//Mesélői//

Viri és Eric

Viri jobban végignéz a ficsúron, és bizony-bizony rengeteg, látszólag állatoktól hátramaradt heget találhat rajta. Karmolások, fogak nyomai, elsősorban nagy állatoktól lehetnek ezek, de vannak kisebbek is, amik vagy kölyköktől vagy kisebb testű élőlényektől vannak. Vannak köztük olyanok, amik a szerzésükkor igencsak fájdalmasan nézhettek ki és annál fájdalmasabban lüktettek, vannak elviselhetőek, és szerencsésen mindegyik szépen begyógyult, már csak harcidíszként maradt hegekként terülnek szét a testén mindenütt. A kócos, összevissza álló haja miatt az arcán biztosan marad néhány ilyen sérülés rejtve, esetleg a fülén, de talán annyira részletesen nem vagy kíváncsi arra, hogy hol és mit szerzett még.
Salarynn egyébként büszkén viseli még ezt is, a csibészes mosolya nem tűnik el a hegei felemlegetésére sem. Végül is az ő részét képezik, így minek is kéne rejtegetnie? Mint egy rossz gyerek, azt a hatást keltheti, aki még örül is annak, hogy megbüntették – vagy figyeltek rá? -, és talán még találkozik is vele a pillantásod, ha nagyon sokáig bogarászod őt. Egyáltalán nem zavartatja magát, de nem is segít téged abban, hogy jobb rálátásod legyen mondjuk a hátára vagy a másik oldalára.
- Nem mondták még neked, hogy a világ nem igazságos? – érdeklődik Salarynn széttárt karokkal, értetlen ábrázattal bámulva téged. – Bár lehet, az „ez isten állatkertje” jobb ide – tűnődik el némileg halkabban. – De vedd figyelembe, hogy a többség soha nem járt ezen a területen kívül és nem feltétlen fognak arra gondolni, neked mi a nézeted. Idegen vagy, olyan, akiből csak ritkán látunk párat, nyilván azt hiszik, hogy mindenki más által tiszteletben van tartva ez a környék. Pedig csak a többség be van szarva, hogy erre jöjjön – vonja meg a vállát, mindet kifejezetten Viridielnek mondva halkan, nem akarva az ezüsthajú vezetőféleség orrára kötni a gondolatait. – Egyetlen rendszert ismernek, az pedig amiben léteznek és élnek minden nap. Közülünk senki se tanult és csak egymáshoz kellett alkalmazkodnunk, nem egy egészen más kulturából érkezőhöz.
Salarynnban is látványosan megy fel a pumpa, miközben a számotokra idegen nyelven karattyoló fickó halad a dumájával. A félvér azonban magára sem veszi a kifakadásodat, helyette megindul a tigrisen üldögélő Dalylah felé, ököllel verve a saját mellkasára, de mellőzi a katonás tartást vagy a habtákba állást, így nem idézheti túlságosan a sereget az eszetekbe ez a megmozdulása. Inkább törzsi egyszerűséggel jelentkezik szolgálatra, legalábbis látszólag, mielőtt azonban megszólalhatna, Eric ajánlkozik a keresésre.
- Ti inkább döntsétek el, hogy mit akartok, túlesni ezen az egészen vagy húzni még az időt - néz felétek, és egyáltalán nem hálás az a pillantás, amit mereszt. Dühös ő is, valószínűleg arra, akinek a gondjaira bízta Lasht, és az arcán ott az ígéret, hogy nem fog szemet hunyni felette, ha meglesz Lash is és azt, akit mellé állított. - Dalylah, megkeresem én, tudod, hogy én találom meg a leggyorsabban ezen a helyen, évek óta itt vagyok, ismerem a legkisebb zugokat is, ahova elbújhatott - vezeti tekintetét a tigrisen ülőre. - Nadiyah is elő tudja készíteni ennek a kettőnek a folytatáshoz kellő dolgokat, nem kellek ahhoz én is, hiába rendeltél ki erre.
A nő eltűnődve méregeti egy darabig Salarynnt, aztán Viridielt, Ericet és a környékükön lévő Nadiyaht, aki most sem felejti el, mi a feladata, most is figyelve a két kívülállót.
- Menj - szól Dalylah Salarynnak, aki - tőle egészen szokatlan módon - meghajlik, és rohamléptekkel távozik is a helyszínről. - Ti - néz rátok. - Viszont maradtok. Nadiyah elintézi, hogy a kérésetek szerint mihamarabb túllegyetek a szertartáson és mehessetek oda, ahova akartok. Nadiyah - tekint a nőre, aki enyhén megemeli a lándzsáját, hogy a bot végét keményen a földbe vágja, a saját módján fejezve ki, figyel és tiszteletét adja. - Vidd őket Kryroulyhoz.
Nadiyah bólint egyet, és ha nagyon nem ellenkeztek, akkor felétek fordulva így szól:
- Gyertek. - A szűkszavúságát még mindig nem gyűrte le, viszont készséggel vezet titeket egy teljesen más irányba, amerre Salarynn indult, problmézására viszont még van lehetőségetek, ha nem tetszik a döntés. Kérdés, mennyire éri meg.

Kezdetektől nem kedveltem Salarynn-t és szívesen vertem be az orrát, de, ahogy szóba került a büntetés vele kapcsolatban, azért ez más színben tüntette fel, még ha nem is zártam tőle továbbra sem a szívembe. Most már észrevettem a kisebb-nagyobb harapásnyomokat, amik közül a nagyobbak, főleg ha szándékosan idézték elő őket, igazán fájdalmasak lehettek és megdöbbentő brutalitásról árulkodnak, ha a törzs erre is használta az állatokat.
A düh és a szánalom vetekszik bennem, de inkább az előbbi kerül fölénybe, amikor a fickó mindig hányaveti vigyorára siklik a pillantásom.
Valószínűleg a srác soha, semmiből nem tanul. Persze ez sem indok arra, amit ezek itt műveltek vele......
És természetesen nem tudja megállni, hogy a nyelvét is rajtam köszörülje, de kivételesen mondandójában valamiféle keserű igazságot vélek kihallani, amit hallhatóan és láthatóan inkább csak nekem címez, mert halkabbra veszi a hangját és az élek is elsimulnak a végére.
Ha jól értem egyébként arra utal, hogy a törzs többsége csak ezt a kicsiny saját világot ismeri, ami nem az ő hibájuknak róható fel, hanem a "vezetőségnek", akik ennek előnyeit erősíthetik és csak kevesen, gondolom Salarynn-t is beleértve részesülhetnek a kegyben, hogy más és másokat is megismerjenek. Igazából az kérdés számomra, hogy a lázadó Salarynn, hogy került ebbe a szűk körbe, Nadiya-t még meg is érteném, de őt....
- Mi nem kértük, hogy alkalmazkodjatok, sőt pont ti erőltetitek ránk a saját kultúrátokat. - válaszoltam neki morcosan, de jóval enyhébben, mint előtte.
Aztán a falusi megjelenése rendesen összekuszálja a dolgokat, már amit a karatyolás után kihámozhatok belőle és amitől kissé rendszertelenül kezd verni a szívem.
Egyáltalán nem örülök, hogy a vörös kölyök azonnal lelkesen jelentkezik, már épp eléggé megmutatta, hogy semmibe veszi azt, hogy Lash hozzám tartozik és most még bizonyítani is akar.
Pár lépést megyek utána és csak egyetérteni tudok Eric szavaival, aki meglepő módon most nem erőből akarja lenyomni a torkukon a javaslatát, hanem az értelmükre hatni, persze hiába........
Na, de ez számomra nem olyan egyszerű, ahogy ez a Dalylah elképzeli a maga érzelemmentes, hideg módján, bár most düh látszik rajta, mintha valami keresztül húzta volna a terveit.
- Eddig is csak mindent elrontott! - kiáltottam a tigrisen ülő nőnek a vörösre utalva. - Lashrael nem ment volna el nélkülünk és ha hajtóvadászatot rendeztek utána, akkor csak megrémítitek. Nekem, nekünk kell megkeresnünk! - jelentem ki és egy tapodtat sem mozdulok, még akkor sem, amikor a marcona Nadiya színre lép ismét.
- Nem csinálok semmit, amíg nem látom viszont kedvesem sértetlenül. Nem foglak benneteket állat módjára szórakoztatni. - jelentem ki dacosan.

Eric

Salaryn teste kidolgozott, és harcra formált. Ezt jól mutatja a kinézete, és a sebek halmaza is. Bár ha villogni kell én se maradok a háttérben. Hisz sebeim, pontosabban a nyomaik szintén látszanak. Bár a legszebb minták a hátamon, lelhetőek. Amiket első asszonyom, és rabszolgatartóm illetve a szolgái vertek belém. Jól gondoskodott róla hogy nézzek ki bárhogy azok mindig leleplezhetnek. De lényegtelen, már ha azt nem vesszük hogy két fél pucér férfi mellett egy gyakorlatilag meztelen férfi is villogtatja a szintén harcban edzett izmait. Salaryn beszólására vállat vonok.
-Az élet igazságtalan, ezt mindenki tudja. Viszont mintha veled is ki lészen baszva ha nekünk bajunk esik. Már ahogy én látom a helyzetet. És igen az istenek állatkertje nagy, de ahogy látom a kerítés itt sem nagyobb hisz te is kijutottál. Mosolygok rá kedvesen. -Nem tudok nem egyet érteni Viridiellel, perpill nem mi erőltetjük rátok a szokásainkat. Hanem épp ti. Csak mert van az a kósza ötlet hogy jogotok van hozzá. Amúgy veletek ellentétben mi centire be tudjuk lőni hol van. Természetesen jöhettek a kis mérgetekkel. Ettől viszont még tény ami tény. A kölyök itt marad, annyira se bízom benne mint egy vérfarkasban. Ha csak egy lépést is tesz Lash irányába leverem a lábairól. Ami azt a nyamvadt tesztet illeti Amint társnőnk éppen és Salaryn mentesen itt van, túleshetünk rajta. Megjegyzem hamarosan új szomszédja lesz a falvatoknak. Megtetszett a környék. Na meg eléggé szörnyetegnek tart az emberek úgynevezett inkvizíciója. Ahogy éreztem ebben az erdőben egy deka normális létforma nincs. Tökéletes lesz a számomra.
Nulla agresszióval csevegek, egyenesen a kislány szemébe nézve. Üresen mosolygok Salaryn gyerekes dacának felnőtt verziójával.

//Mesélői//

Salarynn nem különsebben méltat titeket válaszra, inkább olyan arca van, mint mikor azt gondolja valaki, hogy „aki hülye, haljon meg”, Eric barátságos mosolyára meg megforgatja a szemeit. Láthatóan nincs kedve a továbbiakban magyarázkodni, egyébként is van más sürgető dolog, amit intéznie kell, és nem is rest, ráadásul Dalylah sem gátolja meg őt benne. Ellenben ti, habár a vörös félvér már rohamléptekben elindul, a weritek idomítója nem szakad el tőletek ilyen gyorsan.
- Mindent? – vonja fel az egyik szemöldökét, kérdőre vonva az állításodat, hátasa pedig megfordul, veletek szembe. – Én ezt nem mondanám, ez a Lashrael meg elő fog kerülni így vagy úgy. Nem tud távozni erről a helyről és nem is fog, így nincs szükség a jelenlétetekre a felkutatásában. Meg merem kockáztatni, hogy ti okoznátok nagyobb bajt – mondja, továbbra is fennhordott orral, és mikor Viridiel folytatja az akadékoskodást. Dalylah továbbra is megőrzi magabiztos és higgadt kiállását, az alatta lévő tigris azonban egy finom jelzésre elindul az elf felé, hogy közvetlenül előtte állhasson meg, fenyegetőn mélyesztve szemeit az övébe. – Ez nem a szórakoztatásról szól. Ez szokás, ami alól senki nem bújhat ki, legyen idegen vagy sem – mondja, és ehhez társul egy figyelmeztető morgás is a werit tigristől is. – Persze ha „civilizált” emberek közt lennétek, akkor követnétek az ő szokásaikat jeles eseményeken, kiöltöznétek a fontos megbeszélésekre azokba a drága kelmékbe, amik itt semmit nem érnek, tiszteletteljesen beszélnétek egymással és az udvarban azokat a formákat használnátok, amik ott bevettek, mert a saját népeteké ott idegen – címzi ezeket mindkettőtöknek. – Azt pedig sajnálattal kell közölnöm, hogy mint láthatod, már elindult, és kívánhatnék sok sikert a... „leveréséhez”, azzal sem érnél semmit. Nadiyah – néz aztán az amazonnőre, elengedve a maradékot a füle mellett, vélhetően értelmetlennek látva a további vitát efelett. Valamit magyarázni kezd neki a saját nyelvükön, mikor egy kürtszó zavarja fel a falu életét. Ekkor mindenki megdermed, legalábbis akik a környéken tevékenykedtek vagy beszélgettek, azok mind megállnak és elcsendesednek, megilletődve bámulva a hang irányába.
Dalylah pár pillanat múlva felordít egy lendületes kézmozdulattal, mire mindenki körülöttetek megindul a sátrak felé, ám ezúttal egyikük arcán sem látni semmiféle zavarodottságot vagy megrökönyödést, nemsokára meg már fegyverekkel rohannak abba az irányba, ahonnan a jelzés felhanzott.
- Halasztunk, szörnyek támadták meg a falvat. Nadiyah, maradj velük! - parancsolja, mire Nadiyah bólint egyet, noha arcára valamelyest kiül, hogy a tenyere azért viszket erre a szörnyekkel vívott harcra, de hát ebből miattatok ki kell maradjon nagy valószínűséggel... Mindenesetre itt most felmerül több lehetőség is, mit csináltok, szerepel a gyűrűs megoldásotok is, ami említésre került, ám ha annak a jelzéseit veszitek figyelembe, akkor tudhatjátok, hogy ugyanabban a pozícióban marad a tárgy. Ez több dolgot jelenthet, mint például azt, hogy Lash éppen megbújik valahol, és ez a jobbik eset, rosszabbikban pedig már nincs rajta...
További opciók közé tartozik, hogy szétváltok, ezzel Nadiyah-t döntés elé állítva, melyikőtöket kövesse, de akár meg is próbálhatjátok vele megbeszélni, hogy merre szeretnétek menni. Tekintve, hogy ez a jeles alkalom, amin részt kellett volna vegyetek, ugrik egy időre, valószínűleg nem lesz kifogása, hogy egy csapatként mozogjon veletek arra, amerre akartok, még akár Lash keresésére is indulhattok. Vagy beszállhattok a küzdelembe az emlegetett szörnyek ellen, még ha ezek után nem lenne az se csoda, ha inkább hagynátok porba tiporni ezt a porfészket a környékbeli lények által.

Úgy látom mondhatunk mi itt akármit, tiltakozhatunk, ököllel harcolhatunk az igazunkért, ez mind nem számít, süket fülekre találunk és ebben a vezetőjük legalább annyira élen jár, mint a tigrise abban, hogy megfélemlítsen.
Persze próbálok vele szót érteni, de ez a fajta híres róla, hogy nem nagyon boldogul vele az erdei nép, így nem számítok sok sikerre.
Dalylah, pedig csak mondja a magáét, amit már százszor hallottunk és továbbra is csak arról szól, hogy erőszakkal toljanak le valamit a torkunkon, amit mi nem akartunk.
- Civilizált? Tudod egyáltalán mit jelent? - vetem meg a lábam és igyekszem nem figyelni a tigris morgására. - És egy megbeszélésre nem kényszerből megyek! Szóval a magam önszántából döntöm el azt is, hogy kiöltözöm-e hozzá vagy sem. Itt meg még egy rovás sem jelezte a fán, hogy valakinek a felségterületére tévedtünk, amit szándékosan sértettünk volna meg, így nem igen volt választásunk, főleg mikor megkötözve ébredtünk egy vérmes amazonnal lándzsájával a torkunkon. - mondtam neki sok-sok feszültséggel a hangomban, amin nem segít, hogy ezek után semmibe vesz minket.
Tigris ide vagy oda, nem terveztem, hogy belenyugszom a döntésébe, még ha ez azzal is jár, hogy ismét kötözött sonkaként végzem, ám egy hangos riadószó mindenkinek a hang felé vonja a figyelmét. Aztán a vezetőnő jelzésére mindenki megélénkül és fegvyret ragadva a hang irányába rohannak. Egy pillanat múlva megtudjuk mi is, hogy mi a riadalom oka.
- Szörnyek? Miféle szörnyek! - kérdezem, de már csak Nadiyah-tól, mert hirtelen kiürül körülöttünk a tér. - Meg kell keresnünk Lash! Most azonnal! Nem tudja, hogy milyen veszélyben van. - kiáltom idegesen, hol az amazonra, hol Eric-re nézve. - Kérlek! Segítek a szörnyek ellen is, csak keressük meg őt.
Ez persze a nőnek szól, talán megérti, hogy mennyire fontos ez nekem. De az biztos, hogy ha nem döf le, nem állít meg, talán a gyűrű segítségével hamar megtaláljuk.

Az események egyre érdekesebben alakulnak, noha zavaróan is de most arra nem figyelek. A nő továbbra is királynői magatartással beszél a magas lóról. Tigrist mégse mondhatok hisz ők a természet részei és hiányzik belőlük a beképzeltség és az önérdek. Az hogy semmibe veszi Viridiel és az én szavaim nem meglepő. Azt hiszik, hogy az önbizalmam a mágiámból ered, de ez elég csúnya tévhit. Az igaz hogy hisztisen kezelem a hatalmam hiányát, de hogy ne legyek meg nélküle, na, az maga a vicc kategória csúcsa. Viszont perpille még mindig a felderítéssel és a megismeréssel foglalkozom. A tigrisek kicsit se izgatnak, hisz ők, mint tudjuk, nem kezelik a bosszút. Az a humán fajok sajátossága csak. A kislány továbbra is köti az ebet a karóhoz, és nem csekély a faluhoz húzódó érdekeit húzza fel mind a védelme és a mi felénk támadás céljából. Ezzel azonban pont az a bibi, amivel minket vádol, azaz kényszerít a saját szokásaik használatára. Ezt az elf is szóvá teszi, közben figyelem a távozó vöröskét aki hamarosan csúnya verés gazdája lesz.
-Azt azért had jegyezzem meg, ahogy a társam is mondja, épp te kényszerítesz ránk szokásokat. Engem, ha egy király is fogad, se érdekel, hogy öltözködöm. Nem vagyok senki szolgája, hogy szokásokhoz igazodjam. Ha fogad a saját öltözetemben, rendben, ha nem akkor nem csevegünk ennyi a lényeg. Nekem egy király vagy hibbant vezető se szabja, meg hogy öltözzem. Ha cseszegetnek, akkor pucéran állok a delikvensek elé csak azért is bizonyítva, hogy teszek magasról a szokásokra.
Villantom meg a testem, jelezve a pucérságom és a véleményem komolyságát. Noha most kivételesen nem szándékosan vagyok pucér csak gyorsan léptem le. De legalább jókor jön ki a dolog. Aztán valami zavar támad az emberek közt, figyelem az arcokat, reakciókat. Sokan tűnnek el a térről. Szörnyek? Remek időszerű hogy szórakoztasson valaki.
-Viridiel nyugi nem lesz semmi baja, Lashre nem azt erdő és a szörnyek veszélyesek, hanem önmaga. De jogos, amit mondasz. –Nézek Nadiyahra, miközben Virit hallgatom.  –Nagylány kérnénk a fegyvereinket, és némi ellenmérget. Segítünk a védekezésben és persze, hogy ne legyen sértődés, hogy erről nem szóltunk megkeressük Lasht is, tehát kérjük a holmink, és erősen javaslom, add vissza. Már ha nem szeretnéd, hogy egy őrtől vegyek el fegyvert az önvédelemhez. Rosszul kezelem, ha egy szörnyek számára nyitott területen fegyvertelen vagyok. Szóval szép hölgy kérnénk a felszerelésünk. Avagy tényleg rekvirálok magamnak valamit.
Közben az erdő felé figyelek és hallgatózom, igaz most a hallásom kevésé jó de Viri érzékeire még mindig támaszkodhatok. Kivéve, ha a saját vöröskéje miatt ideges.