akár hogyan is faggatod és hozzád hasonló társaid, mindig oda lyukadtok ki. Délen sok halott várható, ahogy viszont Északon is. Ám ha a seregek egyesítik erejüket, akkor győztök. És minél jobban a mélyére néztek a többi sámánnal a dolgoknak, annál inkább zűrzavarosabbak a szellemek jóslatai.
Jól haladtok egyelőre és csak az előre küldött kisebb csapatok szenvedtek eddig veszteségeket. Donak, aki a törzsfőválasztás párbajain hamar kiesett, most lelkesen szervezi Yrch felderítőit, ahogy a hordával tartó többi törzs is legalább egy kis csapatot kiküldtek. Sok húst szereznek, de sokszor megsérülnek és szükség van gyógyító tudásodra. És nem engedhetitek meg magatoknak, hogy kíméletes legyél velük. A legfájdalmasabb módjait kell alkalmaznod, hogy a legjobb nyomkövetőitek és harcosaitok minél hamarabb csatlakozhasson a sereg szemeihez.
Most is kint vannak és egy völgyet derítenek fel, ahol a következő nap át kell haladnotok. A legtöbb veszteség nem az ellenség keze által történik, hanem a szörnyekkel való küzdelemben, amik úgy tűnik erre felé olyan gyakoriak, mint odahaza nálatok a szarvasok. (Igaz, az orkok hegyei sem veszélytelenek, ám itt nincs annyi ismeretetek és a szokatlan ragadozók gyakran meglepik az előőrs óvatlanná vált tagjait.)

Már késő délutánra jár az idő, amikor az egyik farkasháton lovagló Vonyítótok siet vissza. Azonnal Marukkal akar beszélni, de a törzs többi tagja faggatja őt a hírekre várva. Te is a közelben vagy, a főnök viszont több száz méterre még egy másik kisebb felderítő csapattal.
-A sötét elfek összefogtak az óriásokkal. A többieket elkapták. Özönlöttek lefelé a hegyoldalon, több százan.
* Az óriások egyedül itt élnek Neminrán, ám titeket az út alatt még nem bántottak. Donak javaslatára irtó hadjáratot szervezett Yrch törzse ellenük. És egy tőlük kiszabadított törpe tiszt új, jobb fegyvereket és páncélokat ígért ezért cserébe a faludbélieknek.
Jobb lesz, ha te is elkíséred Marukig a hír hozóját. És ellátod tanácsaiddal. Nem sokkal vagytok a knuut nagyobb seregétől északabbra, ahol közel ötvenezer harcos van. Ám amíg az óriások vadászását szervezitek, addig ti kivonultatok a szárnyra.
Jobb lesz a morálra is vigyázni. Pár napja pusztító volt a hír, hogy az otthon hagyott nőket és gyermekeket elrabolták a drowok. Szokásukhoz híven gyorsan bukkantak fel és halálos pontossággal csaptak le a kis számú védőre, hiszen elhoztátok több száz jól képzett harcosotokat a biztos győzelem reményében.

/Donak/


Már a szörnyű dolgoknak vége. Amikor Donak újra felébred egy vödör jeges víz hatására, akkor akár azonnal vissza is aludhatna. Ezt a parancsot kiadta Uráldur, de inkább csak el akarta dönteni idejekorán, hogy meghalt végleg az összekötözött szerencsétlen ork vagy még fejben készüljön az ő további megkínzására.
Ám egyelőre az agykori knuut, Grogir bátor fiára semmi nem vár. Csapatának egyik tagját már úgy is segítettek levetkőzni az éjtündék és az óriás melákok lassan, nem sietve, de készülődnek őt beigazítani a kötélre, hogy jól feküdjön. Nehogy elaludja valamijét idő közben. Tudni kell nekik már lassan, hogyan kell megfogni egy agyarast, hogy az jól csússzon.
Hőseinkkel pedig semmi rossz nem történhet ebben a körben. Már Viridielt is elvezették mentorával és egy sátorban pont ahhoz a vaságyhoz kikötözték, ahonnan pár órája Donakot kivitték. Mintha nem is várnák vissza. a szépséges nő ott fekszik nem messze tőle szintén hozzá kötve egy másik ágyhoz. Odakint pedig őrök figyelnek.
Valami különös módon megoldották, hogy telepatikusan nem tudnak beszélni, de varázsképességük nincs blokkolva.

Prüszkölve kapkodok levegő után kapkodva, ahogy a jéghideg víz  lecsorog rólam és én magamhoz térek. Először azt sem tudom, hol,vagyok, de aztán a szemem elé táruló látvány azonnal fájdalmasan emlékeztet rá. Újból szoros kötelek tartanak fogva, de valószínűleg akkor sem tudnék mozogni, ha nem így lenne, bár talán némileg enyhültek kínjaim, azért még csak megerőltetett önuralommal nem kiáltozok a fájdalomtól.
Társam eljövendő kínjai azonban legalább annyira belémnyillalnak, mint maga a tényleges kínzás.
- Hagyjátok.....békén..... - csikorogtam, mint kai homokon nyelt. - Ők nem .....tudnak ....semmit
-Ó, hát ezt már hallottuk. Veled már végeztem, te nem tudsz semmit, ivartalanitott. Ne beszélj bele a férfiak beszélgetésébe! Ügye igazam van? -sandit a kinzás előtt állóra.

Grupa hiába vergődött, tudta, hogy semmi esélye az óriásokkal szemben, de azért nem adta fel a hiábavaló küzdelmet, de így is pillanatok alatt a kötélen találta magát.
Már látta mit képes művelni ez az egyszerű dolog a testtel, hiszen ott volt előtte főnöke példája, így már most rettegett, még ha ezt ügyesen leplezte is az arca, de a szeme elárulhatta.
- Ne aggódj ....vezérem. - néz a megcsonkított Donak-ra, mint aki nem törődik a self szavaival - férfi leszek. - nyel nagyot.

/Donak és társai, userrel egyeztetve/


A hadúrnak mintha csak olajat öntöttek volna a tűzre, ez az utolsó mondat adta meg az elhatározást, hogy más kihallgatási taktikát választ nála, mint az előzőnél. Arcáról nem sok minden olvasható le most sem, karba font kézzel nézi. Ám amikor a szövetségesei várják, hogy akar-e beszélni vele, nekik sem árul el semmit. Csak hagyja, hogy értetlenül lefagyjanak a történések.
Majd három perc múlva int a kezével.
-Kezdjék el, ha megkérhetem. Nincs felesleges vesztegetni való időnk.
* A fogdmegeknek meg teljesen mindegy volt. Már kezdett ismét kellemetlen lenni, hogy mozdulatlanul kellett fogni a remegő, görcsölő testet.
Hátra fordult a self, úgy tűnt pár pillanatig hogy nem is akarja nézni majd. A földön fekvő többieket figyelte.
-Te leszel a következő. Rendben van?
* A rettegés a fájdalom hatására, csak még hevesen rázza Grupa testét és mivel csak a szavaiban volt elszántság a lelkében nem, már a második húzásra hangosan kiáltozni kezd.
- Kérlek hagyd abba, mindent elmondok, amit csak akarsz!
-Eresszétek, kérlek! Szedjétek le!
* Azonnal megfordul Uráldur és egyik szemöldökét felhúzza. És maga mellé leengedett karral odasétál.
-Láttad, hogy még csak meg sem kínoztam az erdei manót. Ott fekszik bent a sátorban, egy seb sincs a testén. Mert együtt működött. És hagyta, hogy békében visszafordítsam a seregüket.
Elmondod nekem, hogy milyen a falud sámánjainak kinézete? Esetleg tudsz valakit közülük, aki tud rajzolni? -mutatok a hátam mögé a többi társára.

Grupa

Nagy megkönnyebbülésére Grupa-nak az éjtünde vezért hallgat rá és leveteti a kötélről, amitől már így is szép vörös csík szalad végig a pucér testén.
- Én is együtt működöm! - izzad az ork a földön a behemótok markában és nem mer a többiekre nézni. - A sámánok különbözőek, van aki szinte semmiben nem tér el tőlünk.....ahogy mi kinézünk, - magyarázza hevesen, mert látta, hogy ezt Donak-nak sem nagyon hitte el a férfi. - De van, aki tollakat hord a hajában, vagy sok-sok kis szütyőt a derekán, vagy díszes botot........Én ....rajzolok neked.......nagyúr. - borul le a földre Uráldur előtt, ha engedik.
-Ó, hát ez kedves az én szivemnek. És nem kell megalázkodnod, hiszen végülis nem leszünk hamarosan ellenségek. Csak tekintsd úgy, mint egyszerü beszélgetést, ahol megtudom azt, amit akarom! És elrendezem a két nép ügyeit.
Papirt és szenet kapott a kezébe ő is, ha rajzol egy viszonylag felismerhető ábrát Manukról, és a másik két sámánról, akkor még hátbaveregetést is kap barátságosan.
Nem egy rajzművész veszett el az agyarasban, de mindent elkövet és bár a vonások elég sok orkra ráillenek, azért ezt a self nem igen tudhatja, csak a jellegzetességek, amiket már szóban is elmondott Grupa, azok ismerhetők fel jobban.
Megkönnyebbülve sóhajt fel, mikor elégedettnek látja ettől a sötét elfet.

/Donak és a többiek, userrel Skypon egyeztetve/


Uráldur magasba tartja a lapot a fény felé, hogy minél jobban megszemlélje, mintha szeme már gyenge lenne és nem látná jól. De hát nem vesz el tőle semmit, ha ezt gondolják róla az orkok.
-Nos, ezzel végeztünk is! Kísérjétek a másik kettőhöz. És most jöjjön megint a vezetőjük!
* Ezzel Donak felé int, aki felé megindulnak az hatalmas lépések.
-A törzsfőről is pár szót tudni szeretnék, ha ennyi idő alatt megtanult már fajtársát szavakkal elmagyarázni.
Hamarosan újra a társai mellett találja magát Grupa megkötözve, akik gyilkos szemekkel merednek rá, az agyaraikat rávillantva és nem biztos benne, hogy ha valaha is szabadok lesznek, akkor nem lesz-e nagyon rövid az élete.

Donak-nak nincs ereje tiltakozni, különben sem tudna, ezért beletörődve tűri, hogy ismét a self elé rángassák. Arcára szinte ráfagy a fájdalom és a tudat, hogy örökre tönkre tették.
- Ölj meg - hörgi a másiknak. - Törzsem főnöke úgy is meg fog ölni téged.
* Nem akar mást már csak meghalni.
Az Első Lordnak eszében sincs megkímélni a hozzá képest fiút a szenvedéseitől. De ezt persze nem csak kettejük, de mindenki sejtheti itt.
-Pont erről szerettem volna veled beszélni. A törzsfőnöködről. Hogy is hívják? Hogy néz ki? És főleg hogyan fog szerinted engem megölni, ha legyőzhetetlen vagyok?
* Bólint ez után, csak úgy a semminek. És meghallgatja Donakot.

Tudom, hogy nem élek túl még egy pár húzást azon a kötélen és már előre síkít a lelkem a gondolattól is, hogy hozzám érjen, ezért szeretném, ha megölne, az gyors lenne és megszünne minden fájdalmam. Azonban én nem leszek áruló, még akkor sem, ha Maruk mindig a vesztemet akarta.
- Kétszer akkora, mint én, széles mellkassal, tarajos hajjal és hatalmas agyarakkal. Van egy széles vágás a mellkasán végig és vaspántot visel a felkarján. - válaszolom azért, csak, hogy félrevezessem.
Ha észreveszi sem érdekel, bár igyekszem hihető lenni, hiszen talán akkor megadja a megváltó halált.
A vén self bólogat és továbbot int a kezével. Ám ha nem árul el több részletet,  inkább visszaküld a földre. Úgy látszik nem az a fontos számára, hogy minden képpen megtörön, hiszen kinzás az is nekem, ha a többivel foglalkozik. És most azt veszi elő, akire percekkel előbb rámutatott,  hogy a következő lesz.
-Nos, fürészeljétek le a heréjét, ha nem akar a törzsfőnökről mondani valamit, ami jellegzetes szokása!
Úgy tünik sok kérdése van, melyek egy csatában nem sokat érnek. Hiába ismerné fel Marukot vagy Manukot, ha nem tudja legyőzni.
Ha a saját magam életéről van szó, akkor könnyedén lemondok róla, de hiába tudom, hogy embereim kemény katonák, bár az előző fickó, Grupa épp az előbb cáfolta ezt meg, de remélhetőleg ős a kivétel, azért nem nézhetem csak úgy el, mint veszi el mások ......férfiasságát, ami nálunk rosszabb a halálnál.
Tudom, hogy Parel nem gyáva és nem fog beszélni, de nem tehetem ezt vele.
- Várj! Elmondtam, hogy néz ki, mit akarsz még? Jellegzetes a sbe az arcán és a tarajos haj és.....- nem tudom mit kéne még mondanom, rögtönöznöm kell, - Van egy nagy......fejszéje és elég magas, hogy kitűnjön az emberei közül!

/Donak és a felderítők, userrel egyeztetve/


 A kihallgatás egyre jobban beindul, de Donakak hála legalább annyi dezinformációt kapnak, mint igaz tényeket és ez bizony idővel majd kiderül, hogy megbosszulja-e magát. Ám jelenleg még a híres őstől származó egykori férfi egy másik falubélije vérvonaláért küzd elkeseredetten.
Uráldur figyelmét pedig természetesen nem kerüli el az, hogy még megcsonkítása után is pihenés helyett beszél és igyekszik ledalolni az emberét a kötélről.
-Rendben! Vigyétek el őt is. Megváltotta a másik a kínzástól. De akkor le kell rajzolnod neked vagy valaki másnak a törzsed összes tagját, hogy tudjam, ki kicsoda! Készítetek róla egy portrét és elmondjátok nekem, hogy hogyan hívják és mit szokott csinálni, mi a fő mestersége?
* Nézi, hogy elfogadják-e az ajánlatot?
Mivel Donak látja, hogy bejött a dolog, már elégedett, még ha ez sokat nem is jelent már az ő szempontjából, neki már vége. Azonban kénytelen szenvedő arcot vágni, úgy nézni a selfre, ahogy az újabb kérdését vagy inkább parancsát meghallja. Nem  annyira ostoba, amennyire ezt hiszik, hiszen nem oly régen azt mondta nekik, hogy számtalan falumbelije van, sokan vannak.
- Óóóó, hogyan tudnánk lerajzolni azt a sok embert, lehetetlent kérsz vezír! És bár közülünk Grupa rajzol  a legjobban, ezt még ő sem tudja megtenni, ezt attól az árulótól is nyugodtan megkérdezheted. - néz a földre szegezett tekintetű volt társa felé, akin látja, hogy össze rezzen és tudja, hogy értette a célzást.
* Még mielőtt a megtört rab szólhatott volna, már rögtön mosolygós arccal rávágta a válaszát és a kéréséről rögtön le is mondott.
-Sebaj! Akkor ugrunk és cserébe inkább lefűrészelik a lába közül neki is a barátaink. Mindjárt itt van megmenteni a törzsetek benneteket. Igazatok van, nincs időnk ilyesmire.
* Ezzel ha nem mond senki ellent, akkor egy újabb elfogott ork veszti el férfiasságát a kínzó kötélen és a hadvezér elkezd a saját csapatával foglalkozni.
Végig nézhetitek, ahogy felállitja védőn a kövek mögé bújtatva a katonáit és egyik mögül kilesve egy órán át is képes nézni lefelé a hegy lejtőjén a fennsíkról, hogy mikor bukkan ki Yrch bátor és harcias népe.
Ám ahogy telik, múlik az idő egyre világosabb, hogy még nem telt el annyi idő az eszmélethez térésük óta, hogy a Vonyító értesíthette volna a törzset.
Talán csak egy esély, hogy ezzel időt húztak arra, hogy a társaik hátha mégis felbukkannak majd. De talán a kínzójuk tudta jól, hol jár az agyaras horda és hogy esély sincs még a kiszabadításukra. Nekik kell tudniuk, hogy mi lesz a legértelmesebb számukra.

Sajnos végig kell néznem, ahogy társamat megfosztják legbecsesebb tagjától és ordításától szinte rosszul leszek, de csak tehetetlenül vonaglom a kötelékeimben és csak még jobban felszakítom sebeimet. Remélem elfolyik belőlem az élet!
Csak féleszméleten érzékelem, ahogy a selfek mozgolódni kezdenek és aztán a várakozás csendje üli meg a helyet, csak a sebesültek nyögése hangzik fel időnként.
Nem reménykedem, hogy Maruk időben ideér, de különben is esztelenség lenne tőle, így nem is tartok tőle. Mind meg foguk halni, így a szellemekhez fohászkodom, gyors elmúlásért.
A második megcsonkitottat azért ellátják a harci mozgósitás közben is. De én átlátok a dolgon. És ideje végig nézni a többiek arcán, hogy vajon ők is tisztában vannak ezzel?
A meggyötört testem és a vérveszteség legyengitett, még ha élek is. Ám lelkem úgy tünik sokkal inkább a szellemek közé vágyódik már. Ám az óra letelik és pár embert visszarendel az első hadvezér. És szembesülnünk kell vele, hogy valaki vagy beszél megint vagy csúnya dolog történik vele.
-Úgy tünik még van időnk. Az egész völgyben senki sincs. Ha majd ide érnek és nem tudom meg, mivel vehetném rá őket, hogy visszaforduljanak, akkor legyilkoljuk őket.
Van-e valaki aki önként jelenkezik a kötélre? Vagy szeretne beszélni és társatokhoz hasonlóan megóvni utódlását?
Mikor a self vezér visszatér és újból a mi kínzásunkon töri a fejét, kérdésére nevetni kezdek, amit alig bírok abbahagyni, bár semmi öröm nincs benne. Aztán lihegve mondom a szemébe.
- Senki nem fog jönni! Már rég messze járnak, oda, ahová a knuut vezette seregeinket. Viszont te a mi gyötrésünkkel és kihallgatásunkkal, jó sok időt elvesztegettél. Használd csak azt az átkozott kötelet, azzal is csak a knuut malmára hajtod a vizet.

/Donak/

/A hsz 16+ elemet is tartalmaz/


Donakra iszonyú percek nagyon hosszú sora vár ebben a pillanatban, amikor kimondta, hogy az orkok csak túl akarnak jutni -szavai szerint- ezen a terepen.
Nem sejti, hogy Uráldurnak is kint vannak a felderítői. Akik szellemként láthatatlanul figyelnek. Zevadar ellenségeinek legnagyobb átkára. Sokkal több bosszúságot okoznak talán, mint a halálos átkok szemtől szembe.
-Akkor nincs veszteni való. Lerajzolhatnátok nekem azokat, akikkel még beszélhetek a törzsetekből, hogy visszaforduljanak. És mesélhetnétek valami történetet róluk.
* Ha most sem hajlandóak, akkor szép lassan Donakhoz hasonló lesz mindegyikük. És Grupa kivételével egyedül. Őt nem bántja. De ha nem törnek meg közben, akkor fennáll a veszély, hogy Donak és Grupa marad egyedül életben, a többieket lassan elkezdik mélyebben fűrészelni és hasukból idővel a kötélre ömlene a bél.
Donak már lassan, de biztosan nem csak a gyereknemzés képességét veszti el, hanem az elméje épségét is, ahogy végig kell néznie emberei végtelen kínlódását, de senki más nem lesz áruló Grupa-n kívül, még akkor sem, amikor már nem csak a férfiasságukat vesztik el. Persze senki nem bírja ezt némán, fájdalom sikolyaik messze visszhangzanak az erdőben és a hegyek között, de senki nem beszél és Donak is megnémul. Grupa pedig, bár hozzá nem nyúlnak, inkább végezne már saját magával is, mint, hogy lássa társait így végezni.
- Hagyd abba vezér! - kiáltja. - Csak a knutt rendelhet el visszavonulást, senki más. Neki meg nem tudsz olyat ajánlani, amiért ezt megtenné, hatalmas sereget vezet.
* A szörnyű vérengzés után Uráldur a Júdás-lelkű mellé guggol és őt nézve közli a rideg tényeket.
-Nem tudom, hogy igazat mondtatok-e vagy sem. De ez már nem számít. A katonáimnak ki fogom adni a sámánjaitok képét és a törzsfőnökötöket is keresni fogom. Ha találkozni fogunk velük, levágjuk a kígyó fejét, mielőtt a testet szétzúznánk. És nem fognak gyors halált halni.
Ha nem beszélsz a knuutról, akkor valóban nem tudom lebeszélni róla őt. Bár lehet más is kiadhatja a parancsot, mert már elég sokan indultak el visszafelé, miután feldúltuk a falvaitokat és elraboltuk asszonyaitokat.
* Kis időt hagy neki feldolgozni. Éreztetve, hogy nem olyan ostoba ő sem, mint hiszik. Bár tudja a fiú, hogy Marukot hiábavalóságért fogják keresni a csata sűrűjében.
-Yrchet is elfogtuk, akit ott találtunk? Van nővéred, asszonyos, anyád, gyereked? Kimentheted a fogságból.

//Grupa//

Grupa összekötözött kezekkel, némán lehajtott fejjel és összeszorított fogakkal térdel, amikor az éjtünde, fürkésző szemekkel mellé guggol és elkezd beszélni.
Megbánta már, hogy elárulta a társait, de most sem tud parancsolni remegő testének és rettegésének. Még alig látott másfél tucat évet, alig volt túl a férfivá avatásán és nem akart meghalni, legalábbis nem így.
Az előbbi kirohanásáva véget is ért a bátorsága és amikor meghallja, hogy mi történt a falujával, láthatóa összeomlik.
- Hazudik! - szól rá a mellette térdeplő Donak, aki láthatóan imbolyog a gyengeségtől, de neki csak húga és anyja képe lebeg a szeme előtt.
- Nem tudom mit akarsz tőlem. - nyögi szenvedve. - Már mindent elmondtam........
Uráldur egyenes ránéz és tovább folytatja.
-Nem kell beszélned. Ha senki nem beszélne is ugyan ez történt volna. Csak most te is ott feküdnél véredben és fiaktól megfosztva.
Alkut ajánlok. Ha tudtok és akartok, akkor élhettek vele. Megmenthetitek a nőket, hogy mi előttünk táncoljanak mesztelenül és esténként ágyba bújjanak velünk félvéreket szülve. Mert ez lesz a sorsuk odalent. MÁR EZT KELL CSINÁLNIUK, MERT CSATÁT VESZTETTETEK.
De ha vállalod, hogy elmész a törzsfőnöködhöz, Marukhoz és meggyőzöd, hogy beszélje le Techet erről az egészről... Még a knuut aszonyát is elraboltuk, azt a hirt kaptam. Tudod mit meg nem tenne, hogy kiszabaditsa a saját nőjét?
Csak azt kérem tőletek, amit ő megtenne magáért és a sajátjaiért.
Ahogy a self beszél, Grupa úgy rogyik meg egyre jobban és jobban. A szeme ide-oda verdes és kétségbeesve tapad meg aztán a véres főnökén, hogy tanácsot leljen tőle.
Az csak kitartóan ingatja a fejét, hogy jobb belátásra bírja a fiút és betapassza a száját, de Grupa egyre jobban remeg.
- NEM! - kiáltja a fejét rázva, ahogy lepereg a szeme előtt a látvány. - Nem tehetitek. - hal el a hangja.
- Én nem vagyok senki! Az én szavam semmit sem ér..........
Ha vissza is menne, Maruk azonnal kivégeztetné és az talán még fájdalmasabb lenne, mint amit Uráldur tartogat neki.
- Kérlek ne bántsd az anyámat és a húgomat.....- zokog fel.
Tudja, hogy gyávaság, amit tesz, de nem tud ellene tenni.

/Donak/


Uráldur szemében csak a kiszámíthatatlan sötétség tündököl És az arcáról sem olvasható le semmi érzelem. Megfeszíti katona szilárdsággal arcát és nem enged át érzelmeket belülről kifelé. Így még a Mesélő sem tudja, mi zajlik le most benne.
-Eredj, ahová szeretnél! Már eleget segítettél, hogy visszaforduljanak a tieid és ne a halálukba sétáljanak.
* Egy tőrt húz elő és oda lépve elvágja a köteleit Donaknak is és Grupának is.
Egyszerűen nem hiszi el azt, ami ez után történik! Mikor meglátja, hogy a self előhúzza a tőrét, akkor végre megtalálja a bátorságát és még utoljára az életben szeretne férfiként a halálba menni, így kihúzza magát. Aztán döbbenten mered a lehulló kötelékeire, egy pár percig fel sem fogva, hogy szabad.
- El.......elmehetünk? - bukik ki a száján elképedve, de még nem mozdul, azonban, ha megerősítést kap, akkor odalép Donak-hoz és a karja alá nyúlva felhúzza, hogy elvigye innen.
A kínzó, aki jó pár társatokat megölte ma, nem is szép halállal, egyszerűen csak bólint és bemegy egy sátorba. Tizenöt perc is eltelik, mire egyik őrét behívatja.
-Keríts pár jó nyomolvasót, hogy utánuk menjenek! Tudni akarom, hol van Yrch törzse. És a szellem azt is fürkéssze ki, hogy van-e ideális terület, ahol lecsaphatunk rájuk!

// Grupa //

Egyszerűen Grupa nem hiszi el, hogy elengedik őket. Úgy gondolja, hogy ez is valamiféle kínzás része és majd mikor már reménykedni kezdenek, akkor megjelennek a selfek és visszaviszik őket.
Ennek ellenére kitartóan cipeli Donak-ot, pedig már a lábai is remegnek az erőfeszítéstől, de nem mer megállni, hiszen minden egyes lépés távolabb viszi szégyene helyszínétől.
Persze tudja, hogy ha Donak túléli, akkor ő soha nem mehet vissza a törzséhez, de ettől függetlenül nem jut eszébe az, hogy ne vigye tovább.
Nem gondolta eddig magáról, hogy gyáva és, hogy ez kiderült, mardossa a szégyen.
Talán, ha visszaviszi a férfit, akkor valamit jóvá tehet belőle, még ha ezzel meg is pecsételi a sorsát.
Mikor már a tábortűz szagát sem érzi, leroskad egy fa alá nehéz terhével és zihálva pihen kicsit.

//Köszönöm a játékot //

/Viridiel/


Már Avel is magához tért. Továbbra is ki vannak kötözve, a fentebb elmondottakban nem változott semmi a helyzetükön. Egyetlen dolgot kivéve. Egy lidérc jelenik meg a sátorban, ahol eddig azt hitték, hogy csak ketten vannak. Egy törpe szelleme.
-Nektek is kell fordítanom? -kérdezi életunt hangon és átlibeg a szűk téren, majd a nő felé fordul.
* Nem zavartatja magát, hogy egy self tábor közepén vált láthatóvá. És az sem túlságosan feszélyezi, hogy a sátor épp fogdaként működik. Hangjából azt gyanítható, hogy valakinek vagy valakiknek már unásig fordított a közelmúltban. Ám azt nem árulta el, hogy kinek.




-Te ismered ezt? -kérdezi értetlenül oktatód tőled.

Már megpróbálkoztam a kötelekkel, de nem mentem semmire, ráadásul csak azt értem el, hogy véresre vágták a csuklóm. Akárki csinálta a csomókat értette a dolgát sajnos.
Most is éreztem a mágiám jelenlétét, de hát itt nem túl sokra mentem vele, a csupasz sátorban, azonban azt is éreztem, hogy nem tudok gondolati úton kapcsolatot teremteni Avel-lel, süket csend honolt a fejemben, amikor megpróbáltam.
Figyelmem azonban elterelődött, amikor felbukkant egy törpe szelleme a fogságunk színhelyén, aki látszólag összehordott sületlenségeket és egyáltalán nem zavartatta magát, hogy értetlenül nézek rá megkötözve, mint egy sonka.
- Honnan ismerném? – kérdeztem vissza, de örömmel hallottam a hangot, hiszen legalább felébredt már. – Biztos Uráldur egyik fullajtára, csak eltévedt. Jól vagy Avel? Az a self mocsok átvert minket. – mondtam dühösen megrántva a kötelemet. – Meg kell……….Tűnj már el! – fogtam vissza magam a lidérc jelenlétében.

/Viridiel/


A lidérc megjelenése nem aratott a hegyesfülűnél osztatlan sikert. És hamar el is zavarják a halott törpét. Aki megbántott arccal távozik, noha eddig is olyan volt az ábrázata, mint egy gyászhuszáré.
-Elnézést. Csak az izzó démonok mindig ugráltatnak minket. Megyek is vissza, ne szóljatok neki, hogy itt jártam!
* A lány melletted a kérdése után meg sem szólalt. Csak furcsán nézett rá és rád. Bár azt értette szavaidból, hogy nem szimpatizálsz vele és neki sem tűnt természetes cselekedetnek szellemekkel társalogni, így nem is tette.
-Ezek szerint kísérteteket használnak azok a szörnyek? Lehet, hogy ettől ennyire erősek?
* Körbe nézett, hogy vajon hogyan lehetne megszökni erről a földi Pokol helyről, ahol minden féle abnormális dolog történik. Pedig még csak meg van kötözve. Dante-bányában sosem járt. Egyelőre egészen biztosan nem jutott nálad többre ez ügyben. Téged is a kötelek erősen fognak.

- Sajnos minden démoni praktikát felhasználnak. - válaszoltam a lánynak keserűen. - Ezek a kísértetek is őket szolgálják.
Nem tudtam sajnos szabadulni a kötelekből, erősen tartottak.
- Nem tudom mit akar még tőlünk a self vezér, de nem adhatunk semmi előnyt a kezére, meg kell szöknünk. - fordultam felé. - Elég erős vagy hozzá?
Avel elszántan néz a szemembe és határozottan vágta rá.
-Igen. Minden vágyam az, hogy visszajussak a többiekhez és harcolhassak újra. Mond gyorsan a tervet!
Remek! Már, ha lenne tervem azon kívül, hogy innen el kell szabadulnunk!
- Hmm.........talán elkezdhetnél kiáltozni egy őrért, hivatkozva rá, hogy el szeretnéd végezni a szükségedet. Téged biztos előbb engednek el ezért, mint engem, aztán.......nem tudom, nem tudom lenne e mód rá, hogy leüsd vagy végezz vele......- ingatom meg a fejem, mert ez egy pocsék terv.
De így kikötözve semmi esélyünk.......
Avel csak egy okét mond és neki is lát.
-Hé, valaki! Ki kell mennem pipilni. Nem akarhatják, hogy itt végezzem el a kisdolgot meg a nagydolgot.
Eközben egy egy skorpió mászik be a sátor ponyva alatt és keres egy sötét zugot egy ledobott rongy alatt, hogy a kinti felforgás elől elmeneküljön. Nem szokott hozzá az ilyen nyüzsgéshez és ösztönösen fél is.
Meglepetésemre Avel nem sokat töpreng a terv kivihetőségén és azonnal kiabálni kezd. Nagyon remélem, hogy valami megértőbb őrt fogunk ki és nem olyat, aki csak egy kis szórakozást lát bennünk, ami bearanyozza a napját.

/Viridiel/


A mentorodat három beérkező katona kiszabadítja a kötelekből és a sátor közepére lökik, hogy körbe állják.
-Na, szajha! Ha kell pisálnod, itt nyugodtan elvégezheted. Addig mi felügyelünk rád.
* Most állt meg a tudomány, mert három sok lesz neki egyszerre, hogy elintézze. Viszont nem is akarta lehúzni a nadrágot. Meg nem is kellett neki.
- Héééé! Aztán majd ti is szagolhatjátok a büdöset! Mi hadifoglyok vagyunk, nem bánhattok így velünk! - kezd el kiabálni Viridiel, hogy elvegye Avelről a figyelmet, bár nem tudhatja, hogy ezzel mennyit segít a dolgon, vagy csak kiharcol magának pár ökölcsapást.
* Miközben ezen gondolkodik a futár, nem állnak neki kézzel verni. Bár a nőt hátulról megütik és térdre esik. De a másik előveszi a buzogányát és inkább azzal vág rá hősünk combjára. Nem törik el csont, de szép, nagy folt lesz hamarosan rajta.

Sajnos nem sikerül mindhármuk figyelmét felkeltenem, így azon kívül, hogy a lányt is a földre küldik egy nyaklevessel, nekem is jut egy katona, aki fegyverével, egy buzogánnyal leckéztet meg.
Felkiáltok a combomba nyillaló fájdalomtól, amitől elzsibbad a lábam. Érzem, hogy a csont ugyan épségben maradt, de futni biztos nem fogok egy darabig csak sántikálni.
a fájdalom mellett halvány érzés kerít hatalmába. Mágiám gyenge jelet érez, amit kétségbeesve igyekszem azonosítani.
Aztán szinte könyörögve szállnak a kicsi, de veszélyes állatok felé gondolataim.
~ Segítsetek! ~
A skorpió válaszol a hivásodra és azonnal kirohan a rongy alól. Lábait szinte alig követhető mozdulatokkal rakja egymás elé és a téged bántó self lábába a bakancs felett belemar.
-Ó, te kis dög! -kiált fel és dühében agyon tapossa a segitődet.
Ám hősi halála nem volt eredménytelen. A többiek is oda fordulnak és Avel most látta meg az alkalmat, hogy megpróbáljon elszökni. Taszit egyet az egyik őrön és igyekszik felpattanva futni, ám az utána nyúl és hajánál fogva az ágyra löki.
-Úgy látom, hogy szeretnél kicsit ficánkolni. Talán ha én is ficánkolnék benned.
-Hagy már békén! A felcserhez kell menni, mielőtt elfertőzödik vagy micsoda ez a seb. FELCSER!
Hamar megkötözik a társamat ismét és közben az ápoló már szalad is be, hogy szemünk láttára megtegye a megfelelő intézkedéseket. Kiszivja, ellenmérget ad rá.
Eközben a kevés környékbeli repülő bogár folyton ott döng a fejük körül. Idegesiti őket és igyekeznek ingerülten csapkodni utánuk, de csak ritkán kapják el.
Egy medve jelenlétét pedig megérzem a közeli erdőben.
Úgy látszik nem csak a hős skorpió, hanem más zümmögő és idegesítő kis állat is meghallotta a telepatikus hívásomat, ami viszont csak rövid időre ad némi lehetőséget Avel-nek és hiába fürge, az éjtündék sem most kezdték a szakmájukat és Avel hamarosan ismét megkötözve hever az ágyon.
És még örülhetek neki, hogy csak ennyi történt, mert az egyik self már kihasználta volna a lehetőséget és ezt nehéz lett volna végignézni.
Nem tudom mi lesz, ha végez a gyógyítójuk, mert akkor haragjuk biztos újra feléled, de ekkor érzem meg a medvét.
Talán az hatásosabb lesz, mint egy kis skorpió........
Csak, hogy én nem vagyok túl jó az állatidomításban, kérdés brummogó meghallgat-e és be mer-e jönni ennyi ember és tűz közé......

//Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Avelt leteperő férfi a társa mérgezett sebétől nem zavartatva odafigyel a munkájára. Tökéletes csomózást hajt végre a nő kifeszitett végtagjain.
4-6-ig -A sebesülés kicsit megbolyditja és kapkodásra készteti fogvatartókat. Avel az egyik lábát ki tudja húzni a hurokból, mikor majd magatokra hagynak. 6-os esetén lába helyett az egyik kezét.//

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

/Viridiel/


Miközben a medve megindul, hogy ő is segítsen szorult helyzeteteken, addigra a megcsípett katonát ellátják.
-Nem értem, minek ilyen nagy feneket keríteni ennek. Csak egy bolha csípés. Ha meg komolyabb lesz belőle, akkor meg legfeljebb kiszívom valamelyik rab életerejét és meggyógyítom magamat.
-Te nem fogsz te itt senkit megölni. A Főnök egyelőre élve akarja. Ha nagyon nincs más választás, akkor legfeljebb. De ne legénykedj itt nekem feleslegesen! Pihentesd egy ideig! Ülj le a sátor mellett a bejáratnál! -szól rá a felcser.
* Még percek vannak hátra nektek, amíg meg fog jelenni az állat a táborban.
Viridiel nem tudja a medve időben fog-e megérkezni, mert közben az katonát ellátják és az még mindig nagyon harcias, szerencsére a felcser kissé lehiggasztja és kiküldi.
Azonban legalább Avel-t békén hagyják, bár a tervük sajnos dugába dőlt.
- Ha továbbra is így ki leszünk kötve, hamarosan meghalunk és akkor a Főnökötöknek nem lesz tovább játékszere, akit kínozhasson. - próbálkozik, addig is telik az idő.
* A felcser felkapja a fejét és szavai elárulják, hogy tanulmányozták kollegái a különböző fajokat és lehetőségeiket.
-Ettől még nem lesz bajotok. Majd ha lekerültök a bányába... De hát nem épp oda igyekeztetek? -gúnyos mosoly szinte a füléig nyúlik- Meghalni nem fogtok, de elvesztitek varázs képességeteket az után, hogy kifehéredik a szemetek. És ha visszajutnátok a felszínre, már akkor sem tudtok meggyógyulni.

A felcser gúnyolódására elönt a méreg, hiszen én már alaposan megtapasztalhattam, hogí milyen az élet ott lenn a bányában és pont Uráldur jóvoltából.
- Soha nem fogok lemenni még egyszer a bányátokba! Különben sem élitek meg azt, hogy oda vissza jussatok! Minden nép összefogott ellenetek és itt soha nem fogtok megtelepedni, nyomorultak. - köptem felé, hogy kifejezzem megvetésemet.
A gyógyitó alak csak felnevet hangosan megvetésének hangot adva.
-Mi nem akarjuk ezt a vidéket. Csupán megölni titeket. És elég jól haladunk benne. Lesznek veszteségeink, de nektek sokkal nagyobb. És ez itt a lényeg.
Ám ekkor hirtelen nagy értetlenkedés támad a kempingező self nyaralók (vagyis az évszakra tekintettel inkább délen telelő) között. Hiszen megérkezett a felmentő sereg. Igaz, egyedül van a bogarak mellé.
-Brumaba! -egy szellemi fogyatékos szintjén ejti ki ezeket a szavakat vagy ötven méterre tőletek egy óriás. Nagyon sokan ragadnak fegyvert a több ezres seregben.
Persze tudom, hogy ezzel nem fogom meghatni őket, de ki kell adnom magamból a dühömet és ezt csak szavakkal tudom egyelőre.
Azonban sikeresen eltereltem a kinti dolgokról a figyelmet és mikor meghallom a jellegzetes hangot, akkor elvigyorodom.
Természetesen egy fecske, akarom mondani medve sem csinál nyarat, de gondolataimmal a sátor felé terelem. Csak minket szabadítson ki, aztán futhat elfele, mert ennyi selffel nem fog elbírni akármilyen óriás.