Eric (Robert)

A szörny csépel de  egyre gyengébb, a támadásom szerencsés volt így gyakorlatilag nyertem. Amint elernyed a keze és nem küzd tovább, homlokon csókolom és ott hagyom, had gyógyuljon meg. Semmi okom megölni noha ő azt tervezte hisz ragadozó. Természet anya szörnye ő is, csak egy agyatlan barom. Összeszedem a cuccom, és a virágokhoz lépek. Mielött szednék alaposan ráijesztek a harapósra. Ha megharap porrá égetem. Immár nyugisabban szedek virágot fél füllel a gyógyulót hallgatva. Több tövet is begyűjtök föld ágyal hisz így tovább marad életben. Elsétálok az éjfalánk mellett.
-Te meg edz picit pár hónap múlva megismételjük.-Ezzel ott hagyom, gyógyulás közben, hisz tudja hogy legyőzöm ha belém köt de most se kedvem se időm arra hogy kinyírjam. A gyűrűs kezem előre nyújtom és keresem a duó gyűrűit. Hiába tudom merre mentek jobb a békesség és használom a nyomkövetőket amiket kaptak. Lazább futó állásra váltok, majd nevetve ugrok a magasba szárnyat bontva. és a fák felett követem a jelzést. Az jó hogy együtt vannak de jó 5-10 perc előnyük van futva én ezt két percre redukálom kérdés milyen balhéba keverednek addig. Meg a fenét még a virágok hímes tojás kiszedésével további percek adódtak az idejükhöz. Tehát jó 20 perces előnyük van...

Hatos kocka:
1: gyors reflexeim segítenek benne, hogy megakasszam a felém közeledő fegyvert, bár lehet csak egy pillanatra
2-6: elkéstem a védekezéssel és a fegyver lesújt.

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Megszakad a szívem, ahogy szerelmem vergődve dobálja magát a karjaimban, de a növények most az én akaratomnak engedelmeskednek és ez már magában is mutatja, hogy mennyire nincs magánál, hiszen máskor laza ujjmozdulattal legyőzött volna a mágia ezen ágában, de most még eszébe sem jutott, csak könyörgött és reszketett, majd zihálni kezdett és én csak csókoltam és csókoltam, de erősen tartottam a kezeimet a száján és az orrán, megacélozva a lelkemet.
Reméltem, hogy ezzel segítek és nem rontok a helyzeten és abban is, hogy ha felébred már nem lesz benne a méreg és nem fog emlékezni arra sem, hogy mit tettem vele.
Mikor végre ellazul a karjaimban letörlöm a kibuggyanó könnyeit, finoman végigsimítva puha bőrén és végre kiszabadíthatom a kényszerű fogságból.
- Ne haragudj szerelmem. – suttogom szomorúan, kissé hátra dőlve a sarkamra rogyva,
Érzékelésem teljesen Lash felé fordul, így váratlanul ér a halk nesz, ami a hátam mögül jön.
Rádöbbenve, hogy mennyire kiszolgáltattam magunkat a környezetünknek, ahol az Éjfalánkon kívül még számtalan szörny és más veszély is leselkedhet ránk, hiszen ismerem már ezt az erdőt, feszülten pördülök meg, miközben kezem a földre magam mellé letett kardomra fonódik és rántom magam elé, de már a mozdulat közben tudom, hogy nagyot hibáztam és elkéstem. A következő pillanatban éles fájdalom hasít a fejembe és elsötétedik a világ.

//Mesélői//

E-Robert

Hát nem lettem fangirl-je a Godzilla-Umberduk shippelésnek, de ám legyen. Az umberduk nem sokat reagál a homlokcsókra, csak fekszik bénultan, lélegzik annyira, amennyire tud, és biztos lehetsz benne, hogy a halálára vár annak ellenére is, hogy megkezdte a regenerációját. Egyszerűen innentől nincs értelme küzdelembe szállni, ezt még az állatias ösztöneivel és gondolkodásával is belátja, ugyanakkor érthetetlen is számára a vereség, hiszen eddig mindig győzedelmeskedett, bárkivel is sodorta össze a sors.
Az ördögvirág nem reagál az érkezésedre, lapul a többi - vélhetően - rokonnövény közt; a mérge elfogyott, lényegében mindet belefecskendezte Lashbe, anélkül meg kissé nehéz a vadászat, főleg helyből, és ha óvakodva is teszed, egyébként nyugodt a világító növénykék kiásása. A nyomkövetők meg valóban azt mutatják, hogy együtt vannak, bár furcsállhatod, hogy egészen más irányba haladnak, mint amerre te vagy. Biztosan nem feltételezed azt, hogy eltévedtek volna, és talán az sem fordul meg a fejedben, hogy hátrahagynának, hiszen a környezetedben volt a növény, ahhoz meg túl közel van egymáshoz a két gyűrű, hogy fogócskára következtess. A sűrű lombok miatt nem sok helyen látsz be az aljáig, itt-ott megmozdul valami, egy-egy éjszakai élőlény lehet, néhol pedig fehéres-kékes fényre figyelhetsz fel. Egyébként nem történik semmi, és ha haladsz tovább, akkor nagyobb testek mozgásának észrevétele nem okoz gondot. Egy távolabbi ponton valami sebesen rohan az irányodba, legalábbis abból ítélve, amit el-elcsíptél, ám nem lehetsz benne biztos, hogy téged vett célba. Nem sokkal utána az utadba esik másik két sziluett is egymás mellett, az egyik egy hatalmas, bundás állatnak tűnik, a másik hasonlít egy emberre, amelyik egy fáról lógó valamivel vacakol. Jobban és kicsit közelebbről megnézve kirajzolódik előtted egy magas, edzett nőalak rongyosra használt ruhákban, fa- és kőeszközökkel magánál, amolyan őslakoshatást keltve. A haja rövid és sötét színű, a ruházkodása jellegtelennek mondható, inkább mintha csak maga köré tekert volna itt-ott néhány textíliát, lábbelije nincs is, sok helyen a testén vagy tetoválás sötétlik, vagy valamiféle egyszerű festék. Mellette jócskán megtermett, talán két méter magas, furcsa kinövésekkel rendelkező tigris rángatja a farkát ingerülten, halkan morogva szimatolja a hálóban lévő, összegömbölyödött dolgot. A nő felnéz, bólint egyet, aztán a háló lepottyan, mire valami felnyüszít; a hangokból ítélve kutya lehet. A tigris hirtelen kapja fel a fejét, de nem tekint feléd, hanem abba az irányba, ahonnan a suhanó mozgást láttad idefele jövet, és már jóval kiengedi morgó, ellenséges hangját, és a nő is előkapja a kezdetlegesnek mondható íját és faragott nyílvesszőit. Még egy keményfa bot pihen a hátán egy bőrszíj szorításában.

Eric (Robert)

A sietés fontos perpill, de ez a kettő mindig meg tud lepni valami lehetetlen dologgal. Én nem igazán értem mit rodeóznak de lassan az utolsó stabil pontjuk hoz érek ott majd újra keresem őket hisz hova tudnak eltűnni pár perc alatt nem igaz? Miközben repülök odalent valaki bőszen rohan, és nem igazán leplezi mozgását. Nem hiszem hogy engem követne csak véletlenül egy az iránya ami nem jó ha az a két kerge még ott van. Amint elérem a helyet ahol utoljára éreztem őket, a hűlt helyüket lelem csak. Ők sehol de egy nő és egy nagyra nőt tigris épp Viharral foglalkoznak, ami meglepő, nem semmi se lep meg Viridielék sehol. Dühösen nézek a gyűrűre hisz nem rég még itt mutatta őket kb. Tehát a kutyát ők is megtalálták. De a két elf sehol, csak a kutya és az amazon és kandúrja ejti fogságba a dögöt. Viszont Vihar se lesz macska kaja, de valami még mindig jön és a tigris is kiszúrta, no nem engem de a közeledőt igen. Ideje bemutatkozni és vissza venni a gyerek kutyáját. Zuhanó repülésbe kezdek, ami vicces de most a kutya a fontosabb aztán Viriék. Lecsapok a hálóra amiben a kutya van majd jó 5 méternyire landolok.
-Üdv azt hiszem ő nem a tiétek. Viszont a következő kérdésem igen. Hol van a két elf akik nem rég itt jártak. Add elő őket és nem kell felforgatnom utánuk az erdőt. Most még szépen kérem, -aktiválom a tűzlabda varázst-de tudok durvulni is ha nem kapok választ.
Nem mintha nem találnám meg a párost, viszont ők tuti tudják merre biztonságos bemenni értük. Így nem keveredek még nagyobb marhaságba. Időközben azt is kiszúrom hogy harcra készek csak nem ellenem. Nézek a közeledő zaj felé fél szemmel.

//Mesélői//

Hát sok valóban nem maradt Viridielék után, legfeljebb Lash néhány hajszálát találhatnád meg az aljnövényzetben, ha alaposabb kutatómunkába kezdenél, erre azonban vélhetően nem fecsérelsz időt. A hálót könnyedén csened el az orruk elől, hiszen egészen más irányba figyelnek, felkészülve egy támadásra, a nő pedig ijedten rándul össze, amint lecsapsz az áldozatukra és leszállsz odébb. Az egyébként házicica werit tigris morog rád, fülelve közben a másik irányból érkezőre, ám onnan egyelőre nem ugrik elő senki és semmi.
Az íjásznő rád szegezi a nyílvesszőt, amint megjelenik a kezedben a tűzlabda, hiszen te is ellenségesen lépsz fel ellene, akkor ő miért tegyen másként? Nem engedi el, csak szilárdan és keményen tartja, feszesen húzva az ideget, vad ellenszenvvel figyelve téged.
- Vidd - bök állával a foglyul ejtett állat felé. - Nem kell - oldalaz óvatosan és lassan, minden egyes izmával rád koncentrálva, hogy azonnal tudjon reagálni, ha valami turpisságon törnéd a fejed. A macska nagyjából ugyanezt csinálja, csupán a másik irányba indul el. - És nem tudom, miről beszélsz - közli utoljára, noha lehet, nem elégedsz meg ezzel a válasszal. Ha megmarad ellenséges fellépésed és még a legapróbb támadásra engedő mozdulatot megteszed, akkor ahol az előbb állt az embernő, annak a fának a lombjából egy nyílvessző suhan feléd. A kitérésre 1/3 esélyed van és másik 1/6, hogy fontos szervet ér, és bár ez nem halálos azonnal, biztos jócskán fog hátráltatni. Ha megpróbálsz barátságos lenni, akkor sem marad el a nyakleves, csupán nem téged ér, hanem a tigrist teríti le egy fekete bundás alak, de azonnal ledobja magáról, és nem kell sokat nézni, hogy megállapítsd, ez bizony egy vérfarkas, akit bizonyára Lash sikongatása vonzott oda.

Eric (Robert)

Már megint hülyeséget hülyeségre halmozok, sose ugorj be vadászok, fejvadászok által fedezett területre. Hogy miért? Mert egyrészt nem lehet tudni hányan vannak, másrészt még a vak is észrevette hogy jelzett valakinek-valakiknek (mesélőre bízva). Tehát jó alaposan megszegtem ezen szabályuk, holott több évszázadig voltam préda egy nagy múltú szervezetnél. Igen azért mert túl jól gyógyulok és elég nehéz kinyírni. No nem lehetetten de azért körülményes. Na nézzük, kutya nálam ketten sasszéznak két irányba, egy harmadik aki rejtőzik dettó céloz rám. Bujkálhat ugyan, de a hőképe kicsit elárlja.
-Nem kell a mellé beszélés. A két elf itt járt egyrészt érzem a szaguk.-hazugság, de lehet hogy tényleg jó az orra ennek a fajnak igazából a szemei a karmai tetszettek csak- És lássuk be pár perce ti is itt vagytok ergo ti fogtátok el őket. Még egyszer kérem szépen élve a két elfet vagy oda megyek ahol most vannak és letolom a térképről a rejtett falucskátokat.
A fenyegetőzésem a harmadik fél érkezése töri meg. No igen kedvenc új haveromnak volt esze és győzött az állati reflexe, azaz ami el tud téged verni az bármikor elver téged. Ez a versenyző egy vérfarkas naná most vagyok abban a gondban hogy megvédjem ezeket vagy várjam meg míg vagy kinyírják vagy belehalnak. Részemről nem bízom magam véletlenre, inkább lecsapom a vérfarkast őket terrorizálni ráérek utána is. Mivel farkaskoma a tigrist tünteti ki figyelmével, nos ki vagyok én hogy ne kövessem a példáját. Mivel az íjászokat megzavarták így kihasználom az opciót és a cicát fedezéknek használom. A kutyát elejtem, persze nem durván csak most útban lenne. Most hogy fedezékben vagyok felmordulok.
-Hé nyomi őket én fogom leverni, nem fogom hagyni hogy valami kobor holdugató korcs elvegye azt ami az ENYÉM. Ti meg készüljetek arra hogy kilövitek, ha rám lőtök, nem a falutok ég le előbb hanem ti ketten. A cicát kihagyom.-üvöltök rájuk ugrás közben. Ech hiányzik a tűzköpés de sajna ez a faji hiányossága. ez van ezt kell szeretni. Tehát nézzük sikerül e a tervem vagy belém lőnek amilyen lelkesek.

D6 dobás
D1-2 A vérfarkasnak ugrom és sikerül célponttá tennem anélkül hogy a plüssmacska lenne a célpont.
D3-4 A vérfarkasnak csak az öklöm talál be de talán ez is elég hogy a macsekról leszálljon.
D5-6 Amit el lehet szúrni azt elszúrhatom de még talán így is jól járunk...

Ehhh dobás a fentiekre...

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

//Mesélői//

Fenyegetőzéssel sokra nem mész, egyrészt mert nem hisznek neked, hogy képes lennél ennek megtételére, másrészt meg láthatóan harcosok, akik előbb buknak el, minthogy bármilyen számodra fontos, de áruló megjegyzéseket elejtsenek. Az is lehet mondjuk, hogy nem értik azt, amit beszélsz, ami még talán elképzelhető is lehet, hiszen civilizációtól elzártan élnek, és talán csak pár szót és kifejezést tudnak.
Jelzésként, hogy ideje lenne befejezned a sületlenségeket, fájdalmasan és még jobban megfeszíti az ideget – már ha lehet ennél is jobban -, a nyílvessző hegye pedig végig feléd mutat. Annak ellenére, hogy még mindig sárkányként nézel ki, egyáltalán nem rémülnek meg tőled, bár a Nysiyben élve talán ez nem is meglepő. Elvégre napi szinten találkozhatnak rondábbnál rondább szörnyekkel, te csak egy vagy a sok közül.
- Baul! – hallhatod, ahogy a macskáért kiált, és bár a célpontját megváltoztatja rólad a bekapcsolódó sokadik félre, még nem engedi el a nyilat, látva, hogy ide-odahemperednek az állatok, így fogcsikorgatva várja ki a megfelelő pillanatot, bizonyára bízva abban, hogy a lombkoronában bújkáló egyetlen személy hátvédként jól fog teljesíteni, ha te mégis akcióba lendülnél.
A farkas jobban le van kötve a macskával vívott harcával, minthogy a te furcsa hangodra figyeljen fel. Karmolják és harapják egymást, de ezek többsége még sikertelen, ahogy igyekeznek dűlőre jutni a másikkal, és talán el sem jutnak hozzájuk a hátborzongató szavaid, olyan hangosan morognak egymásra; az állati párviadal hangjai ezek, és mellé még Vihar is felélénkül, egyre hangosabban ugatva. A nő viszont azért libabőrössé és bizonytalanná válik egy kissé, arcára pedig rá van írva, hogy cseppet sem bízik benned, inkább aggasztja őt a jelenléted. Egy farkassal még el tudna bánni a macskával és társával, de ha két ilyen dögöt kell legyűrniük, az már igencsak problémás körnek bizonyulhat.
Az öklöd betalál, és bár előbb-utóbb a macska lerúgta volna magáról a korcsfajzatot, így még könnyebb dolga van. Azonnal talpraáll, de a farkas sem adja magát olyan könnyen: vicsorogva és nyálcsorgatva áll fel, szemezve veletek, de nem sokáig marad a helyén. Ha kerül bele nyílvessző, ha nem, vagy egy kerülővel, vagy köztetek kellő helyet találva áttör, hogy a zsákban lévő kutyát ragadja el, a lendületét és agresszióját figyelembe véve meg elég nagy esélye van arra, hogy ezt sikeresen kivitelezze.

//Balszerencsések 10es kockája – a lombkoronás íjász találatai:
1-3 – Találat éri a vérfarkas karját a lombkoronából.
4-6 – Nincs találat, az állat megérzi, és még időben elugrik.
7-9 – Nincs találat, de feltételezhetően téged vesz célba.
10 – Vagy véletlen, vagy szándékosan, de eltalál téged.

Balszerencsések 10es kockája, második forduló, a lombkoronás nyílvesszője:
1-6 – Sima nyílvessző, amit vagy nem cserélt ki, vagy rosszat húzott elő.
7-10 – A farkas ellen hatásos nyílvessző.

Balszerencsések 10es kockája – a nő találatai:
1-4 – Nincs találat.
5-8 – Találat éri a vérfarkast, 8 esetén az oldalába fúródik, ezzel megnövelve a megállításának az esélyét.
9 – Meg meri kockáztatni, hogy téged vegyen célba, de célt téveszt.
10 – Téged talál el.

Balszerencsések 10es kockája, második forduló, a nő nyílvesszője:
1-4 – Sima nyílvessző.
6-10 – Sikeresen váltott a húzós helyzet ellenére is, és vérfarkas ellen hatásosra.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 3, 10

--------------------------------

#2 'Tízes' : 6, 1

Eric (Robert)

Az élet bonyolult és lássuk be azok akik szörnyek közt élnek keményebbek az átlag embernél. Nos kérdés mit terveznek hisz a trió most még szorultabb szituban van hisz egy vér állat is jött a képbe. És amilyen hülye voltam rögtön lecsapnám. De hozom legalább a szörnyvadász szálat. Az hogy a macsekért aggódik erősen meglep, hisz a vérfarkasnak tuti nem tesz jót hogy a legnagyobbnak ugrott neki. Vajon ez az erdő tele van hibbant szörnnyel? Mindegy is legyen ez más gondja had ne én tartsak tréninget a fenevadaknak célpont választásból. Plusz legalább a macsek neve is meg van. De mire ideáig jutok már egy oldalon állunk a tigrissel, és az állatok jó felismerők jellem terén és a szaglásuk is tökéletesen megmutatja ki van ellenük. Végre egy egyén aki kötetlenebbül kezeli a bizalmat. Bár az is igaz hogy őt meg se próbáltam megtámadni no de a farkas az most erősen agyal. Amit eddig látok az alapján az állat uralja az embert így életben hagyni nem érdemes. Ha nem ösztönből harcolna akkor esetleg megúszná. (állati leírásnál említik a beszéd képest ergo ott az ember uralja nem én találtam ki) A farkast két lövés éri és ahogy látom a karját érő lövés a komolyabb hisz a sebe füstöl vélhetően az ezüst vagy a kerge virág miatt ami Lasht is megharapta. De nem érek rá agyalni a farkas kiszagolta hogy neki vége ha marad hisz egy hüllő és egy tigris is ellene dolgozik. Így kinézi magának Vihart. Ez a kutya kezd bosszantó lenni. A farkas megindul és ahelyett hogy felénk támadna köztünk igyekszik elhúzni, egyenesen az előbb szidott korcs felé. De én se vagyok tökeszű, viszont amit most fogok tenni az fájni fog nekem. Mert sajna az a szárny nem tárgy vagy ékkőből nőm ki hanem a testemből és igen a részem. De azzal rá érek törődni meg sírni.. Tehát amint közénk vágódik kicsapom a szárnyam és pofán vágom vele. Ez ugyan megakasztja a lendületét de tuti nem fog megállni. Megjegyzem én se tenném. Na de ez a pillanatnyi lassítás talán elég ahoz hogy fegyvert ránthassak és a másik kezemben lógó tűzlabdát a farkas pofájába tolhassam.  Nem hiszem hogy elég lenne de azért reménykedjünk. Ha a tűzgolyó nem éri el tovább rohan. Amit immár a kardommal igyekszem lassítani, méghozzá így hogy utána dobom a lábai közé, miközben repül a botommá alakítom hogy megakassza.

D10 gyújtsuk fel
D1-6 a tűzgolyó telibe kapja hisz közel rohan el mellettem és a szárnyam is megakasztotta.
D7-9 A megakasztás sikerült de a labda elzúg az erdőbe.
D10 peches nap semmi se jött össze.

D6 ha esetleg tovább jutna (fifti fifti eséllyel)
D1-3 Simán eléri a kutyát
D4-6 pofára esik a botban

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 1

--------------------------------

#2 'Hatos' : 4

//Mesélői//

Utálatosan mázlis vagy mostanában, ami biztos jót tesz az önbizalmadnak, de remélhetőleg hamarosan visszaülsz a szerencsétlenek vonatára, hogy ne menjen minden ilyen egyszerűen. Azért örülnék neki.
A szárnyad kitárod, és azzal egy pillanatra mintha megtántorodna, és így lehetőséged nyílik bundás testébe nyomni a tűzlabdádat. Bár ettől nem kap lángra, azért rendesen megérezte - az izmai megfeszülnek a fellépő fájdalomtól. A szőre ott biztosan leperzselődött, ahol érted, de még ez sem állítja meg, rohan tovább a kutya felé, de hogy mit akar tőle, azt senki se tudja. Mindenesetre Vihar még ugat, és mikor feltűnik neki, hogy levadászni akarják, akkor ő is agresszívabbá válik, morogva és vicsorogva fogadva az utána botban eltaknyoló vérfarkast, aki elégedetlenségében a társaságra üvölt. A macska kihasználja a felkínálkozó lehetőséget, hogy a fekete testre ugorjon, azonnal véget vetve az életének, a farkas viszont még a karját odarántja, mielőtt a torkát kitépné a rajta tespedő vadállat. Eközben a lombkoronában tartózkodó figura újabb nyílvesszőt készít az idegre, amivel határozottan téged vesz célba addig, amíg a farkassal vagy elfoglalva, és míg eldobod a fegyvert és feszülten várakozol az eredményre, útjára engedi a nyilat.

//Balszerencsések 10-es kockája:
1-5 - Találat, bár fogalma sincs a mesélőnek, mekkora immunitásod van, de ha nincs, akkor biztosan hamarosan érzed a nyílvesszőre kent méregnek a hatását. Megszédülsz, a látvány egyre inkább összemosódik előtted, és ha nem találod jónak a tentikélés ötletét, a tigris gazdája nagyon szívesen tarkón vág fabotjával, hogy elaludj.
6-8 - Karcol - valamelyest megérzed a hatásait, bizonytalanná téve a mozdulataidat, de közel sem olyan erősen, mint az tiszta találatnál történne. Ebben az esetben, ha látja rajtad a nő, hogy megérezted, ugyanúgy megpróbál kiütni, de van esélyed kitérni előle vagy megállítani a támadását.
9-10 - Célt téveszt, és véletlen a macskát találja el, aki felüvölt és leugrik a vérfarkasról, váratlanul fellökve téged és a gazdáját egyaránt, majd megadja magát az erős méregnek, és letelepszik szundikálni. A farkasnak így van lehetősége elvinni azt, amit akart, és gyorsan távozik is a helyszínről az egyre vadabbul csaholó Viharral, itt-ott a vére jelzi az utat, amin haladt.

Ha sikeresen kiütnek, akkor egy fán találod magad összekötözve, mintha egy nagyobb bestiának tettek volna ki csalinak. Erősen hajnalodik már.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 7

Eric (Robert)

A támadás és a blokkolás remek ötlet volt, a fájdalom része azért nem de inkább én sérüljek mint az a nyamvadt korcs. A farkas se rest, és föld startot vesz miután megakasztottam és megperzseltem. (Bár a mesélő pöppet alul értékeli a neminrás tűzgolyót de nem durcizom) Ez se lassítja le de vélhetően nem is számít mivel a tigris a torkának ugrik ami elég egyoldalúvá teszi a harcot. Gyanítom azért én is rajta vagyok a célkeresztjükön, de most elsősorban a farkas az ellenfél. És ez az apró figyelmetlenség majdnem sérüléshez vezet. Miközben önkéntes alapon vissza vedlem Ericé kibököm a felém száguldó íjveszőt. Hát nem tapsolom meg érte a lányt de némi idő lassítás ma már másodszor még egyszer megy és utána már csak holnap vagy később. A nyílvesszőt megragadom, és kihasználva a mozgási energiáját a farkasba vágom. Remélhetőleg. Aztán sprint a kutyához a kardot magamhoz szólítom és kiengedem a hálóból. Mielött vacsora lesz belőle. Amilyen mákom van a farkassal futok versenyt de ha ez állna fent széllel futok és az oldalába vágom a kardom és így állok a kutya és közé. Amennyiben a farkas nem szabadul el az esetleges bénázásom miatt az íjászt kötöztetem meg a természettel. Nem vagyok céltábla hogy lőjenek rám, csak egy fél pucér alul öltözött féltünde. Igen fél pucér mivel ahogy szoktam kiment a fejemből a tüskék és az egyébb kiálló részek. Szóval elég gyér ruházatban állok ott de hősies pózban.

d10 es dobás Avagy a hogyan szúrjunk ki magunkkal
d1-3 A nyílvessző a farkast sebzi és ko-za a méreg.
d4-6 Igazából senkit se talál el.
D7-10 A tigrist karcolom meg véletlenűl...

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 10

//Mesélői//

Előző körben valószínűleg nem volt elég egyértelmű, de a mesélőnéni a lombok közt lévő íjásszal lövette a nyílvesszőt, a földön álldogáló és lehetőséget kereső amazonnő közben visszaváltott inkább a keményfabotjára, tervezve a közelebb menetelt és a közelharcba való beszállást, egyelőre ugyanakkor még nem avatkozik bele. Mégiscsak bestiákkal áll szemben, akik közül meglepetésére egy – te -, felismerhető alakot vesz föl. Persze ez nem állítja meg őt semmiben, később el is fogja látni a bajod, ha a kezei közé kerülsz, mert a kocka alapján nagyon magadra fogod haragítani.
Amint a macskát eltalálja a nyílvessző, másodpercekig nem érzi meg a méreganyagot, a csetepaté hevében még azt sem, hogy megsebzed. A nyílvesszőt így a földbe vágod, ami talán egy picit a hátrányodra lesz, hiszen innen fel kell tápászkodnod, ráadásul nem intéztél el ezáltal senkit ténylegesen. A képességeid mindemellett legyengítettek, jónéhány elég komoly varázslaton vagy túl, és ezt a nő is megérzi rajtad. Egyértelműen tart még tőled, hiszen egy számára ismeretlen fajtájú szörnyként jelentél meg előtte először, és attól még, hogy felvetted egy félvérnek az alakját, nem lettél sokkal másabb a szemében. A lehetőségét meglátva mindebben lendíti meg fabotját, amíg macskája a farkassal vívja meg a maga harcát, és egy atyaias tarkón vágással jutalmaz megmunkált fegyverével, mikor az első lépésedet tennéd meg a kutya felé. Még hallhatod, ahogy riadtan szólítja meg a nő a házikedvencét, aki jóformán ráesik a farkasra a méreganyag hirtelen elterjedésétől. Még elmédben lüktet egy undorító loccsanás, aztán sokáig semmi.

Viri és Eric

Erősen hajnalodik, mikor felébredtek kényszerszunyókálásotokból, de nem azért, mert kipihentétek volna magatokat; nagyon is érzitek a fejetekre mért ütés erejét, de az eszméletlenség markából fokozatosan ébredtek fel testetek fáradt lüktetésére. Háttal vagytok egymásnak kötözve, a csuklótokon fájdalmasan szorít a kötél, akárcsak a bokátokon, mindemellett még a derekatoknál is összekötöttek titeket, hogy véletlenül se legyetek képesek megszökni csak úgy, hiszen fene se tudja, mikre vagytok képesek. A fegyvereitek nincsenek sehol, és a veszélyesnek és drágának ítélt tárgyaitoktól is megszabadítottak titeket. Ericnek nincs meg a kis tatyója, amiben egy kész lomtárat rejt, Viridielnek a fegyvereit követően még a páncélja is eltűnt, és ha körbenéztek, sem találjátok. Egy bőrsátornak tűnő helyiségben vagytok tele mindenféle faeszközzel, dobozokkal, néhány székkel és egy asztallal, néhol baljóslatú koponyát találtok, humánét is, de főleg állatokét, alattatok a csupasz föld pihen, ami a nyári idő miatt nem hideg, így nem fogtok felfázni. A körbenézéssel megpillanthattok egy fiatal, felnőttkor határán lévő fiút, szempillantásra ember. A haja sötét, benne néhány színes toll, ruha csak itt-ott takarja őt, az is bőrből van és néhány tépett textíliából, amit nagy eséllyel vagy lopott valahonnét, vagy örökölte, és rongyosra használódott. A bőre napbarnított, rengeteg heget látni a testén mindenütt, hol nagyobb, hol kisebb, és a többség állati eredetű, de vannak fegyverek okozta sebnyomok is. Az arcvonásai Ericnek ismerősek lehetnek, és nem tévednél nagyot, ha rokonságba állítanád az amazonnővel, aki fogta a saját fegyverét és kiütött téged. Egyelőre a fiú az egyik ládán gubbaszt, falándzsát ölelve magához, amit tollakkal és levelekkel, valamint furcsa, általatok talán soha nem látott vésetekkel és motívumokkal díszítettek, és ha nem mozgolódtok nagyon, akkor marad is a helyén, de érezhetitek magatokon villogókék pillantását. Mindemellett a fejfájás múltával nagyjából a könyékhajlatnál érezhettek egy halvány lüktetést is, az összekötözés miatt azonban nehéz lenne megmondani, hogy mitől van.

//Lasht külön posztban rendezem.//

Valaki ütemesen dörömböl.
Bosszúsan rántom meg a szemöldököm, de egyáltalán semmi kedvem felébredni és megnézni ki az, mert annyira fáradt vagyok. De a kellemes és békés sötétségből megint kiragad a fájdalmas hang, mintha valaki a fejemet verné.
Megpróbálom kinyitni a szemem és a szám, hogy elküldjem a francba a háborgatómat, de a fájdalom erre csak rosszabb lesz és rájövök, hogy a hang a saját fejemből jön.
Úgy érzem mindjárt széthasad.
Önkéntelenül mozdulnék, hogy megtapogassam, de valami megakadályoz benne, mozdulni sem tudok. Erre már félig résnyire nyílik a szemem, de a fény miatt azonnal be is csukom ujra.
Mi a fene tört.........
Az érzékelésem olyan hirtelen tér vissza, hogy szinte agyon nyom, hiszen most már nem csak a fejem fáj, hanem minden porcikám, mintha módszeresen végig vertek volna egy husánggal, v agy valami nagyobbal. És most már biztosan tudtam, hogy meg vagyok kötözve, méghozzá alaposan.
És valami van mögöttem, vagy valaki?
Lash!
A megkönnyebbülés önt el először, aztán az aggodalom azonnal el is veszi ezt a kis örömöt is, hiszen annyira rosszul volt.......és én ....óóóó....Természet Anya! Én miattam ájult el és most itt van megkötözve velem ki tudja hol és milyen állapotban.
A csuklómon feszülő kötél már eléggé elzsibbasztott, de minden erőmet bevetve megmozdítom vértelen ujjaimat és elkezdem megtapogatni. Hála az égnek a bőre meleg, természetesen meleg, bár mintha ennél finomabb lett volna a bőre.......
Erőszakkal kinyitott szemem szúr, ahogy kényszerítem magam, hogy körbenézzek.
Egy furán alulöltözött kölyök üldögél velünk a sátorban, mert ez egy sátor, az biztos. Bár olyan mint egy raktár, amibe minden bedobáltak, többek között minket is, méghozzá megszabadítva minden értéktől és fegyvertől.
Egy tollakkal feldiszített lándzsa van nála, valamiféle faragásokkal ellátva. Valószínűleg egy bennszülött, bár nem a fekete emberek törzséből, de attól még ugyan úgy lehet kannibál......
- Édesem......Jól vagy? - súgom tapló száraz torokkal a hátam mögé, miközben igyekszem nyugtatóan megsimogatni, amennyire lehetséges, bár az sem érdekel, ha meghallja a srác, tudnom kell, hogy mi van Lash-sal.

Eric (Robert)

A csata viszonylag jól alakul már ha azt az apróságot nem veszem hogy a farkas helyett bizony a macsek kapta a nyílvesszőt. De nem érek rá erre koncentrálni, hisz meg kell állítanom a dögöt. De egyrészt hasra esek és valami még ki is oltotta a lámpát. Szóval jól oda fogom verni magam de ezzel ráérek foglalkozni amikor magamhoz térek a kevésbé jótékony kómázásból.
Erős fejfájással ébredek és kötözött sonka pózban, az egyetlen örömöm hogy van még egy sonka de a kiléte rejtély lenne ha nem tudnám hogy kerge amazonoknál vagyunk. Így ha tippelnem kell az elf van a hátamhoz ültetve és hozzám kötözve. Lash nos kevésbé van bajban, már ha azt nem vesszük hogy kitekerem a nyakát hogy nem használ kesztyűt erősen mérgező környezetben. Viri hamarabb kezdett el felocsúdni, mint én. De pár hasonló esetre visszaemlékezve és egy mentális trükkel hamar szinkronba hozom a tudatom a szememmel. A sátor viszonylag barátságos már ha az amazon fiát nem vesszük. Hogy honnan veszem ezt az érdekes tippet? Az arcvonása, a tekintete és még pár apró mozzanat eléggé nyilvánvalóvá teszi kilétét. Az hogy törzsi ruhában ücsörög egy lándzsát szorítva kicsit se teszi félelmetessé. Az hogy minket bámul kicsit se tesz boldoggá és Viri első szavai normál körülményeket és embereket véve pofozkodásba fajulna. De hol vagyok én normális?
Sehol.
-Nem édesem semmi bajom attól eltekintve hogy nem velem randizol és egy nő csapott le mind kettőnket. Tudod ha élvezed az ilyen kikötözős dolgokat előbb is szólhattál volna.
Mivel Viri erre tuti megugrik, kihasználom a helyzetet és a csuklóját összekötő kötéllel kezdek el foglalkozni. A gyerek tuti zavarba jön majd de mit tud kezdeni két veszekedő férfival? Ha felénk jön esetleg megsérülhet. Ha elmozdul az őrhelyéről a nők verik el, szóval a kölyök most hallgathatja az én perverz szövegem és Viri magyarázkodását és felháborodását amitől jó esetben feldőlünk.
~Folytasd a veszekedést igyekszem kiszabadítani a kezed. Utána te jössz, ha a srác közelebb jön több esélyünk lesz.
-Szóval drága elmeséled mikor szoktál rá a kötözésre?

Csend van, puha sötétség és békesség, amiből nem akar felébredni. Tudja, hogy csak szörnyűség várja őt, amit nem akar újra megtapasztalni; nem akar visszatérni oda, inkább lebeg ebben a fekete tudatlanságban, ahol semmi sem várja, talán unalmas is, de legalább kiszámítható. Fél kimozdulni, és érzi, hogy valaki megérinti őt, homályosan mintha még látna is egy vörös loboncot, nem merne arról meggyőződni, hogy ismét a saját, régen elvesztett gyerekéről képzeleg, vagy valóban van valaki mellette. Visszamenekül inkább a koromsötétbe gyáván, nem érezve magában sem elég erőt, sem elég bátorságot, hogy megpróbáljon körbenézni, felfogva egyszerre ezernyi dolgot. Az odabenti időtlenség miatt nem tudná megmondani, hogy mikor kezd el hallani; halk lépés, megmunkált bőr súrlódása, és valamiféle vízcsobogás. Ez utóbbi felkelti az érdeklődését, és nyitni látszik, de még nem akar látni, csak beleszagol a levegőbe, tudatosítva az illatokat, és számára ismeretlen, de vélhetően növényi eredetű illatok gazdagítják a teret. Otthon lenne? Megmozdítaná jobbját, és rá kell jönnie, hogy biztosan nem otthon van az édes gyerekkorban, ott már ismer mindent, és jobbja sincs meg.
Újabb lépések, de nem izgul miatta. Vissza akar húzódni ismét abba a végtelen sötétségbe, de mikor érzi valaki testmelegét a lába környékén, hogy leült mellé, majd durva bőrfelületű, viszont kellemesen meleg valami ér a kezéhez, kedvesen rántva meg, résnyire nyitja a szemét. Az első, amit megpillant a félhomályos szobában, a korábban már látott vörös hajzuhatag, majd egy nagyobbra nyíló, kék szempár. Ezek láttán döbbenten mered arra, aki vélhetően egész végig vigyázott rá, legalábbis a szemei alatt lévő sötét folt és karikásság nagyon is arról árulkodik, hogy virrasztott mellette. Minél hamarabb megvizsgálja az összes arcvonását, megrökönyödve ülve fel, ám a mozdulat lassúsága miatt az idegen rögtön ugrik, hogy felsegítse ülő pozícióba, aztán visszatelepszik mellé egy boldog mosollyal. Issza magába a vonásait, ám megnézve túl fiatal ahhoz, hogy a sajátjának vélje, mégis megbabonázza őt a szeplős arc, a fiús, de furcsán lágy ívek, és veszi a bátorságot, hogy hitetlenül emelje meg a kezét, végigsimítva orcáin, kócos hajából néhány tincset óvatosan a füle mögé vezetve, ami...
Hegyes!
Elidőzik rajta, aztán visszavezeti pillantását a fiúra, de szinte még gyerek, mégsem akarja elvetni a gondolatot, hogy esetleg ő Deiryth. Olyan ismerős – vagy csak ismerősnek akarja vallani? Az orra egyenes, kicsit hegyes, a szemöldöke vékony, az ajkai szintén, a szeme vonala nem hasonlít az apjáéra, de még a sajátjára sem, mindez azonban nem érdekli, attól még lehet az ő drágasága.
A fiú először meglepődik érintésére, de hamar megnyugodva és boldogan simul bele koszos arcával a tenyerébe, kezével még marasztalva a puha ujjakat. Elmosolyodik és ő maga is megnyugszik, szíve szerint magához ölelné, de még csak nézi végtelen békességgel, és mikor a fiú ránéz és kezét elvezeti, feláll a helyéről, hogy egy faedényben növényi főzetet adjon neki. Átveszi, de majdnem elejti, mert még nagyon meleg – vélhetően ez volt a vízcsorgás hang, ennek a kiöntését hallotta az imént. Lerakja az ölébe, aztán ismét az ismerős idegent figyeli, aki letelepszik mellé. Egy darabig nézik egymást, majd a fiú megemeli a kezét, hogy egymás mellé illesztve tenyereit tálat alakítson belőle, a szájához emelve, imitálva az ivást, aztán rábök a tányérra. Odapillant, megnézve, mi van benne, de semmit nem talál, csak áttetsző lét enyhe zöldes-barnás színnel, illatra viszont meggyőző. Szereti a növényi illatokat nagyon, és még egyszer ránéz a fiúra, aki bizakodón bólint egyet, ám mivel nem tesz semmit, az idegen elveszi tőle az edényt, és beleiszik, megmutatva, mit akart közölni. Értette eddig is, de annyira különleges ez az egész helyzet, annyira hihetetlen, hogy nem akar mást csinálni, csak lenni és semmit sem tenni, végül mégis rászánja magát, hogy igyon belőle. Mély lélegzetet veszi, és amint a szájába kerül a folyadék, próbálja kitalálni, miféle növényekből állíthatták össze, semmi sem tűnik ismerősnek. Ismeretlen minden összetevője a számára, és tudja, hogy közel sincs teljes körű tudása, mégis meglepi, hogy ennyire tanácstalan ezt illetően.
Most jut eszébe az, hogy körbenézzen, és bár nem mondaná annyira takarosnak a mindenfelé lévő limlomok és faeszközök miatt, mégis otthonosan érzi magát. Végignéz a növényeken, amiket a falra függesztettek és a szoba közepén lévő asztalon hevernek, néhányat felismer közölük, de az elenyésző. Aztán alaposabban végignézve rájön, hogy ez az épület csupán ebből a nagyobb szobából áll, ugyanis az ajtó felől – ami egy nagyobb bőrdarab – friss levegő áramlik. Az ablakok ugyancsak fedve vannak egy-egy megmunkált állati bőrrel, egy-két dobozra figyel még fel, meg még az az ágy van itt, amin éppen ül, amit próbáltak néhány rongyosra használt szövettel puhítani, még így is érzi, hogy nem a legpuhább felületen aludt idáig. Nem mintha ez annyira zavaró lenne, elvégre Viridiellel rengeteget éjszakáznak a szabadban.
Majdnem kiejti a kezéből az edényt, olyan hidegzuhanyként éri a felismerés, hogy Viridiel nincs itt, és nem mélázhat egy idegennel, akiről azt hiszi, a gyereke, addig, amíg nem tudja, hol a párja. Rögtön felpattan, és azt se tudja hirtelen, merre induljon, a gyerek pedig aggodalmasan tápászkodik fel szintén a helyéről, érdeklődőn vizsgálva őt, de nem szól. Lerakja az edényt az asztalra, és a fiú felé fordul.
- Hol van egy ezüsthajú elf? – érdeklődik azonnal, és ösztönösen kapná magára a köpenyét, az viszont sehol sincs. Végignézve magán minden ruhája megvan, legalábbis nadrág, öv és rövidujjú van rajta, a talpáról a csizma sehol, a táskája sincs meg, illetve az övéről függő dolgok is eltűntek. Kicsit bosszússá válik, de Viridiel holléte és jólléte most fontosabb, na meg Eric? Mikor is látta őket...
Belémar a félelem, hogy esetleg mindkettejüket felfalta az Umberduk, és a képzetektől, amik egyre elevenebben jelennek meg előtte, szinte összeroskad.
- K-két férfi... Az egyiküknek csillogó felszerelése van, fehér a haja, a másikuk félvér, sokat beszél és érthetetlen dolgokat, nem láttad őket? – kérdez rá megint, mert a tanácstalanság lerí a fiú arcáról. – Hol vannak? Áruld el nekem, kérlek... – válik könyörgővé és reszketővé a hangja, ábrázata egyre kétségbeesettebbé, és mivel a fiú nem válaszol neki, kikerülve őt indul meg a kijárat irányába, amikor az idegen ismét eléáll, megfogva a vállait, hevesen rázva nemlegesen a fejét. – Akkor áruld el, hol vannak! – fakad ki hangosabban, a fiúról pedig könnyedén leolvasható a döntésképtelenség. Nagyokat pislog rá ő is szenvedve attól, hogy nem tudja, mégis mihez kezdjen, forgolódva, valamit keresve, de nem akarja elengedni őt. Nem tudja eldöntni, haragudjon-e rá vagy folytassa a könyörgést, ugyanis most azonnal akar válaszokat találni, mielőtt cselekedhetne, tekintete arra terelődik, aki következőnek belép a szobába, félrehajtva a hosszú bőrdarabot, néhány pillanatra több fényt engedve be a szobába.

//Mesélői//

Amikor észreveszi, hogy mozgolódtok és beszélni kezdetek, a srác egy mély lélegzetet vesz, mintha beletörődne valamibe. Elhúzza a száját és lehajtja a fejét, majd úgy néz rátok, mint aki unja a parádétokat.
- Nadiya! – kiált, és a sátor bejáratát félrehajtva néhány másodpercet követően belép az az amazonnő, akivel Eric már találkozott. A fiúhoz hasonló törzsi lándzsa van a kezében, és az arcát elnézve egyértelműen következtethettek rá, hogy nincs éppen túlságosan jó kedvében. Alkata a fényben robosztusabbnak tűnhet, mint éjszaka, és nem rossz tipp a rokonságnál az anya-fia kapcsolat, a nő nem idősebb annyival nála, hogy egy kivételesen fiatal anyukát láthasson bele bárki. Viszonylag nagy köztük a korkülönbség – talán tíz év is lehet -, így inkább a testvéri szerep gondolata kerülhet előtérbe a túlzott hasonlóságok miatt. Persze aztán lehet, hogy mégis anya, ki tudja?
Ha felborultatok, akkor az ideges amazonnő maga mögött leszúrja a lándzsát, majd mindkettőtök ruháját megragadva egy lendületes rántással visszarak a helyetekre. Ismét kézbe veszi a fegyverét, és előbb Viridiel üstökébe markol, durván rántva meg a fejét, úgy nézve meg a vonásait, aztán úgy engedi el, mintha a fejét a földbe akarná vágni. Ez után lándzsájának hegyes végét a következő pillanatban Eric állánál tartja, ezzel kényszerítve őt, hogy felnézzen rá. Vizsgál egy darabig dühtől szikrázó tekintettel, talán még az undor vonásait is felfedezheted rajta, a fiú pedig meg sem lepődik mindezen, egy jóízűt ásít, és unottan dörzsöli meg a szemét, mikor a nő Eric combjába vágja idegtől vezetve a lándzsáját. Ha kellően kiélvezted ennek a fájdalmát, akkor kirántja a fegyvert, majd üvölt valamit egy általatok nem ismert nyelven, nagy eséllyel éppen a félvért szidja az erősen pattogó-csattogó szavakból és ideges arcvonásaiból ítélve, aztán a fiú felé fordul, őt is lehordja valamivel, de magára se veszi. Feltápászkodik, ellöki magát a ládától, a sátor széléhez ballag, hogy odakinn legyen egy kiáltás erejéig, utána már jön is vissza, letelepedve a korábban elfoglalt helyén.
- Kik és miért? - kérdez a nő elképesztő tömörséggel, de talán így is értitek, mit akar megtudni tőletek.

Nem tudom, hogy mi járhatott Eric fejében, de az biztos, hogy ha az, hogy a frászt hozza rám, sikerült és a meglepődéstől először megmerevedtem, aztán meg próbáltam előre ugrani, ami persze nem jött össze, hiszen jól össze voltunk kötve.
Azon kívül, hogy igen csak megrázott a dolog, hogy egy pasit tapogattam ezidáig úgy, mintha a szerelmem lett volna, még az is kikészített, hogy akkor vajon hol van Lash?
Most már nem törődtem azzal, hogy fáj a szemem és a fejem, éberen néztem körbe, miközben igyekeztem mindent figyelembe venni, ami segíthetett, nem nagyon ügyelve arra, hogy mit magyaráz rabtársam.
- Hol van Lashrael? Hol van a...lány, akivel voltam? - kérdezem nyersen a kölyöktől, akin nem látszik, hogy különösebben meghatódott volna a követelőzésemtől.
- Te meg igazán előbb is szólhattál volna! - vetettem féloldalasan a mögöttem lévő Eric-nek, de egy pillanatra megfeszültem, ahogy elért a telepatikus üzenete, mert el is felejtkeztem már a gyűrűről, ami valamiért elkerülte fogvatartóink figyelmét és rajtam hagyták.
~ Láttad Lasht? Tudod hol van? Nem esett baja? ~ támadtam le, bár megértettem mit mondott, de ez érdekelt a legjobban, semmi más.
- Dugulj el, perverz disznó! - rántottam nagyot előre magamon, amivel persze rántottam magammal Eric-et is, először előre, majd oldalra dőlve, hagyva, hogy ha eléri a kezemre csomózott kötelet, próbálkozzon.
Nagyon aggódtam szerelmemért, de azért a szabadon cselekedni sokkal jobb ötletnek tűnt, ha mást nem kiverhetjük valakiből azt ami nagyon érdekelt.
Mikor a kölyök felkiált, nyilvánvaló, hogy valakit épp segítségül hív, vagy azért, hogy tudassa vele, a foglyai felébredtek.
És mielőtt még nagyon belemelegedhetnénk Eric-kel a színjátékba, vagyis szinte el sem kezdhettük, máris megjelenik egy nő, aki alig több ruhát, vagyis inkább bőrt visel mint a kölyök és megesküdnék, hogy rokonok, mert a vonásaik, a szemük nagyon hasonló.
Neki is egy gonosz kinézetű lándzsa van a kezében és míg a fiú inkább unottnak tűnt, ő elég dühösnek, amit nem rest levezetni rajtunk.
Nem örülök különösebben, hogy ilyen kiszolgáltatott pozícióból kell szembe, vagyis inkább felnézni rá, bár hamar ismét ülő helyzetben találjuk magunkat, cseppet sem kegyes felrángatás után.
- Szzzzzzzz! - szisszen ki a levegő ajkaim közül, ahogy kényelmetlen feszüléssel hátrarándul a fejem, hajtöveim meg fájdalmasan megfeszülnek és elég közelről nézhetek bele a dühös, villogó szemekbe, amik nem ígérnek semmi jót.
Aztán meg olyan lendülettel lök előre, hogy egy pillanatra azt hiszem lefejelem a térdem, csak Eric megfeszülő súlya tart vissza. Minden esetre sikerül elharapnom a nyelvem és a vér rezes íze legalább enyhíti szám taplószárazságát.
Érzem, ahogy most Eric mellé lép és mivel már épp eleget hallottam a húsba mélyedő fegyverek jellegzetes "cuppanó" hangját, azt is tudom, hogy megsebesítette társamat, csak azt nem, hogy vajon mennyire súlyosan.
- Mit akartok? - kiáltottam fel megrángatva a köteleket dühösen. - Nem ártottunk nektek! Eric jól vagy? - szólongattam hiszen érthetetlen volt ez a kegyetlenség.
Miért csinálják, ha meg akarnak ölni, miért vártak eddig?
A nő valamit mond a fiúnak, de a nyelv ismeretlen számomra, az kimegy és ott szól valakikhez, majd visszajön és továbbra is érzelemmentesen bámulva néz minket.
A nő azonban megszólal, de most érthetően és elég szűkszavúan.
Az előzmények után nem kérdés, hogy választ vár és gyorsan.
- Nem tudom mit akarsz, de nem mondok semmit, amíg nem tudom hol van a lány, akivel voltam, amikor elraboltatok! - nézek a szemébe elszántan.

Eric (Robert)

A napom egyre pompásabb Viri is megugrik szinte élvezem cukkolni. De azért abba hagyom mielőtt félre értené.
~Nem igazán tudom perpill, hisz az én fejem is zsong. De a közelben van az biztos hisz ti együtt jöttetek ide.
A trükk első része bejött bár meglepő hogy nem idegeskedik a kölyök, de legalább békén hagy. Illetve eddig tartott a mák valakit behív, hamar kiderül hogy az engem lecsapó amazon az. Nem épp boldogság önti el szívem de továbbra is Viri kötelével játszom. Akkor is amikor ülőhelyzetbe ránt minket és Virinél agressziózik amivel engem kupán vág. Nesze nekünk még egy hátrány ha így kötnek össze. Aztán derült égből villámcsapásként a lábamba mar a dárdája, amire helyes és jól nevelt rabként üvöltve reagálok. Persze nem azért mert nem fáj de nem is azért mert jól esik. De kihasználom a fájdalom adta lehetőséget és karmokkal tépem el Viri köteleit, miközben könnyek folynak a szememből a fájdalomtól. A vérről már ne is beszéljünk. Az egyetlen aminek örülök hogy nincs szövet ami beleragadhat a sebembe. Hisz gyakorlatilag alsógatyára szaggattam a ruhám és a gatyám se épp egészséges de még kitart hisz azt eleve nyúlósabbra tervezett anyagból készítettem. Vajon mivel érdemeltem ki ezt a kedves reakciót és az utána következő szitkokat. Halvány ötletem sincs.
-A nem ártottunk rész max rád és Lasre igaz. Én pöppet keresztbe tettem nekik. És nem nem vagyok jól hisz egy pasi hiányos amazon kötözött sonkának nézett és még meg is bökött jó alaposan. Szóval flúgos nőszemély kicsit bővebben kérdez mert az hogy dünnyögsz és hisztizel kicsit se tesz rá a kedélyállapotodra. Ami a kandúrt illeti megtudjuk gyógyítani mi hárman együtt. Szóval Lash is kell hozzá vagy a cicád max szőnyegnek lesz jó.
Erre tuti képen töröl de megölni nem fog hisz a fenyegetése ellenére felajánlottam a kandúr meggyógyítását.
-Amúgy egy kislány miatt jöttünk az erdőbe hogy gyógyszert találjunk a hülyeségetek ellen amivel megsebeztétek. És azért a hígagyú kutyáért is. Ha még egyszer megkarcolsz megütsz betartom az ígéretem amit arra tettem hogy adjátok elő ezt itt mögöttem és a szerelmét. Szóval ha bajom esik porig égetem a falut és téged rabszolgává teszlek. Ha elengedsz minket hármunkat minden felszerelésünk vissza adod a macsek meggyógyul és még a falu is virágozhat. Erősebb vagyok nálad bármikor le tudlak győzni ha kételkednél a dologban. Pontosan láttad mire vagyok képes vicces lenne abban az alakban szórakozni veled. De te döntesz a mi és a macsekod halála majd miután feltámadtam kiirtom a faludat és téged magammal viszlek. Öcsikéd fejét meg arra a helyes kis lándzsára tűzöm pont jó helyen van ott amilyen unottan végzi a dolgát. És most jöhet az agresszió de mind ketten tudjuk hogy a tigrised javára fogsz dönteni. Már rég megszökhettem volna ha akarok de még itt vagyok mert a lecsapásomon és ezen a lassan eltűnő fájdalmas emléken kívül még nem okoztál kárt. De lásd kivel van dolgod, ha itt is él a dolog az mák, de jó amazon szokás szerint kihívlak párbajra a szabadságunk és a becsületünk nevében. A macsek gyógyítását nem teszem tét kérdésé mert ő az istennőm teremtménye és így nem veszhet oda a hibámból, de a hármunk szabadsága fontosabb. És igen tudom hogy férfiakkal nem párbajozol de erre is tudok megoldást. Nem nem a félkarú lány fog harcolni, hanem én.