The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 4

Eric (Robert)

A pillanat amikor kibököm hogy fingom sincs mi ez az izé, mázlimra Viri nem veszi észre ezt a kis bakim. Szép kis szörnyvadász aki lófaszt se tud a helyi szörnyekről. Na mindegy azt már én is kiböktem hogy utálja a tüzet ergo jól sebzi. De perpill aggódhatok a pókos kislányért. De a szörny úgy látszik hülye és a veszélyesebbek felé fordul, igen felénk. Pontosabban Viri felé. Elgondolkodok miközben a táskámba fénybomba után matatok, először egy fáklyát veszek ki és lobbantok lángra rajta egy lángpallost. Azután folytatom a fénybomba keresést.
-Viri ezzel jobban jársz mint a kristálypengéddel, el se törik így harcolj ezzel.-eközben a védtelenebb oldala felé sasszézom kikerülve a tűz védelméből. És talán a szörny érdeklődéséből. Khm jöhettek azzal hogy Viriből célpontot csináltam, ez részben igaz de eszközt is kapott hogy védekezhessen. Amint a fényfiola a kezembe akad jelzek a duónak.
~Csukjátok be a szemeteket kicsit elvakítom- remélem mind ketten viselik a gyűrűt mert kínos lenne ha nem. Szóval hozzá vágom az üvegcsét ami könnyen törik már ha dobják, és az elegy a levegővel kapcsolatba lépve egy erősebb fényrobbanást idéz elő Viri ezzel esélyt kap a lesújtásra.
~Most támadj rá.-de azért én is rámozdulok és igyekszem megsebezni.

D10 es dobás (jobb esélyekkel mint korábban)
D1-6 a szörnyet elvakítva a védtelen részen vágok bele, noha bele halni nem fog mert a sajátomra nem raktam tűz aurát de még ez is elég lehet hogy növeljem Viri esélyét.
D7-10 A szörny ugyan elvakul de a reflexei még állatiak előlem kitér.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 9

A szívem a torkomban dobog és nem a félelem miatta, vagyis ostobán hallatszik, de nem a szörnytől való félelem miatt, hanem Lash miatt rettegés miatt és csak részben csökken ez, amikor látom, hogy igyekszik tartani a távolságot az Éjfalánk és maga között, sőt okosan a világító növények közé menekül, ami lehet, hogy eléggé elvakítja a dögöt ahhoz, hogy ne tudjon ráugrani.
Ehhez járul hozzá még, hogy talán nem számított rá, hogy mi is ismét ellene indulunk. Valószínűleg eddig azonnal végzett a zsákmányaival, vagy legalábbis azok nem álltak fel egyhamar, így kissé megleptük és felénk fordul ismét.
Összeszokott páros vagyunk már mi Lash-sal, aki azonnal kérte is a növények segítségét, ezért mire a fáklya a szörny felé indul, már nem tud kitérni előle könnyedén, mert a lábai a kapaszkodó kisebb ágakba, gyökerekbe botlanak.
Nem sikerül ugyan felgyújtani, de a szapora pislogása elárulja, hogy a szemének nem tett jót a fény.
Már indulnék is, hogy a kardommal essek neki, de még pont időben torpanok meg, mert a szörnyünk sem kezdő a harcban, a vakságát azonnak vad csapkodással enyhíti és a meredező karmai miatt, amik annak nagysága miatt, egy kisebb karddal felérnek.
Kedvesem kérésére további növények egész hada igyekszik az Éjfalánkot begubózni, de az túl hatalmas ahhoz, hogy boldoguljanak vele és sajnos a harc nagy áldozatot követel a természettől, sokuk pusztul az őrjöngő szörny miatt, aki foggal-körömmel tépi őket.
Meg nem állítják őt, de legalább némileg lassítják, igaz egyelőre fogalmam sincs, hogy miként juthatnánk közelebb hozzá.
Ekkor dobja oda nekem a furcsa fáklyát Eric, miközben igyekszik a másik oldalról megközelíteni ellenfelünket.
- Öööööö…..rendben! – kapom el ösztönösen és biztos jobban megcsodálnám a kimerevült, karhosszt elérő lángokat, de erre most nincs idő. – Mit akarsz csinálni? - vetem fel a lényeges kérdést és aggódva pislantok szerelmem felé, aki közben a virágok közt mozgolódik.
Remélem jól van. Ám Eric most a fejemben szólal meg és kissé össze is rezzenek, mert ez még szokatlan nekem, de legalább választ kapok, igaz azt gondoltam ő is hasonlóan fáklyával fogja megpiszkálni, de ahhoz minek becsukni a szemem?
Mivel azonban Eric-nél soha nem lehet tudni, így szerencsére nem vitatkozom és, hogy jól döntöttem mutatja, hogy a villanást még a szemhéjam alatt is érzékelem.
Még jó, hogy nem tart sokáig, mert azonnal ki is pattan a kíváncsiságtól.
Az Éjfalánk pislog, én is pislogok, Eric meg a fejemben noszogat. Mi van?
Persze ez nem tesz jót a gyorsaságomnak, így Eric vígan neki támadhat az Umberduk-nak, de aztán már igyekszem megpiszkálni a „fáklyalándzsámmal”, alaposan megcsiklandozva valahol a szíve táján, de azért kikerülve a karmai hatóköréből.
- Most bajba lennél, ha nem csukom be. - dörmögöm közben azért oda Eric-nek, jelezve, hogy a meglepetés nekünk is az lehet.

Remegve húzódik be a növények közé, és aggodalmasan pillant Viridielék irányába, mikor a szörny figyelme is rájuk terelődik. Próbálja minél intenzívebbé tenni a környezetük feléledését, folyamatosan és egyre nagyobb koncentrációval kérve a növényzet segítségét, de valahol neki is fáj, hogy ilyen könnyedén szaggatja szét ez a monstrum a természet csodáit. Feladatát ugyanakkor nem felejti, így azonnal neki is ül, és amint az eszközök előkerültek, nyomban nekikezd a kiásásnak, sietősen, remegő kézzel és némi ügyetlenséggel, magát átkozva, hogy a félelem ilyen szinten úrrá lett a testén, tenni azonban nem sokat tud ellene. Beharapott ajkakkal igyekszik minél sietősebb tempót diktálni, néha kétségbeesetten fordulva a lény felé, hogy éppen mit csinál, és akkor is hirtelen kapja a fejét a harc irányába, mikor elrepül egy fáklya nem túl messze tőle, melynek csupán a fényére figyelt fel. Önkéntelenül húzódik még távolabb az éjfalánktól, ahogy eljut hozzá elképesztő mozdulatainak szellője, és ebben a pillanatban mar bele valami fájdalmasan. Nem kiált fel, csupán ijedten elrántja a kezét halkan sziszegve, feltételezve, hogy egy állatnak az otthonát zavarta meg, és megrökönyödve látja a gaz áruló módon meglapuló virágot, ami hasonlít bár az itteni világítókra, azért jócskán vannak köztük különbségek. Elsápadva figyeli, amint a növény visszahúzódik a helyére, széttárva harapásra zárult redőit, megmutatva a közepén lévő fogakkal teli lukat, majd reszkető kezére pillant, amin jól látja a fognyomokat, vagy legalábbis a helyükön kiserkenő vért. Néhány halk szitokszó után visszatér a munkához, ezúttal az éhes növénytől húzódva el, nem feltételezve róla többet a kisállatfogyasztásnál. Mindez ugyan ingerültté teszi, ám a rettegés és feladata lendíti őt tovább, még ha nem is nem is túl kevezően, és mintha a kezében lévő eszköz egyre csúszósabbá válna ásás közben. Ennyire izzadna? Valamiért nem csodálkozna rajta, de nem szokott a tenyere ennyire nedves lenni, így ez okoz némi aggodalmat. Mindegy is, jelenleg nem foglalkozhat ezzel, teljesítenie kell most azonnal, mielőtt a szíve kiugrana a helyéről, úgy fél és aggódik társaiért. Az sem számít, hogy kissé torzul a tér, biztos benne, hogy mindez azért történik, mert elborítja agyát a rettegés, fülében dobol a vér és kapkodva veszi a levegőt, nem bírva az adrenalin ezen magaslatait.
Eric megszólalására felkapja a fejét, szokatlannak találva Viridielen kívül bárki mással a kommunikálás ezen fajtáját, de hallgat rá: becsukja a szemét, még a karját is maga elé emeli, hogy mindenképp megóvja tekintetét, és kicsivel utána már ki is nyitja a szemét, hogy szembesüljön a borzalmakkal: a kezében a fémeszköz helyett mérgeskígyó tekereg, a világító növények pedig elveszítették fényüket, és ugyanolyan mocsok húsevőkké váltak, mint az, amibe az előbb beletenyerelt. Egy pillanatra teljesen lemerevedik, még jobban lesápadva ennek láttán, és még sikítani is elfelejt, majd úgy dobja el magától a sikamlós, tekergőző testet, mintha elviselhetetlenül forró lenne. Tüstént felpattan, és a lábai már viszik is ki a növények rengetegéből, mielőtt bármelyik képessé válna némi húst tépni magának belőle. Feszülten figyeli őket a kiszökdécselés közben, nehogy beléharapjon valamelyik, és kiérve ebből, majd felnézve rögtön megtorpan. Teljes meggyőződése volt, hogy abban az irányban Viridielék vannak, de helyettük ork élőholtakat talál, ugyanolyanokat, mint amilyen a tavon is volt még karja elvesztése előtt, és az egyik mögött megpillant valakit, akinek őrült mosolyát és vérben ázott testét képtelen lesz elfelejteni valaha is. A gyomra görcsbe rándul, hirtelen kap a szájához, mielőtt sikítva rohanna el, bár a hang egyébként is beléfagyott a látvány miatt.
Mégis mit keres itt?! Hogy került ide? És Viridiel...? Körbenéz, de sehol nem találja, közben hátrál, és pár lépés után már rohan is a másik irányba, bele a sötétségbe, az erdő sűrűjébe, hátha lerázhatja magáról üldözőjét, de biztos nem lesz rá képes. Azonnal meg kell találnia Viridielt, mert nélküle esélye sincs ellene, így lélekszakadva fut, kétségbeesetten nézve jobbra és balra, és a végtelen pánikban teljesen elfelejti, hogy telepatikusan is megpróbálhatná megkeresni őt. A rohanás közben egyszer csak elesik, ahogy lábfeje beleakad a buja növényzetbe. Nyögve esik a hasra a földre, hangosan puffanva, kis híján a nyelvére harapva, de nem adja meg magát a pillanatnyi fájdalomnak: felül, hogy kirántsa a lábát, ám felnézve maga előtt újra Ale-t látja, és úgy érzi, itt fog elájulni. Eszeveszett tempóban rángatja a lábát akadályából, amiből közben újabb kígyók kúsznak elő, melytől még hevesebbé és még kétségbeesettebbé válnak mozdulatai.
- Takarodj a közelemből! - kiált rá, leakasztva az övéről egy üveget, amit nyomban az elégedetten mosolygó sötételfhez vág, de ő egyszerűen kikerüli: csupán félrehajol előle, közben előveszi a tőrét, amivel nagy valószínűséggel ki akarja őt végezni. Mielőtt azonban kartávolságnyira érne hozzá, kirántja a lábát, egy darabig négykézláb, kapkodva távolodik, utána felegyenesedve rohan végig a rengetegen torkában dobogó szívvel, zihálva, tekintetével még mindig keresve Viridielt, könnyezve közben, hátra-hátrapillantva, követi-e őt az a szörnyeteg nőszemély. Hosszú méterek után meggyőződik arról, hogy talán most már biztonságban van, ugyanis már egy ideje nem tűnt fel a barghest alakja, pedig nem veszi ezt könnyelműen. Zihálva dől előre, arcáról törölgetve a könnyeit, a homlokáról és halántékáról csordogáló izzadtságot, majd körbenéz, és oldalra pillantva újabb hidegzuhanyként éri a következő látvány: egy általa nagyon is jól ismert férfié. Fogalma sincs, mit keres itt, miért van itt és miért néz ki ugyanúgy, mint mikor utoljára találkoztak, de nem is érdekli őt. Egyszerűen nem látja át, hogy valami nincs rendben, tejesen elhiszi mindazt, ami történik vele minden logikátlanságával együtt, meg sem kérdőjelezve, ez a valóság-e egyáltalán.
Először csak áll, döbbenten és szó nélkül, még lélegezni is elfelejtve, majd úgy támad fel benne a harag és gyűlölet, mint talán még soha.
- Hol voltál? - kezdi csendesen, közelebb lépve a halványan mosolygó alakhoz, felismerve vörös haját, erős vonásait és magabiztos kiállását. - Hol voltál, mikor szükségem lett volna rád?! - emeli meg a hangját. - Hol voltál, mikor Deyrith megszületett, hol voltál, mikor kerestelek? HOL VOLTÁL?! - taszít rajta egyet, és bár a férfi távolodik ennek hatására, lesöpri azt a részt, ahol hozzáért, mielőtt azonban válaszolhatna, folytatja: - Undorító féreg vagy! Utállak és megvetlek, soha a szemem elé ne kerülj!

//Mesélői//

Hát a fénybomba mindenkit váratlanul ér Ericet kivéve, és bár a lény így is ideiglenes vakságban szenved, ezzel most meghosszabbítottad szenvedéseit, de még az is lehet, teljesen tönkretetted a látószervét. Ez rátok nézve mindenképp jó, a mesélőnéni viszont annyira nem örülne neki, hiszen így nagyon hamar megszabadulnátok egy szenvedés- és veszélyforrásól. Mindenesetre az ideiglenes vaksága nem jelenti azt továbbra sem, hogy annyival könnyebb lenne a dolgotok, ugyanis továbbra is kapálózik a ti szinteteken, folyamatos veszélyt jelentve rátok. Eric elől könnyedén kitér, megérezve a jelenlétét és a növények sem gátolják már túlságosan Lash koncentrációjának folyamatos vesztésével, illetve jóformán kiirtott maga körül mindent, ami indítható ellene, a gyökereket is eltépve. Innentől nem lenne meglepő, ha visszakézből egy fának vágná a félvért, nem sokkal utána pedig küldené a nemeselfet is.
Viridiel támad, és ha sikeresen teszi, akkor a megadott részen a sebhely lángolni kezd, de nem terjed tovább, elvégre egy eleven, nedvességgel teli szervezetről van szó. Az viszont biztos, hogyha találat éri ezzel, vinnyogni fog, mint a fába szorult féreg - pontosabban üvölteni, ahogyan azt egy éjfalánkhoz méltón lehet.

Lash

Lash úgy elrohant, mint a sicc, a srácoknak valószínűleg esélyük sincs beérni őt, ami nem feltétlen baj, legalább nem hallják, ahogy magában beszél és kiabál, fura mozdulatokat téve. Az már egy egészen más nézőpont, hogy ezzel odacsődíti magához az összes ragadozót a környékről…
Minden csak hallucináció (és illuminati), semmi sem valós abból, amit ő lát, legfeljebb az a gaz, amiben elesik, ám minden mást a méreganyag és elméjének rejtett és kevésbé rejtett félelmei idéznek elő. A végén meg, akihez beszél és akit meglök (esetleg amit?), csupán egy fellógatott alak, ám a kilétére jelenleg biztos nem jönne rá senki, mert Lash néhai párját látja a helyére.

//Balszerencsések 10es kockája első forduló:
1-6 - Eric sikeresen kitér a felé érkező kézfej elől.
7-10 - Eric újabb röpgyakorlatban részesül, és a felsőtestét ért ütésbe nagy eséllyel csont is belereped.


Balszerencsések 10es kockája második forduló:

1-2 – Viridielnek sikerül a szörny forgolódása ellenére is a bordák közé csúsztatnia a pengét, és bár szívet nem talál, az egyik tüdejének ideiglenesen biztos annyi.
3-4 – A támadás sikeres, bár nem a bordák közé kerül a lángfegyver, hanem az oldalába vágsz bele.
5-6 – Újabb sikeres támadás, átszúrod a gyomrát, viszont kapsz egy válaszpofont a szörnytől az őt ért fájdalmakért cserébe, ezúttal téged kapva el és dobva el egy lombkoronába, de ha nem kéred a fát, akkor a kisebb ágakat letörve landolsz a másik oldalon a kemény földön, és nem fogod meghálálni a vele járó fájdalmakat.
7-10 - Célt tévesztesz, 10 esetén ráadásul Erichez hasonlóan repülni tanulsz.


Balszerencsések 10es kockája harmadik forduló:

1-6 – Lash szúró érzést érezhet, és ha kitapogatja és kihúzza egy apró fájdalomért cserébe, egy pici lövedéket találhat, amin még mindig érződik és látszódik a frissen rákent, egyelőre ismeretlen anyag. A hatása viszont hamar megmutatkozik: a rémképek elmosódnak és minden más is, az ereje pedig elszáll. Csicsikálhat egy kicsit.
7-8 – Csak karcolja őt a lövedék, ahogy pont megmozdul, így a teljes hatás nem fejtődik ki, csak a tér kezd el úszni egy kissé.
9-10 – A lövedék teljesen célt téveszt.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 8, 4, 9

Eric (Robert)

-Bajban? Nofene azért erre ne végy mérget. De pont ezért szóltam pont hogy legyen időd reagálni és cselekedni.
Többre nincs időm a szörny ismét bumerángnak néz de most sokkal erősebben lök és dob el. Valószínű hogy eltört vagy legalább is megrepedt egy esetleg több bordám. Hátazom kicsit míg levegőhöz jutok. Addig Lash megborul agyilag és elrohan. Felsóhajtok, ez nehéz munka lesz.
-Viri te menj a széllelbélelt után én addig leverem ezt a nyavalyást valahogy.
Zárom magam és a dögöt egy tűzkörbe ami kupolába zárul, elzárva a duótól és bezárva engem meg az éj-falánkot. Viri remélhetőleg lelép ugyan is kezd bosszantani hogy egy hétköznapinak tűnő szörny hülyére vesz.
-Ne tökölj már menj, nem lesz semmi bajom. Max az önbecsülésem sérült kicsit. Nem tervezek meghalni már megint Lash miatt. Kövesd mert valószínű az egyik virág megmarta. És nem biztos hogy minket lát de jó lett volna átolvasni azt a vackot.
Amint végre tényleg távozik, felkönyökölök és a szörnyre nézek.
-Ezt beszoptad, ha meg is ölnél amire immár nincs esélyed mert kettecskén vagyunk.-Eresztem ki a karmaim torzul az arcom hüllő formára és engedek a változásnak amit eddig egy fél falu Lisbeth és a jó kroki láthatott. Fel állok és morogva ugrom neki az éj-falánknak. Nem adok időt rá hogy meneküljön, tartozom neki egy jó nagyadag veréssel a dobálózásért. És ha ez még nem lenne elég rohadtul felcseszte az agyam. Így fogakkal a torkának ugrom karmaim pedig a hasába tervezem marni. Immár két szörnyeteg harcol és én éhesebb vagyok.

D10 dobás harc vagy fal
D1-3 a támadásom teljes sikerrel járt mind a fogaim mind a karmaim a kijelőlt helyre csapódtak. És a tűzfalnak estünk.
D4-5 Csak a fogaim csattantak a torkán, a sebzés mértéke a mesélőn múlik. Tűzfal itt is játszhat
D6 Csak a karmaim martak a testébe, itt már csak 50% esélye van a tűzfalnak.
D7-10 A szörny igyekszik kijutni mielőtt végleg bezárulna.

D6 a fifti fifti
1-3 elértük a tűzfalat
4-6 nem

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 2

--------------------------------

#2 'Hatos' : 3

Nem vitatkoztam Eric-kel, mert egyrészt nem volt rá idő, másrészt meg minden valószínűség szerint igaza volt. Lehet, hogy nem bánik olyan magabiztosan a karddal – bár ez sem biztos, - de van elég hatalma, hogy ne vegyen komolyan egy magamfajtától egy fenyegetést.
Most viszont nem agyalni, hanem cselekedni kell, hiszen a szörny már tombolásában minden növényi béklyót lerázott magáról és ha a villanást követően még a látása is visszatér, akkor aztán végképp nem fogunk a közelébe kerülni.
Már a kezemben a különös, dermedt lángú fáklya és támadó pozíciót veszek fel, amikor Eric-et egy újabb ütés találja el és most láthatóan jóval nagyobbat esik. Abban sem vagyok biztos, hogy nem ájul el, vagy fel kel-e egyáltalán, így azonnal rohamozok.
Egyáltalán nem akarok a karmai hatósugarába kerülni, így jól jön a hosszabb „fegyver”, amit a szíve irányába indítok, de a hadonászó karja megüti és így a tüzes dárda az oldalába fúródik, a seb körül lángra gyújtva a szöveteket, mire az Éjfalánk olyan üvöltést hallat, hogy a fülem is belecseng.
Hátra ugrom, hogy újabb lendületet vegyek, amikor Eric szavaira megdermedek és azonnal arra a helyre nézek, ahol az előbb még Lash igyekezett kiásni a virágokat. ÉS NINCS OTT!
Felhördülve teszek egy lépést, de aztán megtorpanok, mert nem hagyhatom magára a minden bizonnyal sebesült társunkat sem. Úgy érzem kettétép az aggodalom.
~ Lash, szerelmem, hol vagy? ~ küldöm utána a gondolataimat.
A kétségbeesésbe élesen hatol be Eric mondanivalója, amit kis késéssel fogok fel. Nem értem ugyan, hogy miért és mikor halt meg már kedvesemért, de most nem ez az, ami megragadja a figyelmem, hanem az, hogy megmarta valami.
- Nem minket? Hát akkor mit…….? – formázom meg a szavakat, de már hátrálok, hiszen a tűzkupola forrósága erre késztet és már nem is látom őket szinte, így eldőlt a kérdés, hogy ki után is kell mennem, még ha dühös is vagyok, hogy helyettem döntött……vagy inkább megkönnyebbült?
Eric tud magára vigyázni……….indul útnak a lábam és már rohanok is, remélve, hogy ez igaz is és ez nem lesz a lelkemen újabb sötét folt.
A fákat kérem meg, hogy segítsenek megtalálnom életem párját, így nem kell elveszve, időt pazarolva bolyonganom, de még így is tudom, hogy nagy baj van, ezt sugalják a növények és ezt érzem magam is.
Mikor kirobogok a tisztásra már hallom is kedvesem hangját, aki valakivel veszekszik és szavaira mardosó félelem kúszik fel a torkomban, mert hirtelen a barhest jut eszembe, azonban hirtelen nem látok magam előtt senkit csak Lash-t és egy alakot, ami felkötve himbálódzik előtte………
- Lash! Kedvesem………mit csinálsz? Gyere ide hozzám……. – lépkedek most jóval óvatosabban, a kardommal a kezemben, feszült figyelemmel.

Olyan szinten elborítja gondolatait a félelem és a menekülési lehetőségek keresése, hogy ezek közé nem hatol be Viridiel kérdése. Elveszik minden egyes szava a rettegés morajlásában annak ellenére is, hogy keresi őt, az alakját, a hangját, de a pánik ennél erősebb, akárhogy próbálkozzon a legyőzésével. Már maga Ale megjelenése és Viridielék hirtelen eltűnése egy olyan dolog, amitől teljesen kikészül, és nem tudja, melyikkel járna jobban: ha lekuporodva zokogva, amint egyre jobban nehezedik és kulcsolódik rá a rémület, vagy ha pont ebből merítve rohanna oda, ahova a lába viszi. Az utóbbi egyelőre eredményre vezetett, de olyan személy elé került, akivel már egy ideje nem akart találkozni, sőt.
Elmondhatatlanul idegesíti őt, hogy nem mond semmit, és fogalma sincs, mégis mit kéne tegyen vele. Annyira bántaná őt, megbosszulva az őt ért sérelmeket, de képtelen bármi ilyen megcselekvésére, pedig a történtek után biztosan jogos lenne, döntsön a legrosszabb mellett is. Folytatná a kifakadását, beszélne hozzá durván és ellenségesen, megpróbálná őt provokálni, azonban valami elsuhan mellette a fa törzsébe, odakapva pillantását pedig összevonja szemöldökét. Először maga mögé fordul, keresve a pontot, ahonnan érkezhetett, ám sokáig nem kutakodhat, ugyanis a nevét meghallva teljesen megdermed. Kezével önkéntelenül nyúl az övén lévő üvegcse felé, amit most már óvatosan kell használjon, mert több nincs nála elöl, így jól kell most céloznia, és akkor talán nyomát fogja veszteni teljesen... Ha most téveszt és lerántja a táskáját több ilyen kis lövedékért, biztos halál vár rá.
Lassan fordítja oda a fejét, és ahogy megpillantja Ale alakját, riadtan hátrál pár lépést. Kezében még mindig ott a tőr, amire megfeszülnek izmai, és a szavak... Enyhén rászorít az ujjai közt lévő fiolára, megtartva a távolságot a jelenleg barghestnek látott Viridieltől, akinek hangja is torzul, így nem ismer rá párjára egyáltalán. Vak haraggal vizsgálja minden vonását, nedvesedő tekintetében ott ül a félelem és kétségbeesés, de nem mer más irányba nézni, tartva attól, hogyha csupán egy pillanat töredékére nem rá figyel, elkapja.
- Hogy aztán feláldozz? - bök állával a penge felé, visszavezetve pillantását sunyi mosolyára, a hangja megremeg a kérdése közben. - Még mit nem, maradj csak tőlem távol! - emeli meg a kezét, készen arra, hogy dobjon, és ha megáll, ha nem, néhány pillanat múlva biztosan Viridielre küldi a buja növényzetet, tartsák föl addig, ameddig lehet, felkúszva a lábain és szorítva őt a talajhoz, biztosítva a menekülését.

//Mesélői//

Viri és Lash

Viridiel ha akarja, ha nem, Lash után kell eredjen. A fák és növények kellően segítőkészek, érzik kétségbeesésedet, és nem mindig képekkel, hanem egyszerű útformálással segítik megtalálnod párodat. Talán egy rövid időre megállsz, mikor meghallod magad mögött az éjfalánk üvöltését, valamint megpillantod az eltört üveget, aminek tartalma kellemes virágillatot áraszt a növényzet levelein és a földön terülve szét, másé pedig nem lehet, csak Lashé. Sok időnek nem is kell eltelnie, hogy beérd - meg egyébként is edzettebb vagy -, és megpillanthatod a vöröst. Ha jobban elkezded fürkészni, kihez vagy mihez beszél, akkor egy hálóban lógó kutyának az alakját találod, és joggal feltételezheted azt, hogy ez Vihar, és az is teljesen elképzelhető, hogy elpusztult, ugyanis nem ugat, nem morog és még csak nyüszögni sem nyüszög. Furcsa csendben van, viszont érzékeidre támaszkodva meg tudod mondani, hogy életben van, persze bizonyára ez most a legkevésbé sem izgat téged.
Lash elég ellenségesen lép fel ellened, amit talán nem tudsz hova rakni, és lehet, kellően váratlanul ér, ahogy az eddig téged barátként kezelő növényvilág most ellened fordul, Lash pedig elsüvít azzal a lendülettel, persze van lehetőséged követni vagy akár elfogni is. Meglátjuk, melyik sikerül, sikertelenség esetén pedig mi várható.


E-Robert, avagy Godzilla vs Umberduk

A szerencsétlen éjfalánk menekülne, amint a tűzgyűrű megjelenik körülötte, ám a testét maró fájdalomtól nem tud reagálni időben. Keresi a kijáratot, ahol szemeit nem bántják a forró lángok, mert így elképesztő hátrányba kerülhet, és annyira nem bolond, hogy nálánál nagyobb falatokkal próbálkozzon, ami ritka, valljuk be. Más kérdés, hogy ezúttal benézte a vadászatot, mert kishalaknak gondolt titeket…
Ahogy átváltozol, morog rád, és innentől nagyon is sejti, hogy nem lesz veled könnyű dolga. Óvatosan kezel, habár a látása még biztos nincs a helyén a kellemetlen fénytől, és ez bizony jócskán gyengíti őt a te előnyödre. Könnyedén harapsz a torkába, a karmaid is gyorsan megtalálják útjukat, hogy felszántsd a bőrét, ráadásul a tűzfalnak is estek, mire üvölt, ám ezt nem hagyja annyiban. Ő az oldaladat próbálja elkapni egyik karmos kezével, míg a másikon lévőket a válladba kívánja mélyeszteni.


//Balszerencsések 10es kockája, első forduló első szám:
1-4 – Viridiel időben reagál, így sikerül kikerülnie az őt fogságba ejteni akaró növényeket. Talán csak kitérsz, talán az akaratod kellően erős, hogy dacoljon társnőd erejével. Ebben az esetben nagyon gyorsan utoléred, ha követed, és lehetőséged nyílik leteríteni őt saját magadnak, a környezet segítsége nélkül.
5-8 – Reagálsz ugyan, de nem olyan gyorsan, mint kéne vagy csupán itt érződik erősen a kettőtök mágikus erejének különbsége. Lash távolodásával a növények kezdenek elengedni téged, és egyre jobban hallgatnak rád, de akár ki is vághatod magad. Ebben az esetben kevésbé gyorsan éred be Lasht, de a természet ugyanúgy segíti utadat, és ha mindenképp hamar szeretnéd elkapni társadat, a növényeket kérheted, állítsák őt meg. Nagyot fog zakózni, de legalább nem rohan tovább egy darabig.
9-10 – A dolog súlyosabb, mint ahogyan azt bárki hitte volna; Lash olyan agresszívan fordul ellened, hogy a növények még a karodat is ellepik és lefogják, hogy képtelen legyél elvágni őket, mi több, nem is hallgatnak a kérésedre egészen addig, amíg Lash kellő távolságba nem ért. Innentől fogócska az egész, ha sikerül kiszabadulnod, ám ebben az esetben folytatás is van…

Balszerencsések 10es kockája első fordulójának második száma, HA az első szám 9 vagy 10:
1-5 – Szúró érzés ér a nyakadon, és bár nem tudod kitapogatni, a hatást hamarosan érzed: a tér úszik előtted, majd homályosodik, végül az eszméletedet veszted, még ha most nem is egy délosi deszkától.
6-8 -  Csak súrolja a bőröd az apró lövedék, és a mögötted lévő fába fúródik, de már ez is elég, hogy bizonytalannak érezd magad.
9-10 – Nem talál el a lövedék.


Balszerencsések 10es kockája, második forduló:
1-3 – Szörny a szörny ellen, legyenek az esélyeitek egyenlők! Ebben az esetben az umberduk hozzád hasonlóan sikeres, elvégre elég közel kerültél hozzá, ahonnan nehéz kitérni. Az oldalad elképesztően fog fájni a válladdal együtt, ahogy mindkettőbe próbálja egyre mélyebben belenyomni a karmokat.
4 – Csak oldalad sérül súlyosan.
5-6 – A válladat találja el, az oldaladról így, látatlanban lecsúszik a keze vagy te magad csapod el.
7-10 – Időben hátrálsz véres pofával és karmokkal, megúszva a sérülést, de már láthatod, hogy bár a szörnyből ömlik a vér, kellően gyors a regenerációja ahhoz, hogy továbbra is ellenfelednek tekintsd őt, de a hátán a sörte lángra lobban, ami ösztönzi, hogy azonnal és felelőtlenül neked ugorjon.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 7, 8

--------------------------------

#2 'Tízes' : 2

Eric (Robert) Godzilla



Viri távoztával esélyes hogy a gyűrű is fölösleges, a szörny immár nem tervez menekülni. Viszont ahogy telibe találtam őt, ő is engem és csillagokat látnék ha emberi formában harcolnék. Karmai az oldalamba martak, így ettől szabadulok de gyorsan. Karjait félre taszítom még ha ezzel önmagam is sebzem újra. A bal kezemmel a lendítés felénél visszakozva tenyérrel állon vágom. Nem igazán sérül ettől, max megszédül. Jobb kézzel megfogom a jobb kezét és megrántom majd bal kézzel a könyökénél rásegítve megrántom és fordulatból tarkón rúgva földre küldöm. Ezek se hiszem hogy pár pillanatnál több vagy komolyabb szédülést okoznának a dögnek de elég időt ad elugrani, és megtenni pár lépést az igazi támadásokra. Amint földre kerül, elszaltózom és a ruhám foszlányait a földre dobom. Kelletlenül konstatálom hogy egész jól gyógyul mondhatni kihívás lesz a győzelem.
-Ez aljas-röffenek rá sárkányul, nem mintha értené de legalább morgásnak tudja be és a hangsúlyt is felismerheti. De mosolygok rá és végig húzom a karmai okozta friss bőrön a kezem jelezve hogy nem csak ő aljas. Majd támadó állásban várom mit alkot hisz lássuk be ez a harc vérpezsdítő. Azaz mielőtt ugrana megálljt jelzek neki. És eltüntetem az összes tüzet immár nincs szükség rá ő is tudja hogy innen egyikünk távozik csak két lábon.
-Na kezdjük a rendes harcot egyenlő erőkkel.-Morgok és megyek felé. Nem tervezek ész nélkül harcolni de kihasználom ezen test hajlékonyságát. Nyitott tenyérrel és karommal futok felé de nem nyakra vagy törzsre támadok mert a kettőnk harcát nem az erő hanem a kitartás fogja eldönteni hiába gyógyulunk jól ettől még elfáradunk. Na de visszatérve a támadásomra. A mozgékony részeit veszem célba noha nehezebb a célirányos harc jelen esetben sokkal kifizetődőbb. Remélhetőleg karral támad, én az alkarjára támadok két karom használatával remélhetőleg ideget érve hisz ez a faj még előttem idegen de nem tűnik élőholtnak így a mozgó részeknél az izmok neki is érzékenyek. A támadás után nem adok lehetőséget hogy betaláljon de a harc sosem egyoldalú.

D10 Godzilla vs Umberduk 1 kör.
D1-3 A találat sikeres volt kérdés hogy használt is e de mindenképp fájni fog neki.
D4-6 A karját ugyan elértem de komoly sebet nem okoztam így tovább mozdulok.
D7-8 Na igen néha én is bénázhatok.
D9-10 Remélhetőleg elég messze kitértem előle bár ő is mozgékony és övé a támadás hátulról előnye.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 10

Egy percig sem voltam bizonytalan abban, hogy jó felé megyek, hiszen a természet sosem csapna be, ráadásul a nyomait is elég világosan lehet követni, elég széles csapást csinált, ami azt bizonyította összeszorult szívemnek, hogy nem nagyon törődött semmivel, sőt még egy kis üvegcséjét is eldobta, ami megint csak semmi jóra nem utalt.
Igyekszem befogadni a látványt, ami fogad, amikor végre utolérem. Védelmező ösztönöm azonnal feltámad és azt akarom, hogy a karjaimban tartsam és megvédjem, ezért habozás nélkül szólítom, de mikor jobban átlátom a helyzetet és meglátom, milyen arccal, rémülettől és kezdődő őrülettől csillogó szemeit rám veti, valamint meghallom a szavait, derengeni kezd, amit Eric mondott, hogy megmarta egy növény és látomásai lehetnek.
Persze az is igazolja ezt, hogy mielőtt felém fordult volna, egy hálóba gabalyodott kutyához beszélt.
Azt is sejtem, hogy ez lehet a kölyök elveszett, Vihar nevű kutyája és szomorúan konstatálom, hogy talán már nem is él, mert elég mozdulatlan és csendes, de mikor a mágiámhoz folyamodom, mégis úgy vélem, hogy talán még van számára esély.
De ez most egyelőre mind nem számít, mert szerelmem veszélyben van és nekem az a dolgom, hogy megvédjem, még ha ez most nem is tűnik egyszerűnek, hiszen egyértelmű, hogy mást lát a helyemen és nem engem.
Nem kerüli el a figyelmemet, ahogy a tőrre rászorít és el tudom képzelni, hogy pont a tőlem tanult mozdulatokkal védené magát, ami, ha nem ez a helyzet lenn, akár még büszkévé is tenne.
A kis üvegcsében rejtőző gyógyitalféle nem hiszem, hogy azon kívül, hogy kellemetlen lenne, ha a szemembe megy, vagy jó sokáig illatoznék tőle, nagyobb kárt okozna, de hát valószínűleg azt a démont képzeli most a helyembe.
Nem akarom még jobban megrémíteni, ezért megállok, de nem adom fel, hogy átjussak az őt körülvevő illuzión, így tovább beszélek hozzá.
- Édes szerelmem, én vagyok Viridiel. Hallgass rám, azt hiszem egy ördögvirág mart meg és most nem látsz tisztán. Kérlek…….
De sajnos túl sok még a méreg benne, ezért semmire nem hallgat, sőt a fiolát ugyan nem dobja rám, a növényeket azonban ráveszi, hogy fogjanak le és aztán megint elrohan.
Nem is emlékszem mikor volt ilyen, hogy a saját, erdei mágiánk fordult volna ellenem, így egy pár pillanat erejéig döbbenten állok csak ott, de aztán próbálok ellenállni és érzem, ahogy szegény növények két tűz közé kerülve feszülnek meg, de mivel ebben Lash a jobb, elveszítem ellene a csatát és lábaimat megkötik a vékony gyökerek. Kétségbeesetten kiáltok a lány után és már emelem a kardom, hogy kárt tegyek abban a természetben, amihez tartozom, de aztán még sem kell, mert olyan váratlanul foszlanak le rólam, ahogy rámtekeredtek.
Nagyon sóhajtok, de már a szél segítségét kérve suhanok kedvesem után, miközben azért én is megkérem a fákat, bokrokat, hogy állítsák meg, talán nem számít rá és sikerül lefognom, mielőtt még kárt tesz magában.
Közel lehetek, mert hallom a zuhanást és a nyögést, aztán már ott is van előttem.
- Kicsim, maradj nyugton. Viridiel vagyok, a te párod. – suttogom kedvesen, megnyugtatóan és megpróbálom megérinteni, hogy gyógyító mágiával kergessem ki belőle a mérget, bár lehet ehhez én kevés vagyok, de legalább, ha felismerne……….

Viridiel szavaira csak még jobban megkeményednek a vonásai, és könnyedén leolvasható arcáról, hogy hazugságnak véli a mondatokat. Nem hisz neki, egyáltalán nem, hiszen ő Ale-t látja a helyére, és az általa mondottakat nem veszi készpénznek. Méghogy ő lenne Viridiel és ördögvirág...! És még kéri! Azt hiszi, ezzel jut valamire? Úgy végzett bárkivel, akivel szembekerült, hogy édes szavakat használt, aztán elvágta a torkát. Nem fog a közelébe menni, és amennyire csak lehet, tartja tőle a távolságot. Lehet, hogy még várna addig, amíg a vállából teljesen kinőnek a rügyek, virágot bontva és kifejlődve, de nem veheti biztosra, hogy ez a kiváltságos állapota meddig áll fenn. Nem kockáztathat sem saját maga miatt, sem Viridiel miatt, mert lehet, legközelebb nem lesz olyan szerencséjük, és nem menekül meg egyikük sem előle... Menekülnie kell.
A következő pillanatban így is tesz, a növények úgy csapnak fel, ahogyan kell, lefogva a démonnak látott társát, és a tévképzetek miatt könnyedén hagyja őt hátra, de nem merve ennél többet tenni ellene. Pedig itt lenne a lehetőség, meg tudná csinálni most, le tudná őt győzni, hiszen a természet ilyen mértékű jelenlétével végső soron előnyben van, mégsincs elég bátorsága hozzá, hogy ennek egyedül lásson neki, hiába ígérte meg magának. Fél és zavarodott, nem érti, miért volt itt néhai párja, nem érti, hova lett Viridiel, nem érti, miért van itt Ale, mégis annyira logikusnak tűnik mindez, és bár megkérdőjelezi, nem tud a kifogásoknak hinni, csak annak, amit lát.
Fut, ahogy tud, a tüdejét majd' kiköpi, de nem érdekli. Minél távolabb akar lenni attól a nőtől, így rohan megállíthatatlanul, hiába kezd el vészesen fáradni és kimerülni. Feszült, ideges, fél, reszketnek a tagjai, és nehéz egy lépését is jól időzíteni, hogy véletlenül ne talpa oldalára lépjen, és majdnem nekiütközik egy fának is, de csak fut. Eszébe sem jut, hogy használhatná a képességeit, meg sem fordul a fejében, hogy a lombkoronák közé bújhatna, csak gondolkodás nélkül és eszetlenül teszi meg a hosszú lépteket reménykedve ennek eredményességében, majd...
A lába nem mozdul, valami gátolja, élesen nyomódva bele a cipőjébe és így lábfejébe, de ő már lendülne tovább. Nincs mire támaszodjon, így olyat esik hasra egy hangos nyögés kíséretében, hogy kis híján elharapja az érkezésnél a nyelvét. A kezéből kiesik az üvegcse és elgurul olyan messzire, ahol nem érheti el, hiába nyújtózik, majd feladva ezt megfordul, hogy megnézze, mégis mi akadályozta meg, és az aranyláncok megpillantásával azonnal rátör egész testére a remegés, miközben hitetlenkedve rázza a fejét. Távolodna, de hirtelen mindenütt elkezdenek felkúszni testére a mágiáját béklyózó ékességek, és már sikítva vergődik, hogy megpróbálja lerázni magáról az összeset. Tépi őket úgy, ahogy egy karjával lehetősége nyílik rá, ám az egyik mozzanatnál, mikor újabbakat távolítna el magáról, egy bilincsnek látott, erősebb gyökér tekeredik a csuklójára, húzva a föld felé, tehetetlenül és kiszolgáltatottan feküdve innentől. Még lábaival kapálózik, hátha ez segít valamelyest, de eredményre nem igazán vezet.
- Nem...! Te nem vagy a párom! - válaszol dacosan és zihálva, könnyezve nézve fel, újra teljesen elsápadva, amint megpillantja azt az embert, aki a vérfürdő közepén a bordélyházban megpróbálta a magáévá tenni. - Nem... - suttogja erőtlenül, és meg van róla győződve, hogy most bepótolja azt, ami annak idején elmaradt. - Menj innen... Hagyj békén, nem kapod meg a testem, keress más szajhát! - kiabál, makacsul próbálva még mindig szabadulni a növényláncok fogságából, eleinte nyögve véve erőt, aztán már sírva nyöszörög, amint érzékeli, ennek nem lesz eredménye. Sikít és üvölt, mikor a kéjsóvár férfinak látott Viridiel felé emeli a kezét, és mikor párja nekilát a gyógyításnak, a kellemes melegség helyett ezernyi tű szúrását érzékeli.
- NE! - sikolt. - Ne adjatok még több tetoválást! - kiabál zokogva, megfeszülő testtel, még mindig próbálva kiszabadulni, de nincs elég helye ahhoz, hogy képes legyen kellő lendületet venni. - Ne adjatok még többet, nem akarom! - könyörög egyre csak elerőtlenedve és egyre inkább beletörődve reménytelennek látott helyzetébe.

//Mesélői//

Viri és Lash

Viridiel sikeresen beéri Lasht, viszont ebben az esetben talán a legrosszabb képességhez nyúl, hiába a segítő szándék. Ezzel elintézi, hogy a sebek, amiket okozott az ördögvirág, összehúzódjanak és begyógyuljanak Lash karján, a könnyek hatékony használatát teljesen ellehetetlenítve, ami megoldással szolgált volna. Lash így egy darabig még kínlódni fog a vérében áramló méreg miatt, de talán a rémképeket idővel felváltják a kellemesebb álmok vagy a teljes sötétség, ha esetleg elintéződik eszmélete elvesztése.
Hagyok időt Viridielnek őrlődni, mert a mesélő szereti a szenvedést, Lash kiabálása miatt meg úgyse hallatszódik semmi, így ha esetleg közeledne is valaki felétek, biztos nem figyelne fel egyikőtök se rá.

Godzilla, aki a mesélőnéni nagy sajnálatára nem fog pucérkodni, mert csak a fölsőjét dobta el

Hát az umberduk nem egy harcra kitanított bestia, noha biztosan látott már egyet s mást, azért ahogy állon vágod, kénytelen megrázni a fejét, hogy látása helyrejöjjön. A harcstílusod szokatlan a számára és érthetetlen, hiszen ha balhézott is, akkor is vagy fajtárssal, amelyik állatias, vagy nálánál jóval gyengébbel, aki nem jelentett kihívást. Mondhatjuk, hogy könnyedén a földre küldöd a mozdulataiddal, noha a test a maga három méteres nagyságával nem feltétlenül pillekönnyű. Amíg feltápászkodik, az bőségesen ad időt neked, hogy eltávolodj, elvégre sérült is, ami lassítja őt, és habár elképesztő gyorsasággal gyógyul, attól még kell ehhez neki is némi idő. A földre kerülésével a sörényébe kapó lángok kialszanak, amiket a tűzgyűrű széléhez kerülésével sikerült magára szednie, így az ottani égési sérülések is fokozatosan kezdhetnek eltűnni.
Az éjfalánknak szándékában áll karral és karmokkal támadni, azzal gyorsabban elér, mint a fogaival, és egyelőre úgy tűnik, kellően gyors ahhoz, hogy ne tudj időben visszafordulni felé. Lendíti a karját, hogy a hátadat jó mélyen felszántsa, és egy darabig ez sikerül neki, ám beleakad az egyik bőrszíjba és páncéldarabba a karma, így a földre ránt téged.

Balszerencsések 10es kockája első forduló:
1-4 – A leterítéseddel karmai továbbra is ott vannak, nem tudva őket kihúzni. 4 esetén másik kezének karmait megpróbálja a nyakadba mélyeszteni, ha már úgyse tud szabadulni tőled, 1-3 közt nem támad, csak próbálja alólad kirántani a kezét.
5-6 – A karmokat sikerül kicsúsztatnia, így nem kerül alád a keze, de azzal a lendülettel már a gyomrodba tapos, üvöltve egy egészségesen állatiasat a képedbe, közben karmait a páncélod alá csúsztatva még a lehető legfájdalmasabb módszerrel is, hogy letörje rólad.
7-8 – Leterít, és ezúttal ő az, aki a fogait a nyakadba mélyeszti.
9-10 – Mégsem olyan gyors, így van időd reagálni az érkezésére, de látva, hogy nem ér oda időben, inkább négykézláb rohan feléd, agancsaival próbálva felöklelni téged, nekilökve egy fának, amit azzal a lendülettel és súlyoddal ki is döntesz.

Balszerencsések 10es kockája, első forduló második száma, HA az előző szám 4-8 közt van:
1-4 – Az éjfalánk támadása teljesen sikeres.
5-7 – Nem kapod be teljes egészében a támadást, valamelyest sikerül kikerülnöd vagy megállítanod.
8-9 – A sérülések minimálisak, de azért sérülések.
10 – Sikerül megállítanod teljes egészében.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 1, 8

Eric (Robert) Godzilla ...

Godzilla nem streep műsorra gyúrt így az elmarad. Szóval a támadásom mellé ment és ez a tökkelütött csak kapaszkodni tudott bennem. Igaz a hátam felsértette de megakadt a rohadt vértben. Hasalgatunk így egy ideig ő rángatja de az eszébe nem jutna hogy tolja és így kiakadna á nem. De mit várok egy húsevő szörnytől, hát semmit. Egyetlen erős lökéssel elemelkedünk a talajról, én ugye direkt ő meg mert kapaszkodik. Élek a krokodilok jól bevált technikájával, igaz ők vízben én meg levegőben teszem ezt. A cél hogy pofán vágjam és kiszabaduljunk végre a romantikázó ölelésből és hogy ne tépje tovább a hátam. Könyökkel az arcába mászom és a pörgést kihasználva akasztom le magamról az idiótát. A gravitáció persze nem rest közbe szólni és immár a szörny van alul én felül. Rossz esetben a karma az oldalamban pozitívnál ugye szabadon. Viszont nem húzhatom az időt tovább és karommal lecsapok a torkára. Nem adhatok időt neki mert a duo is bajban lehet pláne hogy még virágot se szedtünk.

D6 Karom
D1-3 A Karma beakadt
D4-6 Sikeresen megszabadultam tőle

D10 támadás.
D1-6 a torok támadásom sikeres hisz megszédült és levegőt is alig szed.
D7-10 a pörgés mind kettőnkből kihozta a legrosszabbat és csak a mellkasát karmolom végig lényegesen gyengébb sebzéssel

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 5

--------------------------------

#2 'Tízes' : 6

Nagyon rosszul érzem magam attól, hogy „bántanom” kell kedvesemet és, hogy a növényeket kell bevetnem ellene, de annyira tehetetlennek érzem magam és nem akarom, hogy ismét elszaladjon, mikor láthatóan nincs magánál és még a végén tényleg beleszalad valami halálosba.
Azt bizonygatom magamnak, hogy az a kissebbik rossza, amit én teszek vele, de közben a szívem szakad meg, ahogy a kitágult, rémült szemébe nézek, sejtvén, hogy valami olyasmit lát, amit rémálmaiban.
A tisztáson, ahol először ráleltem biztos voltam benne, hogy a démont látja bennem, de most azt gondolom, ahogy közeledtemben egy pillanatra megtorpanok a szavaira, hogy most valaki más az akit a méreg mutattat.
- Nem bántalak, sosem bántanálak, akárkinek is gondolsz most, ígérem nem akarok neked semmi rosszat. – ismételgetem neki, mikor nagy nehezen erőt veszek magammon és ismét elindulok, majd mellé érve leguggolok hozzá.
Legszívesebben a karjaimban kapnám, de már attól is sikoltozni kezd, ahogy a kezem felé emelem a gyógyításhoz. Teljesen összezavar, megrémít a tudat, hogy talán végleg megtörténhet, hogy elfelejt és egy rövid időre elbizonytalanodom, a szívem majd kiesik a mellkasomból az aggódásom miatt.
Borzasztó azt a szenvedést nézni, ahogy valami gonosz alaknak tart és nem tud előlem elmenekülni.
Legszívesebben elengedném, hogy ez megnyugtassa, de annyi eszem még van, hogy tudjam ez nagyon rossz ötlet.
A fogam összeszorítva simítom rá a kezem, hogy minél előbb segítsek rajta, de alig, hogy beleöntöm a gyógyító mágiát, már kapom is el rémülten a kezem, mert olyat síkit, hogy majd megsüketülök. És a fájdalom és a szenvedés szinte görcsberántja a testét.
- Ne….ne haragudj szerelmem, nem tudtam,……nem tudtam, nem csinálok semmit, látod? – emelem fel a kezem, hogy lássa a kezem üres.
A gondolataim sebesen járnak, aztán megdermedek és a szemeim a begyógyult sebre fordulnak.
- Óóóó….ne……! – nyögök fel és a sarkamra huppanok erőtlenül. – Hogy én milyen ostoba, feledékeny bolond vagyok! Bocsáss meg Lash! – sóhajtok fel, de én valószínűleg sosem fogok megbocsátani magamnak, hiszen egy szem könnycseppemmel meggyógyíthattam volna, de most elzártam a gyógyítása elől az utam.
A méregnek meg idő kell, hogy kiürüljön és addig a szenvedésre kárhoztattam, amit a legjobban szerettem volna elkerülni, hiszen SZENVEDETT……..
- Ha át tudnám venni tőled, hidd el megtenném. – suttogtam, aztán finoman befogtam az száját és az orrát, miközben bocsánatkérő csókokkal borítottam el és a növények leszorították, hogy finoman ájulásba küldjem, mert csak így reméltem megkímélni a továbbiakban. - De most pihenj egy kicsit......

Nem hisz Viridielnek. Látja őt, de egészen más alakban, összezavart tudattal, és még csak befolyásolni sem tudja ezt az állapotot. Egyszerűen odatelepedett valami a tudatára, leküzdhetetlenül uralkodik rajta, és hiába minden tudatossága és minden világos, logikus meglátása, ezek kerülnek most az őrület helyére a börtönbe, a legsötétebb sarokba, hogy véletlenül se találja meg őket elméje labirintusában. Amennyire tud, a növények közt meghúzódik, elhúzódik, gyanakodva és kétségbeesetten figyelve társát, valahol felfogva a szavait, de végig hódolva a veszélyérzetnek és az ebből származó kívánságoknak. Szabadulni akar, persze hamar rájön, hogy eredménytelenek a próbái, és bár kiabál, azzal sem sokra megy; a közeledőt nem érdekli. Kitartóan és makacsul marad mellette, amin nem kéne meglepődnie, mégis kiszolgáltatottan fekszik, és egy ilyen lehetőséget aligha utasíthat vissza egy kiéhezett férfi.
A fájdalmasnak érzékelt gyógyítással elveszti minden reményét, oldalra fordított fejjel sírva, erősen behunyt szemekkel. Nem akar látni, nem akar hallani, nem akar érezni, csak eltűnni, kikerülni ebből a borzalomból, ami furcsán erős nyomást gyakorol rá, elfeledtetve vele, hogy élete legboldogabb időszakát éli már, és többet nem kell a rémálmokkal foglalkoznia. Keményen tudatosít minden pillanatot, amit lát és tapasztal, meg sem lepődve a borzalmasabbnál borzalmasabb érzéseken, amik eddig kísérték őt, most mégis sokkal erősebbek, mint valaha. Résnyire kinyitja a szemét, keresve valakit, de már maga se tudja, hogy kit, hogy valóság volt-e mindaz, amit átélt, hogy valóban olyan meleg szeretetben teltek-e az elmúlt hónapok, ahogyan azt eddig hitte és nem csupán egy hosszúnak tűnő álom volt csupán minden.
- Ne bánts, kérlek... – suttogja fojtottan. – Nem bírok már ennél több fájdalmat... – szipog és hüppög, megpróbálva visszafogni a könnyeit, de nem sok sikerét leli benne, majd mikor a feledékenység említésre kerül, annyira másképp hallja, mint ahogyan az ténylegesen kiejtésre került, annyira sokatmondó az a hangsúly, amiként érzékeli – perverznek és kárörvendőnek -, hogy nem bírja visszatartani a sírást egyáltalán, minden porcikájával emlékezve a bordélyház szörnyűségeire és megpróbáltatásaira. Nem biztos benne, hogy ez újraélése mindennek, elvégre lehet, hogy még ott van, hogy csak beleringatta magát egyre több tévképzetbe, és belezavarodott, nem tudva már megmondani a határokat álom és valóság közt. Az őrület is ilyen kaotikus? Megőrült volna?
Amint a férfi elzárja előle a légzés lehetőségét, igyekszik rázni a fejét, hátha megszabadulhat a kezektől, a pánik pedig egyre fokozódik, amik bár intenzívebbé tennék mozdulatait, hely hiányában nem sokat ér ezzel. Csak saját magának nehezíti és teszi rosszabbá, ugyanis kapkodná a levegőt, amint agyát elképesztő módon elborítja a félelem és zaklatottság, tüdeje kiált újabb és újabb légvételért, ám jóformán semmi sem jut el hozzá. Tudatában még valahol van helye a puha csókok felfogásának, de attól is most kellemetlenül kirázza a hideg, miközben a tér átformálódik egy barlangos területté, az eddig látott embernek meg ezüstössé válik a haja és szürkévé a bőre. Nyög, a teste megfeszül, úgy érzi, a mellkasa felrobban hamarosan, ha nem jut levegőhöz, és a tér eddig is furcsa volt körülötte, ezúttal már számára is érzékelhetően torzulnak a színek, a formák úgyszintén, a veszélyérzet még valamelyest ébren tartja, keresve a szemkontaktust azzal, aki épp elveszi tőle a légzés lehetőségét - és talán ezzel az életét is. Könyörgőn, szenvedve és döbbenten mered Viridielre, ha esetleg elkapja a pillantását, ám nem fog találni benne semmiféle felismerésre való utalást. Még mindig nem őt látja, még mindig valaki másnak a vonásait véli felfedezni az övéi helyett, de mégis érez magában egyfajta hálát vagy hálás beletörődést, noha nem tudná megmondani, miért.
Görcsben lévő izmai lassan ellazulnak, a szemhéjai leereszkednek, és amint Viridiel elengedi, bénult eszméletlenségében dől oldalra a feje, teljesen elcsitulva. Az eddigi sikítását és könyörgését felváltja egy békésnek mondható szuszogás, és nagy eséllyel békésebb álmok fogadják őt a méreg ellenére is, mozdulatlanul és ernyedten fekve a földön.

//Mesélői//

Viri és Lash

A mesélő fejében nagyon szépnek tűnik ennek a körnek a jelenetsora, szerencsére ez nem egy végleges búcsú, és ha minden jól alakul, akkor Lash is újra önmaga lesz az ébredés után. A növények lassan visszahúzódnak, elengedve a testét, amint elaltatod, ám nagy eséllyel téged is megtalál az álom, nem is akárhogy. Míg Lashsel, a kiáltozásával és a szenvedésével voltál elfoglalva, biztosan nem vetted észre a titeket követő alakot, aki abban a pillanatban bukkan fel mögötted, amint párod teljesen elcsendesedett, azonnal lendítve tompa, hosszúkás fafegyverét, hogy csúfosan verjen fejbe, ezzel téged is az álommezőkre küldve.
Ha akarsz, akkor dobhatsz egy utolsó pillanatos realizálásra, hátha sikerül, de nem sok esélyed van a kitérésre (1/6). Ha meg is fordulsz, akkor elsőre biztos a rőtvörös, kócos haj tűnik fel neked, másra viszont biztos nem fogsz emlékezni ébredés után, további leírással így nem fárasztok senkit.

//Godzilla harcától és az esetleges Vri-dobástól függően kimarad néhány kör, mivel turbékék Csipkerózsikát játszanak.//

Godzilla

Elképesztően szerencsés vagy, mit ne mondjak, és ez az umberduknak annyira nem tetszik. Hiába az állóképesség, hiába a gyors regeneráció, hogyha karmaidat a torkában tartod, nehéz a gyógyulás, és bizony most ez történik. Az elhelyezkedésed nagyon is jó, a lábait nem tudja alád becsúsztatni, hogy képes legyen ellökni téged magától, de azért a jókora pofonokat nem sajnálja tőled. Az elsőt biztos elvéti, a másodiknál viszont kiderül, hogy mennyire követi Bud Spencer és Terence Hill jó szokását.

//Balszerencsések 10es kockája:
1-3 - Nem talál el téged, célt téveszt a további szédelgés és szenvedés mellett. Eléggé úgy tűnik, hogy döglődik, bár ezzel a csapásoddal elég súlyos károkat okoztál egyébként is, hamarosan pedig bizonyára ki is purcan.
4-5 - Pofán vág, vérző karomnyomokkal díszítve az arcod, de nem repít le a lendülete.
6-8 - A válladba vájja a karmait.
9-10 - Akkora sallert kapsz, hogy lerepít téged magáról, és bár fáj a torkát ért sebesülése, amint a karmaid kihúzódnak belőle, megkezdődik a regenerálódása.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 1