Elyon Luven


Szóóóval, kicsit fura a helyzet. Mármint, egyre bonyolódik. Lassan nem ártana ki is bogozni. Előszöris két katona tovább jön felénk a társaságuk ellenére, de meglepetésemre csak elkezdenek kérdezgetni, hogy mégis kik vagyunk. Annak ellenére, hogy az én bőröm szem látomást... más egy kicsit. Közben egy pillantást vetek a földbe gyökerezett lábúra, és biztosra veszem, hogy mágia van a háttérben. Azt hittem ahhoz könyv kell nekik, hogy ilyet tudjanak. Mindegy. Legalább már nem ér meglepetésként legközelebb. Aztán ahogy kirobban az ajtó, amit Lash tart (gyorsabbak, mint vártam) egy csomó füst kerül a levegőbe, és néhány érdekes pillantást veszek észre a katonákon, úgyhogy gyorsan improvizálok egy blöfföt a korábbi kérdésre.
-A nagykövetasszony, a szobalánya, és a testőrje. Húzódok teljesen Aria elé, fegyverrel a kézben, védekező pozícióba. És maguk kik, és miért ijesztgetik nagyságos királyunk hű szolgáját?
A szobalányokat senki sem bántja, mert miért is tenné?! A nagykövetet pedig vagy vendégül látják, vagy csak elfogják, de szintén nem bántják, már ha van eszük. Egyedül én lehetek bajban, de ha jó a megérzésem, és a két katona, illetve a bentiek közül valóban csak az egyik felük igazi, és a másik felük csak lopott páncélt valami halottról, akkor hamar egymásnak fognak ugrani. Csak Lashről kéne leszedni az ajtót... meg a maradék pár tucat katonát elintézni (már ha marad olyan ami a vérünket akarná). Annyira nem is vészes a helyzet.

- Hát most már mindegy – préseli ki a fogai közt a bocsánatkérésre a helyzettől némileg ingerülten, villogó tekintettel keresve valamit, amivel kitámaszthatóvá válik az ajtó a kilinccsel együtt, persze olyan nincsen, mi több, idejük sincs. A nagyobb méretű épületből kirobog a két katona, akiket korábban láttak, és ha mindez nem lenne elég, még egy sötételf is jön, aki utánuk kiabálva hívja őket párbajra. Ez némi zavargást okoz a számára, de a kékelf szavai azonnal elfeledtetik vele az enyhe értetlenséget.
- Nem fog rosszul elsülni – tekint Elyonra, ezzel finoman jelezve a szándékait, miszerint nem fogja hátrahagyni őt egészen addig, amíg nincs más megoldás. Valahogy csak meg fogják tudni oldani, ha más nem, hát akkor megszöknek a fogságból, de ráadásul a hátvédek sem a semmiért vannak. Nem mintha hatásos lenne teljes mértékben rájuk támaszkodni, elvégre nekik is megvan a saját akadályuk; jobb, ha úgy gondolkodnak, csak ők vannak.
~ Rendben van, de a sietség miatt ne vállaljatok felesleges kockázatot, csak ésszel! A saját problémánkat addig megoldjuk ~ válaszol Viridielnek, és az érkező katonák felé fordítja a pillantását lassacskán, hallgatva a kérdésüket, már gondolkodva valami válaszon, amit benyöghet, mikor az ajtót már nem rázzák olyan hévvel, mint az elején. Egy másodpercnyi értetlenség lesz úrrá rajta, aztán, mikor már realizálná, hogy mire készülnek, az ajtó jóformán kirobban a helyéről, elsodorva őt esve a földre fojtott kiáltás kíséretében, ami az érkezéssel egy hangos nyögéssel zárul. Az ajtó is súlyosan nehezedik rá, ami megállásra kényszeríti, füstölgése miatt azonban nem sokáig, mivel hamar ellepi őt és az ajtót. Mielőtt még bele is fulladna a kormos levegőbe, fakarjával könnyedén löki le magáról az ajtót, köhécselve a beszippantott füsttől, elgördülve az ajtótól, lassan négykézlábra tápászkodva, az eséstől fájó tagokkal nézve fel a katonákra. Elyon szavaira hirtelen köpni-nyelni sem tud, és bár jónak tűnik az ötlet, nem olyan biztos benne, hogy a legjobb döntés királypártinak állítani be magukat. Egyelőre persze előbb kivár, de ha kell, akkor azt a kevés harctudását beveti, amije van.
~ Van itt egy sötételf is, látszólag a királyiak ellen van ~ küld sietősen egy gondolati képet párjának, hogy a másik csapatból legalább ő tudja, kit nem kell teljes mértékben fenyegetésnek kezelniük. ~ Egyelőre viszont nagy a zavarodottság, rólunk nem tudják, kik vagyunk, de a katonák közt is mintha hiányozna az ismeretség. Feltételezhető volt idáig is, hogy ellopták a lázadók a királyiak felszerelését, de még nem vonnék le következtetést... ~ Végig igyekszik kiszűrni a szavaiból a testének tompa lüktetése okozta nyöszörgést és fojtottá váló hangsúlyát, a sikeressége viszont megkérdőjelezhető, annyira a körülményekre fókuszál.

Azt hiszem nem loptam be magam két társam szívébe, amikor saját magam által javasoltak ellentétét fogalmaztam meg, legalábbis Aesma reakcióját látva, ezt tudtam elképzelni. Ám azt gondolom kellő magyarázattal is szolgáltam......
- Tudom, hogy azt beszéltük meg! - hadartam még mindig alig lehelve a szavakat, de sürgetett az idő. - Ám közben a faluban beindultak az eseményke és ha ők megtudják... - intettem a fejemmel a katonák felé, - akkor azonnal visszafelé indulnak majd, mi meg két tűz közé kerülünk, ha közben meg elindulunk.
Nem mondom, hogy nem lettem még idegesebb, amikor kiderült, hogy katonákat láttak Lash-ék és meg is látták őket, de egyelőre eszem ágában sem volt fejjel menni a falnak, mert volt annyi felelősség érzetem, hogy nem sodrok még több embert bajba, azzal semmit nem segítettem volna a másik csapaton és kedvesemen sem, ám láthatólag itt senki nem bízott bennem, mert a sötét elf lány akkorát rántott rajtam hátrafelé, hogy majdnem fenékre ültem.
- Szállj le rólam! - sziszegtem a képébe dühösen villogó szemmel. - Ha elvágódom itt a bokorban, pont te feded fel az itt létünket! Különben sem akartam még semmit csinálni és bízom a feleségem képességeiben, de szükségük van az erősítésre mielőbb. És lehet, hogy nem a háttérből, de ....... - veszek egy mély levegőt, hogy elmúljon a haragom és hideg fejjel tudjak gondolkodni, - de megüzenem neki.
~ Lash! Még le kell tudnunk a katonákat megnyugtató módon, aztán sietünk utánatok. Addig is próbálj meg mindent elmondani, ami fontos. ~
Miközben várom a válaszát, komoran meredek a kívánságlistáját soroló Aesma-ra.
- Ez nagyon egyszerű lenne odahaza, bár ehhez Lash jobban ért, ám itt a természet nem olyan készséges és már ezt a kis rejteket sem volt könnyű kérni tőlük. - rázom meg a fejem. - De megpróbálom. - vonom meg a vállam, lássa kivel van dolga, bár nem bírom a fajtáját, ezt most félre tudom tenni.
Tényleg megkísérlem megkérni a fákat, hogy üssenek némi zajt távolabb, remélve, hogy sikerül elcsalni a katonákat, hivatkozok is rá, hogy ezzel az életüket menthetik meg, talán ez jobban hat.
Meglepődve pillantok rá, amikor az előbbiek után, mégis rám bízza a döntést, ráadásul még a támogatásáról is biztosít.
~ Mi van? Akkor mire volt jó ez az egész! ~
Ám közben a két királyi katona már elsétált előttünk, így lehet, hogy tényleg jobb, ha elmennek, túl nagy a kockázat.
- Jó, várjunk cseppet, de aztán a hátadon is legyen szemed! - vetem oda az éjelfnek.
Közben megjön kedvesem üzenete is, ami nem megnyugtató, de úgy látszik még nem is kerültek életveszélybe. És egy másik sötét elf is felbukkant, ami elég különös, vagy itt is vannak?
- Elyonék találtak még egy sötét tündét, aki nem szereti a királyi katonákat. És szerencsére elég zavaros a faluban a helyzet, vannak királyiak és királyinak beöltözött lázadók, de egyikük sem tudja, hogy Lash-ék kicsodák. Induljunk mielőbb!
Úgy néz ki a lehetőség is megadatik, az út felszabadul előttünk és most már remélhetőleg sem Aesma, sem Frederic nem látja akadályát, hogy sietősre vegyük a lépéseinket a falu és társaink felé.

Mesélői a faluban lévőknek

Egyre nagyobb a kavalkád a faluban, amit az is tetőz, hogy az ajtó csak úgy rárobban az úgynevezett "Szolgálóra"-ra. A két katona az utcán csak úgy pislog, de az egyikőjük előveszi a kardját, amire a másik a dárdáját.
-Akkor vigyázzanak még a végén nagyobb bajuk esik! Tűnjenek az ajtó elől! -Szól egy kicsit morcosabb hangon az egyik, bár jól látjátokrajtuk, hogy jobban zavarja őket a házban lapulók kiléte. Összesen kilencen jönnek ki onnan, akik közül az egyikőjük feltűnően aprótermetű és egy csukját visel. Neminraiként egy törpre gondolnátok, de annyira nem láttok be a csuha alá, hogy tudjátok. Ellenben a többi katona ténylegesen katona nyakig páncélban a fejükön sisak helyett egy kendővel, mindannyiuknál egy kard és egy pajzs van, amit nem szégyenlenek meglengetni a két utcáról érkező őrnek sem.
Dreyndra tábornok eközben a beszorult lábát próbálja kiszabadítani és mivel elég lassan megy neki a területre saját magát védve addig elszabadít egy sötétség varázslatot, mely miatt négy katonát és Lasht kivéve mindent beborít.
Persze errefel kitör a pánik. Mert miért is ne törne ki nem?
Amit Lash lát, hogy a kint maradtak kivont karddal ordítva mennek be a sötétbe, de nem mindannyian, hiszen ketten őt veszik kezelésbe, így elég gyorsan felé közelednek.
Elyon te bentről a sötétből annyit látsz, hogy sokan elég közel hozzád kardokat csapkdonak valakivel, de azt nem tudod, hogy ki üt kit, csupán, hogy egy pillanattal később felszólal egy kürt...
Amire egy másik a falu túlsó felén... Amire megint egy másik arrébb. Érzitek ez nem jó jel....
Hogy Aria eközben mit csinál nem látjátok, valahol a sötétben lapul és valószínüleg harcol valakivel, vagy nem. Nem lehettek benne biztosak!

Információk

Dreyndra engedélyével mutattam be mit tesz.

Továbbá: Csak így tovább most jönnek a zűrös körök
Akik nem ebben a csapatban vannak azok ha megírták a posztjukat akkor kapnak újabb kört.

Sok sikert és várom az izgalmas posztokat!

The member 'Isabella' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Egyszerű' :

A füsttől köhécselve vergődik odébb, négykézláb mászva távolabb részben a saját veszélyérzetétől vezetve, részben a felszólítás hatására, fájlalva a tagjait, amit egyszerre ütött a föld és az ajtó, szinte összepréselve őt. Természet Anyának már sokadszorra hálát ad karja hatékonysága miatt, és most sem marad el az a néhány köszönő szó, amint lekerül róla a súlyos ajtó, miközben összeszedi magát, hogy párját informálja a körülményekről, mely nem a legegyszerűbb az egyre csak fokozódó és szoruló helyzetben. Élesen figyel minden egyes rezdülésre és szóra, noha sok nem történik – vagy hát nem látja, ami történik. A megjelenő sötétséget rémülten bámulja, amint felrémlik előtte az eset, hogy pont egy ilyenben került halálos veszélybe.
- Az idióta... – szűri ki a fogai közt dühösen, tapasztalatból tudva, hogy ez sötételf képesség, ám jelenlegi belátása szerint ez most csak ront a helyzeten, mintsem segítene. Rögtön talpra áll némi ügyetlenkedéssel, de nem indul meg a feketeségbe, mert annak sok értelme nem lenne, ha bevetné magát oda, ahol semmit sem lát. Aggasztó is a hamarosan onnan felzengő fémek összefeszülése, és így végképp kockázatos lenne az oda való lépés.
A pillanatnyi döbbenetet felváltja a ház felől érkező csatakiáltás, mire odakapja a pillantását, még inkább elsápadva a hallottaktól és a látványtól egyaránt.
- ÁLLJANAK MEG! – üvölt a sötétség felő rohanó katonáknak, és ha van lehetősége, akkor még eléjük is rohan, hogy súlyt adjon a szavainak. – Ez öngyilkosság, nem látnának odabenn semmit! – tárja szét a karját kétségbeesetten, és ha megállnak, akkor többet nem tesz, ám ha továbbra is megkísérlik bevetni magukat a feketeségbe, akkor lehetőség szerint a körülöttük lévő növényzetet szólítja segítségül, hogy állítsák meg azokat, akik a feketeségbe igyekeznek. – Elyon, gyertek a hangom után! – szól a férfinak, Ariát meg nem meri megszólítani, nehogy a neve legyen az árulójuk. A felé közeledőket muszáj magabiztosan várnia, mert azzal ugyancsak ront a helyzeten, ha menekülőre fogná. Amíg nem érez ellene irányuló vérszomjat vagy olyan szintű ellenségességet, amivel egy pillanat alatt kardélre hánynák, addig nyugalmat erőltetve magára várja, mit akarnak tőle. Ha túl ellenségesnek bizonyulnának, akkor felkészül arra, hogy fakarját most először kell bevetnie éles harcban, az ugyanakkor kirántja őt a felállásból, mikor felharsannak a kürtök.
- Édes Természet Anyára... – suttogja, tekintetével a hangok forrásának irányába fordulva, mintha keresné a távolban lévő tulajukat.

Elyon Luven


Úgy tűnik mindkét csapatot sikerült leszerelni ezzel a nagykövetes mesével. Gondolom, az egyik fele elhitte, a másik meg ismeri Ariát. Bár, az is lehet, hogy csak rájöttek hogy ha nem intéézik el egymást, akkor nagy bajban lesznek, és ezért is estek egymásnak helyettünk, amikor hirtelen éjszakai sötétség borult ránk. Ezt jól elbénázta valaki. Mármint, kétlem, hogy ilyet is tudnának a királypárti elfek, és azt is, hogy a csatazaj közben a kürtöt egy helybéli fújta volna meg. Ha már ilyet varázsol... legalább tudhatná, hogy mikor árt vele, és mikor használ. És hogy hogy kell normálisan, igazi sötétséget teremteni, amikor még az orra hegyéig sem lát el az elf. Egyébként, ha már a katonáknál tartunk, az enyhén eltérő öltözékük miatt a bentről érkező nagyobb tömegre tippelném hogy a helybéli ellenállás tagjai, pláne, hogy van velük két ránézésre nem elf egyén is. Szóval ja, ők vannak túlerőben, szóval a sötétség nekik most nagyon nem jött jól. Legalábbis egyenlőre túlerőben vannak. A kürt miatt nem gondolom, hogy túl sokáig így is marad.
Minden esetre, ha már Lash is hív, elindulok a hangja felé, Ariát is terelgetve magammal. Ahogy kiérünk a sötétségből, Lash felé veszem az irányt határozott léptekkel, hogy felsegítsem, hacsak az utamat nem állják az álkatonák.
-Mennyi időnk van, mielőtt ideér a pár tucatnyi katonából álló erősítés? Nem ártana ha többen lennénk. Erősítem meg benne, hogy hívhatja a többieket, a nélkül, hogy máris elárulnám, hogy vagyunk még többen is a környéken.
Lassan viszont nem ártana biztosra menni, hogy kik a király pártiak, és kik az ellenállók, úgyhogy az egyik ránk figyelő katonához fordulok, és bemutatkozok.
-Elyon vagyok. Ők Lashrael, és Aria. Ki vagy, és kikkel vagy, és kendőt le, hogy megbizonyosodhassak arról, hogy nem hazudsz, mert ha megpróbálod, keresek olyat aki, aki hajlandó életben maradni.
Alapvetően, Ariára vagyok kíváncsi, hogy megismeri-e, bár amilyen szórakozott, simán kinézem belőle azt is, hogy ismerik egymást, csak nem emlékszik rá. Szóval, valószínűleg az lesz, hogy elhiszem amit mond, de egy próbát azért megér.
Ja, és ha valamiért nem sikerül elállniuk az útból, akkor segítek nekik, nem hagyom hogy közénk és Lash közé áljanak!

Sikerül a sötétség varázslata, ez nekem tökéletes előny fekete páncélo, bőrőm, pengém, nagyjábból mindenem. Azzal hogy ki is sikerül magam szabadítani időközben kezdődhet a móka, már legalább is számomra. Az hogy a falu védőin és a katonákon is ugyan az  páncél van csak a fejszallagok segítennek eldönteni hogy kinek is az oldalán kéne állnom így pcsak annak köszönhetem hogy nem gyilkolok meg egyet sem közülök hogy jobban láttok a sötétben mind ők, bár a várzslat nem tudom mennyi ideig marad még fent de nem sokáig. Így hát nem hezitálok ha királyi katonát látok és támadok, remélve hogy tudok végezni eléggel mire eltünik a mágiám.


Ha ez meg is történik és szerencsémre az ellenségből már kevessen maradtok hogy a falubeliek elintézzék őket én csak az újonnan érkezőkre tekintek, végig mérve a kékelfet és az erdeit, látszik rajtuk hogy Neminráról jöttek, a kérdés csak az hogy barátok vagy ellenségek-e lesznek. Lassan haladok feléjük, és az erdeire tekintek bár nem várok tőle semmit jelenleg éppenséggel csak ellenségeskedést ha rá jön ki is vagyok, de ennek oka érthető. Elvégre a király az én kezem álltal vált fogolyá.
-Üdvözlettem, Dreyndra volnék, a sötét elfek egyik hadvezére, a maguk jelenléte azt feltételezteti velem hogy erősítés érkezett Neminráról, és ha ez így van csak reménykedhetem hogy hoztak magukkal elég ellátmányt, mert ahogy láthatják a sziget lassan háborúba torkollik és erős kételyeim vannak hogy azelőtt eltudnánk hagyni a szigetet.
Közöltem a mondandóm, bár nem is tekintek egyik itlévőre se, egyelőre elfoglal az hogy a kürt hangja vajon szövetségeknek jeleztek-e vagy ellenségnem ha nem akkor igazán nagy bajba kerültünk mert ez a kettő nem néz ki katonának, a falubeliek pedig nem éppen fognak egy ismeretlen halgatni.



Nos, itt vagyok a bokorban lassan két civakodó gyerekkel, bár nem állíthatom hogy nem értek egyet Aesmával, de most Viridielnek is vannak jó meg látásai, bár eddig csendben hagytam őket kibontakozni de eljött a tettek ideje. Főleg azután hogy a sötét elf földhöz vágta a hőszerelmes balfálcánunkat, lassan kezdem úgy érezni hogy Viridiel fizikai oktatása szépen lassan a csapat hobbijává válik, legalább is addig amíg a szigeten vagyunk és életképesek. Majd ahogy elhaladnak lassan a katonák én is felszólalok és reménykedem  hogy ha az eddigiekre is szinte már süketeket verő nem hallással reagáltaka katonák ez így is fog maradni.
-Elég ebből, késöbb használhatjuk a hősszerelmesünket bokzsáknak, jelenleg feladatunk van és a szarvihar még elsem kezdődött de már nyakig állunk benne, egyelőre ezt a kettőt ki kell ütnünk és rohanni a faluba hogy segítséget nyújthassunk, és itt nincs idő vitázni ezen.
Majd nyújtok segítő kezet a felállni kívánó Viridielnek és csak egy bólintással jelzem hogy indulunk, így ha követ ha nem én magam az egyik lovagnak elsőnek a sisakjára mérek egy hatalmasat kardom markolatávval, ha nem is esik össze tőle az biztos hogy pár percig csengeni fog a feje mind ha a déli harangot hallaná így adva eséylt nekem arra hogy egyszerűen ki üssem. A többi már csak Aesmán és Viridielen múlik, ha elintéztük a katonákat csak akkor szólalok meg újra.
-Irány a falu, még hozzá futó lépésben, nincs kedvem két társamat már az első akció után eltemetni, és egy szerelmes bokszsákot.
Mosolyodom el Viridielre nézve, majd elsőnek indulok meg a falu irányába készen arra hogy egy csatába csöppenjek amikor meg érkezek.

-Ha tudod, akkor miért nem tartod magad hozzá? - Önkéntelenül billentem a fejem oldalra, a mimikájából próbálva kitalálni a gondolatait, ugyanis nekem úgy tűnik, mintha ütnék egymást a mondatai. Biztosan csak azért, mert magára erőlteti a nyugalmat, akkor is, amikor már fejvesztve futna segíteni. - Átvettem minden lehetőséget, de még mindig nem tudni, hogy melyik oldalon állnak. Csak magunk alatt vágnánk a fát, ha kiderülne, hogy lázadók. Jobb ha biztosra megyünk és nem kockáztatunk. Be fogjuk hozni azt a pár perc csúszást.
Szerencsére helyén van az esze és sikerül meggyőznöm a tervem sikerességéről, még akkor is, ha a hovatartozásom miatt még mindig ferde szemmel néz rám.
- Persze-persze. - Suttogom bólogatva, miközben felemelem mind a két kezem, biztosítva a védelmemről. Ha nem kerül porszem a gépezetbe, minden rendben le fog menni.
Mint mindig, most is jól időzítve rombolta le a most felépített idilli helyzetemet azzal, hogy közzétette Lashrael üzenetét.
Összeráncolt szemöldökökkel bámulok magam elé, de szerencsére nem blokkolok le és hamar túlteszem magam a tényen. Tapasztalatból tudom, hogy az idegen self miatt nem kell aggódni, hiszen nincs a csapatban senki, aki képes lenne bízni bennük. Remélem, hogy a csapat egyik tagja sem dől be egy sötételf olcsó trükkjeinek.
Már épp készülne távozni a jelenlegi veszélyforrásunk, amikor hirtelen Fredricknek is eszébe jut az az ötlet, amiről Virit is le kellett lőni. Még időben kapok utána, figyelmeztetően rántva meg a ruháját, ami maradásra sarkallja.
- Te nem figyeltél arra, amit az előbb mondtam?... - Bámulok őszinte megrökönyödéssel a férfi szemébe. Egy pillanatra össze is zavarodok, elbizonytalanodva abban, hogy tényleg szükséges-e ragaszkodni ahhoz az ötlethez, amit ketten is megcáfoltak.
Nem, a katonák már épp távoznak, nem szabad az utolsó pillanatban elkapkodni. Mindig minden ezeken a perceken múlik, amikor már a szádban érzed a győzelem ízét.
- Te nem figyeltél arra, amit az előbb mondtam. - Jelentem ki most már biztosan, engedve a textil szorításán, amire eddig fel sem figyeltem. Elkapom a kezem onnan, gyorsan a combjaimra fektetve őket, azonnal lesütve a tekintetem.
Miért nem képesek arra, hogy engem is emberszámba vegyenek?... Több hete együtt vagyunk, mégsem érzem úgy, hogy egyenrangúak lennénk. Nem vagyok hülye, ki tudom venni az ellenszenvet és a megvetést a szavaikból, amikor beszélnek hozzám, függetlenül attól, hogy mit csinálok.
Erősen préselem össze az ajkaimat, elfojtva a feltörő érzelmeket. Számomra már teljesen megszokott, ahogyan viszonyulnak hozzám, az viszont, hogy még ilyen helyzetekben sem képesek még arra sem, hogy csak egy kicsit is  átgondolják azt, amit mondok...
Több, mint elkeserítő.
Bárhogyan is válaszol Fredrick, csak némán bólintok ugyanolyan ábrázattal. Nem fűzök hozzá semmit egészen addig, amíg a katonák biztonságos távolságba nem értek és az eddig minket takaró növényzet szét nem foszlik körülöttünk. Abban a pillanatban felpattanok, gyors léptekkel elindulva, amiket hamar felvált a futás, hogy időben odaérhessünk a többiek segítségére. Bár most úgy érzem magam, mint akiknek nagyobb segítségre lett volna szükségük...
- Ezt nem hiszem el! - Nem tart sokáig, amíg magamban tudom tartani az indulataimat, kissé hangosabban bökve ki a problémámat. - Ért nektek bármit is az, amit mondok?! - Csattanok fel, széttárt karokkal, miközben fortyogok az eddig lenyelt indulataimmal. - Teljesen hidegen hagyott titeket, egyáltalán hallottatok belőle bármit is? - Dühösen fordítom feléjük a fejem, de amint találkozik bármelyikükkel is a tekintetem, ugyanazzal a gyorsasággal el is kapom. Még azelőtt folytatom, mielőtt bármit is szólnának, beléjük fojtva a szót. - Ne is válaszoljatok, tudom, hogy nem... Hihetetlen! Egyszer bízok meg teljesen valakikben és ilyen orvul elárultok! - Egyértelműen lerí a felháborodás a hangomról, hanyagul lökve odébb az elém került leveleket és ágakat, miközben egy mély levegőt veszek. Ez okoz egy pillanatnyi csendet hármunk között, de talán még ennyi sem lenne, ha nem futnánk közben.
- Remélem tisztában vagytok azzal, hogy ezzel teljesen elástátok magatokat! Ennyit a bizalomról és a csapatmunkáról, már ha jelent ez nektek bármit is... - Dühösen fújom ki a levegőt, enyhe sértődöttséggel és duzzogással. Csak abban reménykedek, hogy most az egyszer senki sem szól bele és hagyják, hogy a magam módján heverjem ki az okozott érzelmeket. Újabb levegővétel, amikor visszajátszom a pillanatokat, átgondolva azt, hogy mit tehettem volna másképpen.
- Ki kellett volna titeket rúgni a bokorból, had menjetek a fejetek után, én meg addig teljesítem a feladatunkat! - Jobban átgondolva a kimondottakat, talán tényleg jobban jártam volna... Egyetértően bólintok a következő mondatomra, nem spórolva a szemrehányást sem. - Igen, pontosan ezt kellett volna tennem! Ezentúl azt csináltok, amit akartok! - Ha nem siettetne az idő, most biztosan rájuk böknék, de sajnos futás közben erre nincs lehetőség, így ennek hiányában csak tehetetlenül emelem fel a kezeimet, erősen artikulálva.- Az egyik mehet fejjel a falnak, a másik meg az ellenség karjaiba, úgyis erre ment ki a játék, ha nem arra, hogy a sírba tegyetek! Úgysem tetszik nektek az, hogy egy self dirigál, nemde? Milyen kár, hogy marhára nem tudunk semmit sem tenni ellene! - Utoljára csattanok fel, amikor már kissé lehűltek az indulataim, a hangos szavak helyett inkább egy fenyegető hangnemre váltva. - Szóval ha valamelyikőtöknek bármikor öngyilkos hajlamai adódnak, nyugodtan folytassa tovább ezt a csőlátást, biztosíthatom, hogy célba fog érni!

(/Ezt csak abban az esetben, ha valaki csendre szeretné inteni - ami esélyes én is ezt tenném.../

Villogó tekintettel fordulok felé, egyértelműen leolvashatja rólam azt, hogy a mondata, csak olaj volt a tűzre.
- Nem érdekel, ha meghallanak, mint ahogy titeket sem érdekelt, az, amit mondtam! - Feldúltan fújom ki a levegőt, akárcsak egy vérig sértett, hisztis gyerek. - Pont ne az féljen a lebukástól, aki bort iszik és vizet prédikál! Gondolom, ha volt egy rizikós tervetek, a lebukással is számoltatok, így ez nem fog meglepetésként érni titeket. - A mellkasomra bökök. - Én minden lehetséges útvonalat számításba vettem és a legbiztonságosabbat választottam. Úgy tűnök, mint aki bármi megfontolás nélkül ontja a hülyeségeit?...)

Lelassulnak a lépteim, amikor már a falu közelébe kerülünk, mégis elég messze ahhoz, hogy bármit is lássunk az épületekből. Hirtelen csendesedek el, amikor tudatosul bennem az, hogy leginkább én vezettem oda a csapatot, ahol most vagyunk. Én adtam lehetőséget nekik a szabad a döntésre azzal, hogy  jóhiszeműen tartottam a hátam. Talán ha már az elején egyenes háttal jelentem ki a feladatokat, nem hagyva nyitott lehetőségeket, nem jutottunk volna ide?...
- Én bíztam bennetek... - Eleinte nehezen találom meg a saját hangom, így az első mondat túl halkan csúszik ki az ajkaim közül. Megköszörülöm a torkom, visszaszerezve a normális hangerőmet. - Sajnálom, mert nem kellett volna. Azt hittem, hogy ti is feltétel nélkül bízni fogtok bennem, ha én is ezt teszem. - Keserűen és sértetten nevetek fel, feszülten pillantva oldalra, kínosan kerülve a tekintetüket. Így, hogy kitisztult a látásom, jobban haragszom magamra, mint rájuk. Végül is, nem ők az első személyek, akik hagytak pofára esni, a felelősség engem illet, amiért lehetőséget adtam nekik erre. - Idióta ötlet volt, mert ezt viszont nem gondoltam át. Azt hittem, hogy ez a bizalom...
Az eddig földre szegezett tekintetemet óvatosan emelem fel, leemelve a vállamról az íjam. Tapogatva számolom meg az íjakat, hogy aztán egyet kihúzva az ujjaim között tartsam, miközben a másikkal megérintem az ideget. Hat lövésem maradt. Ha szerencsém van, ki tudom húzni velük.
- Felejtsük el. - Sóhajtom nehezen, lesütve a szemeimet. - Vegyük úgy, mintha meg sem történt volna. Vigyázzatok magatokra.
Előre intek, jelezve, hogy merre van a falu, remélve, hogy legalább ennyiben követik a tanácsomat. Én balra indulok el, megkerülve a helyet, remélve, hogy esetleg egy olyan helyet tudok választani magamnak, ahol rejtve vagyok és könnyen tudok lőni onnan. Ha pedig szükséges, másodpercek alatt tudok a csatatérre jutni, ha netalán elfogynának a nyilaim.

Fredrick (nincs kép nem otthon vagyok, majd pótolom.)

Ahogyan Aesma elkapj a ruhám azzal a lendülettel állok meg és fordulok is felé, tudván hogy megint indulattal cselekedtem minden átgondoltam volna a dolgaimat. Picsába, ezt elbasztam, jött a fel ismerés. Nos, mentsem amimenthető? legjobb ez lenne, de meg várom míg a katonák elhúzzák a belüket, majd Aesma kezét meg fogva igyekszek a szemébe nézni, bár talán úgy se hissz majd nekem.
-Elnézését, nem nagyon goldoltam át a cselekedeitem, csak arra alapoztam hogy Viridiel meggondolatlansággából adódoan mivel lehetne meg előzni az általa okozott kár, s ezzel mégtöbbet rontottam a helyzeten.
Tartok egy pillanatnyi szünetet pont annyit ha Aesma rám tekint láthassa hogy igazat mondok, kívételesen és nem csak a bájolgó alkoholistát hallhatja egy újabb hazugságot mondva. Majd folytatom mielőtt szólhatna.
-Elnézését, parancsok asszony, a parancs megtagadás vádját egyikünk sem tagadhatja, ha visssza értünk örömmel fogadjuk érte a büntetést legyen az akármi.
Tört belőlem elé katonai múltam s vártam a válaszát, remélve hogy Viridiel kivételesen, legalább csendben egyet fog érteni velem és nem fog idióta vitába kezdeni, most nem kéne még jobban széthúzni a felmentő sereget mert így mi fogunk segítségre szorúlni a végén és annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Mesélői 16+ Figyelem!

A második csapat

Nos úgy tűnik szerencsétek van. Hiszen a sok kiabálás ellenére egyik katona sem fordult vissza felétek, bár azt jól sejthetitek, hogy meghallottak titeket. Aesma kisasszony sikeresen megállított mindenkit és bár a csapat romokban hever, sőt annál is rosszabb állapotban van, mégis el tudtok indulni a falu felé.
Ha ahogyan Aesma tervezte, a két férfiú és ő szétválik, akkor Aesma kérem ugorjon a végére a srácoknak pedig a folytatás onnan lesz, ahol besétálhatnak a faluba...

A faluba eközben

A sötétség kissé megzavarja a házból kijövő katonákat. Ha még ez nem is lenne elég Lash felé közeledő kettő katona egyenesen a szemébe nézve és a torka felé tartva a fegyverük élét mondja neki:
-Maradjon a földön mocskos királyi szolga!-ordít rá indokolatlanul gyűlöletteljesen az egyik, miközben a sötétség lassan feloszlik körülöttetek a földön a két halott katonával, akik vélhetően megfújták a kürtöt.

Elyon sikeresen kitereli Ariát egy ideig eközben a sötétből Lash hangját követve, de még nem érnek ki belőle mire az eloszlik. Mögöttetek alig pár lépésre van Dreyndra aki bár barátságosnak mutatkozik, a mellette álló katonák felétek agresszívan lóbálják a fegyvereiket. Ahogyan végignéztek rajta és fegyverén látjátok, hogy véres, valószínüleg ő volt az a brutális vadállat aki kettévágta az egyik elf katonát derékban. Nos az ő látványától, akinek éppen a belei csúsznak kifelé a vágásnál az egyik katona, a fején kendővel el is hányja magát...
-Uram izé... szóval őket hallottuk, hogy azt mondják királyi nagykövetek mi legyen velük?-teszi fel a kérdést Dreyndrának az apró termetű miközben a többiek szépen körbeveszik Lash-t Ariát és Elyont.

Itt van úgy egy percetek mire következik a folytatás:

Reunion

Ahogyan eltelik úgy egy perc mindenkinek a falu szélén és azon belül is rengeteg katona indul meg az előző atrocitás helyszíne felé. Talpig felfegyverzett katonák és csuhások, kicsik és nagyok egyaránt.
Aesma

ez itt a tiéd:

ha nem szakadsz le tőlük akkor azt hagyd figyelmen kívül

Szóval a faluban mire meglátjátok egymást, mármint a két csapat addigra a rengeteg katona befordul a sarkon és teknős formában szilárdan közelítenek felétek. Aki kicsit érzékeny mágiára érzi, hogy valami nagyon nem stimmel a faluban most, amolyan ózon szag terjed mindenhol.
A katonák lépteitől megremeg a föld picit, ami bár túlzásnak hathat, de lassan rájöttök miért. Valamiféle hajítógéppel valamit szórnak a levegőbe a falu fölé...
-Most mit tegyünk?-kérdezi az egyik katona a jelenlévőktől kicsit összezavarodva. Miközben Aria szólal meg az apró termetű bólogatásával kísérve:
-Ez nem jó.. ez nagyon nem jó! Ez a szag azt hiszem a hóvihar gomba szemcséi, ami miatt elég lekorlátozzák az erőnket! Mármint.. izé szóval értitek akinek sötétkés a bőre az nem tud nagyon csodákat tenni és mi sem!-teszi hozzá az apró varázstudó:
-A mi mágiánk is korlátozott lesz ezáltal, de a lánynak igaza van, elnyomja az elmét és az senkinek nem jó!

Információk

Nos a helyzet adott. A sereg jön felétek és a varázserőtök le van redukálva. Mindenkinek az alap szintű varázslatai működnek, azaz a beugró szintek. Van kb egy percetek megbeszélni mit szeretnétek tenni, de siessetek, mert most az idő nagyon is számít!

Lehetőség most is van egyeztetésre, amit most nagyon is ajánlok nektek, hiszen elég masszív harc fog következni. Ha szeretnétek megtudni pár dolgot a gombáról azt itt olvashatjátok:

Hóvihar gomba:

Apró megjegyzések:
Dreyndra: A lázadó katonák engedelmeskednek neked bizonyos határokon belül, ha élni szeretnél ezzel, és nem lesz egyeztetés akkor keress fel!

Varázshasználók: Ha szeretnétek mágiát használni a csatában és nem lesz egyeztetés akkor ti is keressetek fel engem, azonban alapvetően egy varázslat elsütése az alap megdobásán túl szintenként egy újabb dobással lesz elérhető, ami ez alapján lesz:
1-2:magas szintű varázslatok sikeresek lesznek
1-4: közepes szintű varázslatok sikeresek
1-5: alacsony szintűek sikeresek

Elyon: ha nyilaznál akkor 30%-os eséllyel tudsz eltalálni valakit.

Kis apróság Aria tesója ott lesz a seregben tutira!

Ja és ész nélkül ne rohanjatok neki a tekinek köszike!

Próbál segíteni, ám a felé közeledőket látva érzi, hogy sajnos szavainak nem sok haszna van, mi több, vezesse őt bármekkora jószándék, egyáltalán nem érdekli az elfet és a sötételfet. Ha ez nem lenne elég, még a pengéjüket is megemelik rá, pedig látványra biztos nem jelent nagyobb veszélyt, mint egy átlagos falusi nő, hiszen ránézésre még csak fegyver sincs nála, a csizmáján kívül meg nincs hova rejtsen bármit is. A fakkos övében is csak az üvegcséit tartja és néhány gyógyításra használt eszközt, ami megmaradt a hajótörésüket követően.
Amint mindkét fegyver kimérten és határozottan a torka elé kerül, önkéntelenül is hátrál fél lépést beharapott ajkakkal és összeráncolt szemöldökkel, a katonából származó indokolatlan gyűlölet meg egy pillanatra teljesen belé fagyasztja a szót. A sötételf társára tekint, aki jóval visszafogottabbnak bizonyul, és bár szólna, nem biztos abban, hogy az indulatos katona miként reagálna, így megadón emeli meg a kezeit, felfedve így jobbjának faalakját. Ha odahaza ezt Természet Anya ajándékának kezelték, talán itt is valamiféle áldásnak fogják látni, ami legalább egy kicsit elgondolkodtatja őket – vagy legalább a fajtársat.
- Nem tettem ellened semmit, miért beszélsz hát velem így? – kérdezi halkan, próbálva megtalálni a hangját, ami a fenyegetettségtől eltűnni látszik. - Nem harcolni jöttem, gyógyító vagyok, és nem szolgálok semmilyen királyt, de ha királypárti is lennék, sem jelentené azt, hogy ilyen gyűlölettel fordulnék felétek, csupán mert mások a nézeteitek – szól, aggodalasan fürkészve az elfet, és nagyon reméli, hogy nem fog semmi végzeteset kiváltani ezzel, ugyanolyan reménytelennek találva azt, ha egyszerűen csak csendben maradna, némaságával ismerve el az ellene szóló vádat. – Most is védeni akartalak titeket... – egészíti még ki gyorsan egy sietős bökéssel a sötétség felé, és nagyon reméli, hogy valamelyest ez elgondolkodásra készteti a fiatal katonát, vagy legalább a sötételf visszafogja.
Amíg a felállás nem változik és továbbra is fegyvert tartogatnak a torkának, addig a közeledő éjtündére sem figyel fel, jobban aggasztja őt a két előtte álló alak. Talán szerencsésebb is, hogy az őt közrefogó két katonát fürkészi, hiszen amint bemutatkozik a katonanő, és elhangzik a neve, újfent elsápad és látványosan elborzad, hiszen a nevet nagyon is jól ismeri, amihez egyáltalán nem fűződnek szép emlékek. Sőt, egy pillanatra mintha indulatossá is válna, de hamar legyűri ezt az érzését - muszáj úrrá lennie magán, hiába van benne erőteljes megvetés és gyűlölet a tettei miatt. Muszáj félretennie és úgy tennie, mintha semmi köze nem lenne az egészhez, és mindent megtesz, hogy fapofával legyen képes szembenézni a nővel, legfeljebb a helyzet okozta aggodalmat és kellemetlenséget mutatva ki.
~ Viridiel, nem fogsz örülni, ki van itt ~ üzen párjának, amíg az egyértelmű jelentésvárás szavai hangzanak el. ~ A királyrabló hadvezér, Dreyndra, viszont jelenleg úgy tűnik, hogy a lázadók oldalán áll, kérdés, meddig... ~ Viridiel biztos érzékeli azt az érzelmi kavalkádot, amit ez a váratlan fordulat okozott a számára, a haragot és a megdöbbenést egyaránt, melyek bár a külvilágnak aligha kimutatottak, belül nagyon is intenzíven dolgoznak és hadakoznak egymással. Aztán, ha megengedik neki az egyértelmű jelentésvárás elhangzásával, akkor az éjtünde hadvezér felé fordul, igyekezve megacélozni magát, hogy semmilyen ellene irányuló érzelem ne jelenjen meg az arcán, hiszen most az lenne a legrosszabb, ha egy szavával kidobatnák vagy lemészárolnák őket.
- Érkezett egy flotta, de csak egy töredéke élte túl, köszönhetően a királyi mágusoknak, akik tűzgolyókkal lőttek, majd vihart kerekítettek, ezzel az érkező hajókat elsüllyesztve - közli, hiszen nincs értelme a köntörfalazásnak és valami más kitalálásának.
~ Mikor érkeztek? ~ üzen megint párjának, feszélyezve magát a körülményektől, és jobban örülne annak, ha valami biztos pontba kapaszkodhatna, hamarosan pedig Elyon is felteszi az érkezésükre irányuló kérdését. Egyelőre csak felhúzza a vállait és széttárja a kezeit, jelezve, hogy még nem tudja, de természetesen amint választ kap rá, azonnal továbbítja.

Ahogy előre lépek és láttom a tündének szegezett kardokat erős hangon szóllok a lázadókhoz, bár nem tudom hogy ez segíteni fog-e egyáltalán a bajba jutottnak.
-Elengedni! -A mi oldalunkon van, kíváló gyógyító hírében áll, bár tartozom a falujuknak de nem engedem hogy egy újjal is bántsák a Neminráról érkezőket.
Mondom a parancsnak szánt szavakat, bár igaz nem otthoni szabályok szerint kellene játszanom de egy erős kezű vezető itt talán képes lehet csodát csinálni mind sem az hogy egyszerűen hagyjam őket a saját felyük alapján cselekedni, az öreg talán ezért is kérhette a segítségemet.
-Készenléti állapotot hírdetünk, szedjétők össze aki képes fegyvert használni, íjjat, kardot, baltát, lándzsát, szükségünk lesz minden harcra képes emberre!
Adom ki az újabb parancsot úgy hogy minden lázadó halhassa, bár remélem nekik is világos hogy ehhez a feladathoz egy két ember elég és így csak ennyi is áll neki össze szedni a gyorsan toborzott helyi miliciát. Majd közelebb lépek a gyógyíthóz, s csak úgy beszélek hogy biztos lehessek benne csak ő halja a szavaimat.
-Nem kedvelnek, elfogadom, de jelenleg nincs jobb választásuk mind elfogadni a szerepüket ebben a színjátékban, vagy válaszhatják azt hogy a királyi erők magukkal is végeznek miután átrágták magukat a falu szánalmas védelmén.
Bár nem akarom rá hozni a frászt, még is csak sötét elf vagyok így nyíltan közöltem a dolgot, és remélem hogy ez a nőnek is villágossá teszi hogy lehet ellenségként tekínteni rám de jelenleg az egyelő az öngyilkossággal, avagy velem együtt is dolgozhat hogy túléljük ezt az igen kellemetlen szituációt.

Vissza oda hol kezdődik a csata, a ránk zúdoló pornál ki engedve hangomat adok parancsot.
-Vizes rongyokat a száj és orr elé azonnal!
Bár fogalmam sincs hogy mivel szórnak minket, de ha bízhatok harctéri tapasztalataimba ez semmi jót nem jelent, viszont ezzel vissza is üthetünk nekik, ha vannak annyira hülyék hogy védelem nélkül begyalogolnak a faluba ők is a hatása allá kerülhetnek.
-Hátrálás! Be csalogatjuk őket a faluba, ez a por rájuk is hatással kell hogy legyen amint belépnek a faluba így egyenlíthetünk az esélyeinken, ha kell húzodjatok az üres házakba fedezékért!
Közlöm a további utasításokat, bár ahogy a helyzetünk kinéz abba is kételkedem hogy ezzel nem ássom ki a teljes falu sírját és kapunk a nyakunkba egy kellemetlen kő esőt a hajító gépjeik miatt, plusz a teknős alakzatuk is igazán ingerlő mert azt frontálisan egyedül egykori démoni parancsnokom Malthael lenne képes át törni, de ez már nem opciónális, meg hát akkor hódítókként érkeztünk volna.

Akár hogy is ahogy beljebb jönnek a faluba már ha beljebb jönnek és elérik a bajtársaik hulláját igyekszem egy igen primitív varázslatott alkalmazni rájuk pont úgy időzítve hogy akkor hasson amikor a teknős elűső sora átlépné a hullákat robbanjon fel mind a kettő, s csak reménykedhetem hogy a gyűrűvel sikerül annyira felerősítenni ezt hogy valamennyire egyenlítsen az esélyeinken. Ha ez a terv sikerrel jár mindenki  a faluban a hangomra lehet figyelmes.
-Előre! A lovasokat fogjátok el ha tudjátok, ha nem akkor őljétek meg őket menekülésük közbe, a többi királyi fattyút pedig küldjétek el az útolsó útjúkra!
Bár nem hiszem hogy ez a hírtelen áttérés a frontális támadásra sok jóval kecsegtetne, főleg ha még valahol egy íjjászokból álló szakas is csak erre a lehetőségre vár, de monst minden erre kell feltennem.

The member 'Dreyndra' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 10

Elyon Luven


Ahogy Lashhez viszonyulnak a katonák, muszáj a tenyerembe temetnem az arcomat.
Hülyék! Persze hogy azt mondtam, tele van királyi páncélokat viselő alakokkal ez a hely, és ki tudja, közülük melyik az igazi! Jó, ti igen, de a frissen érkezők nem. Viszont komolyan elhittétek? Nézzetek már ránk, szerintetek így néz ki egy királyi csapat? Nem gondoljátok, hogy egy nagykövet védelméhez túl kevesen vagyok, és nem stimmel a bőrszín sem, meg a páncél is hiányzik? Esetleg nem kéne ismerősnek lennie a nagykövetnek?
Ariához fordulok, a kezemet nyújtva az arca felé. -Megengeded? Leveszem róla a koponyát, mert közben rájöttem, hogy így az arcából semmi nem látszik, és nem sok esélyük van felismerni. Utánna meg mosolyra húzom a száját.
-Na, ismerős valakinek? Szóval nem, nem nagykövet, hanem a tegnap érkező, királyi katonák egy adagját lemészárló csapat idegenvezetője... De legalább annyi esze volt valakinek, hogy egy sötétség varázslattal fedezte azt a kettőt, hogy hívjanak erősítést. Két-háromszor lassan összecsapom a tenyeremet egy erősen ironikus gratuláció gyanánt.
Aztán meglep, hogy a selfük is kiáll Lash mellett. Mármint az a része, hogy ismerik egymást, és a self tartozik neki... Na, de irány a házakba, még mielőtt megjön az erősítés.
-Valaki vegye fel azt a páncélt, rám szerintem kicsi lenne. Mutatok az épebb hullára.

Valami furcsa szag kezd el terjengeni, ami nem tudom mi, és a self egyből vizes rongyot akar tenni mindenki szája elé. Hirtelen csak furcsán nézek rá, de ahogy Aria elkezdi magyarázni, hogy mi van, én is gyorsan szerzek valahonnan rongyot meg vizet. (Nagy valószínűséggel ugyanonnan, mint mindenki más, mert úgy látszik otthon felejtettem az útravalót.) Közben nekem is támadt egy jó kis ötletem, úgyhogy én is elkezdek parancsolgatni.
-Gondolom nincs véletlenül gyújtónyilatok elfekvőben. Ehh, mindegy. Szóval, kéne valami ritka szövet, madzag, boros dugó, olyan száraz amilyen csak van, és mitek van még mellé, lámpaolaj, tömény szesz? Valami vékony falú üveget is hozzatok már párat!
A gyújtó nyilat úgy készítem el, hogy a szövetet alaposan beleáztatom a gyúlékony folyadékba, majd ebből egy csíkot a dugó hátsó felére kötök. A másik végét meggyújtom, és a nyíl hegyére szúrom. A borosdugó parafából készült, ami a síma fától eltérően ég, vastagabban izzik fel, és így még ha a szél el is oltja, az alacsony gyulladási hőmérséklete miatt akár önmagában is képes lehet újra meggyulladni, azonban a nyíl becsapódásakor az éghető folyadékkal átitatott textília is rácsapódik erre, így az biztosan megnyullad, és némi tűz fröcskölődik is szét a találat közelében. Ezt alapvetően a gombás hordó/zsák felgyújtására készítem, bár nem egy másodperc az elkészítése, és a hozzávalókat is ide kell hozni hozzá, addig meg már lehet hogy begombázunk, és mindegy lesz. Másrészt, a maradékot kisebb, könnyen törő üvegekbe töltve rá lehet dobni a teknősre, és őket is fel lehet gyújtani egy nyíllal, ami nekünk egyébként nagyon jó lenne, mert az egy olyan alakzat, aminek elég kevés gyengéje van, amiből a legnagyobb a katonák fegyelmezetlensége, amire a tőz általában elég rossz hatással van.
Aria, szerintem jó ötlet lenne a bátyád nevét kiabálni, nehogy végezzünk vele ha itt van. Én majd vigyázok rád, és csak a fegyvertelen sisaktalan bátyádat engedem hozzád, utána pedig visszavonulhatsz vele. Ez után a többiekhez fordulok.
A formációjuk megbontásával kell kezdenünk, addig senki ne menjen oda harcolni, amég ez meg nincs. Erre a legjobb a tűz, és néhány mágia, amik jók káoszt kelteni, ilyen például a sötétség is ugyebár, most jól jöhet, nem tudom ki mit tud még, de hajrá.
Én is ehhez mérten, egy kis tüzeskedéssel segítek nekik, utána megyek Ariát babysittelni.

The member 'Lysardriira Sheeriir' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 1

Egyáltalán nem hiányzott most, hogy hárman háromfelé húztunk, ráadásul pont amikor a sötét elf álláspontját elfogadtam és bele is nyugodtam, olyan lecseszésben részesít, hogy csak pislogtam ki a fejemből.
- Álljon már meg a menet hékás! - hördültem fel, amikor végre szóhoz hagyott jutni, mert az egész hajóút alatt nem hallottam ennyit beszélni, mint most egyszuszra, ráadásul úgy, hogy talán csak azért nem hallottak meg minket még a faluban is, mert a fáknak könyörögtem, hogy zörgessék a leveleiket.
- Egyáltalán nincs igazad, hiszen pont azért változtattam az álláspontomon, mert meghallgattalak, pedig te egy sö.....ááááá, hagyjuk, szóval igenis figyeltem rád és azt csináltam amit mondtál! És szóltam én egy szót is azért, mert te vezeted a csapatot? Nem!- mondtam teljesen jogos felháborodással, amire még rátett egy lapáttal, amikor még szóvá is tette, hogy tudja mennyire hangos és ezért könnyen felfedezhetnek minket.
- De igen, ha kérhetem, ordíts hangosabban, mert a faluban még nem hallják. - kezdtem én is méregbe gurulni, de aztán Frederic szavai időt adtak ahhoz, hogy vegyek pár mély levegőt és elgondolkozzak Aesma helyzetén. Talán van némi igazság a mondandójában. Persze azért messze voltunk a parancsmegtagadástól. Egyrészt nem voltunk katonák, másrészt nem volt parancs.
- Talán világosan meg kéne mondanod mit tegyünk máskor. - morogtam. - De nincs veled..... - kis szünet. - semmi bajom.....
De úgy látszik ő már döntött és szépen magunkra is hagyott minket, ami ismét elgondolkodtatott, hogy valóban alkalmas-e bárkit elvezetni bárhová. Nem hiszem, hogy ne lenne meg a kellő bátorsága, csak a hozzáállásával van baj.
- Akkor irány a falu! - pillantottam Fredericre, aztán mivel főnök sehol, mentem ahol a hangokat hallottam.
Ezért aztán csak a zsoldos volt az, aki láthatta rajtam a megdöbbenést Lash szavai hallatán, hogy kibe botlott és vele is tudtam csak közölni e tényt, ami páromat is eléggé letaglózta.
~ Biztos? ~ kérdeztem rá, bár nem hittem, hogy ebben tévedne. ~ Pár perc és ott vagyunk! ~ küldtem a válaszomat, bár nem érezve csak sejtve az üzenetben a sürgetést. ~ Mennyire nagy a baj? ~
A kérdést feltettem, de úgy véltem mire válaszolhat, már meg is látom őket, már ha semmi nem jön közbe.
Az erdő szélén aztán döbbenten torpanok meg, hirtelen azt sem tudva, hogy ki kivel van, ám Lash vörös haja azonnal magára vonja a figyelmem. Egyáltalán nem tetszik, hogy annyian vannak körülötte idegenek, ráadásul a hadvezérasszonnyal az élen. Az vesse rám az első követ, aki azonnal elhiszi, hogy ez a nő a "jófiúk" oldalán van, aki ismeri!
Lekapva a vállamról az íjamat, nyilat feszítettem rá és óvatos léptekkel közelítettem, hogy lehetőleg a lehető legkésőbb lássanak meg (Lash tudhatta, hogy közeledem), ám még félúton sem jártam, amikor megjelent egy csupa pajzsokból álló sereg és az orrom valami furcsa, éles szag csapta meg. Aztán a föld rezgése figyelmeztet, hogy valami nagyon nem jó ebben, már ha a látvány nem lenne elég.
A kedvesem mellett álló katona hangja megerősíti balsejtelmemet.
- Lash! - közelítettem meg már pár lépésnyire, de az íjat nem engedtem le egyelőre. - Mi folyik itt és mi a fene ez a hóvihar?
Ám Dreyndra nem hagy időt a hosszas társalgásra és nem is nagyon hatódik meg a megjelenésünktől, azonnal parancsolgatni kezd.
Más esetben sosem engedelmeskednék neki, sőt már valószínűleg nyilat is eresztettem volna bele, de most .......semmi sem úgy van, vagy úgy működik, ahogy megszoktuk és már épp elég elhamarkodott döntést hoztam itt, hogy most óvatosabb legyek. Láthatóan Lash nincs veszélyben.
Mivel nem voltam itt csak alig pár perce, én nem láttam át azt, hogy most hogy állunk és ki van velünk, de az biztos, hogy az a felénk menetelő társaság, nem köszönteni jön minket.
Ha igaz, akkor a mindent elárasztó "gombák" tényleg csökkentik a mágiánkat, akkor jobb, ha kifelé igyekszünk a hatósugarából.
- Vissza kéne hátrálni az erdőben, ahol a fák megszűrik a levegőt! - javasolom, hiszen jó ötlet a vizes ruha a száj elé, csak épp víz nem akad, maximum a kútban a falu közepén, vagy a házakban, de kéznél most sehogy sem.
Ugyan ez a helyzet a megszólaló Elyon ötletére, csak, hogy ezzel nem igen van problémám.
- Eggyel tudok szolgálni, csak épp semmire sem megyek vele, ha ezek úgy begubóztak, mint valami teknős. De ha lesz egy rés, akkor már lövök is és a résre is van ötletem. Lash szólítsuk a földet és ha van más is, aki képes erre, besegíthet, talán megbonthatjuk a formációt és erdeiként legyőzhetjük a gombák erejét.......
//Szóval használom a Föld szólítása varázslatot/

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Reményei szerint a hadvezérnő szavai hallatán eltávolodnak a torkáról a fegyverek, és amint a kezeit is leengedi, engedve a védelmező álláson, a fakarját is visszaváltoztatja elf hús-vér taggá, kényelmetlennek találva mások előtt mutogatni furcsaságát. Hála nem igazán jelenik meg a vonásain, elsősorban a vonásait igyekszik annyira rendezni, hogy ne legyen teljesen nyilvánvaló a helyzetről alkotott gondolata, miközben párját is mihamarabb tájékoztatja a körülményekről.
~ Igen, az előbb mutatkozott be Dreyndraként, és nem hiszem, hogy egy hazai sötételf pont ezzel a névvel dicsekedne... Már amennyire értesültem arról, miként kezelték az akkori eseményeket ~ hadarja, hogy még az előtt végezzen mondandójával, mielőtt az éjtünde szavakat intézne hozzá. Igyekszik a lehető leghatározottabbnak mutatni magát, pedig dübörög a szíve, de hogy a félelemtől, aggodalomtól, esetleg a dühtől, nehezére esne megmondani - bizonyára mind a háromtól. Annyi bizonyos, hogy izzasztja őt a képzeletbeli hurok, amit a torka körül érez, melytől szorult helyzetben hiszi magát, ugyanakkor ez lazul, amint a hadvezér figyelmeztetését sértésnek érzékeli.
- Tisztában vagyok a helyzetünkkel és nem vagyok bolond, hogy ezt ne lássam át. Tudom, hogy a továbbiak a kölcsönös kihasználáson fognak alapulni – préseli ki a fogai közül a lehető legkevesebb indulattal, egyáltalán nem szimpatizálva a gondolattal, hogy azzal kell összejátszania, aki miatt korábban majdnem meghalt férjével együtt. Természetesen arról nem kell tudnia, hogy végül kik szöktették meg a királyt a nő rezidenciájának börtönéből...
~ A baj mértékét egyelőre nem tudom felmérni, én már eleve rosszul élem meg, hogy a királyrablóval kell összedolgoznunk... ~ egészíti még ki férjének szánt mondandóját, miután Dreyndra is inkább a csapat összeállításával kezd el foglalatoskodni. Mivel párja válaszolt az érkezésük kapcsán, lehetőség szerint Elyon közelében maradva egy bökéssel magára vonja a férfi figyelmét, hogy aztán halkan továbbítsa korábbi kérdésére szánt feleletet:
- Pár perc, és itt vannak – ejti ki csendesen a szavakat, nem akarva, hogy más is értesüljön erről, mert meglepetésként is hathat, ami előnyükre válhat, ha bajossá válna a helyzetük. Amikor a páncélra a kékelf felhívja a figyelmet, először odafordul, de azonnal el is vezeti a pillantását, még mindig rosszul érezve magát a holtak látványától. A parton is kerülte tekintetével a kivérzett testeket, noha akkor egy részküldetéssel a nyakában és a menekülés hajszáját követően könnyebb volt ignorálni. Itt már kevésbé.
- Én nem, nagyban gátolná a mozgásom, ami nem lenne előnyös se rám, sem a csapatra nézve – emeli meg tiltakozón a kezét, kisvártatva meg már kellemetlen szagot is érez mágikus zavargásokkal kísérve, amit először a saját képzeletének titulál. Mikor azonban más is felhozza a különös illatnak a baljósságát, illetve a föld is valamelyest megremeg, veszélyérzettől telve tekint körbe, keresve a forrását, egyre inkább pánikolva, mégis mihez kéne kezdeniük. Ijedten rezzen össze, ahogy a saját neve elhangzik, de rögtön meg is nyugszik, amint sarkon fordulva megpillantja Viridielt, mozdulva, hogy egy gyors öleléssel fogadja, de meg is torpan, nem feledve, mégis hol tartózkodnak, a támadásra készen tartott nyílvesszőbe meg ugyancsak nem kéne belefutnia.
- Nem... Nem igazán tudom én se – szedi össze magát. – Mágikus korlátozást okoz, ennyi a bizonyos egyelőre – fürkészi párját zaklatottan, majd gyors szóváltásukat a sötételf szakítja félbe a parancsokkal. Ekkor azonnal előkapja a táskában lévő vízzel teli kulacsot, és mivel szabad textília nemigen akad nála, így a ruhája ujjából tép valamennyit. A sebesség növelése végett visszaveszi fakarját, hogy másik négy ágával hamarabb készen legyen; lepattintja a kulacs tetejét, aztán meglocsolja az éppen tépkedett ruhadarabot.
- Maradj egy kicsit – fordul Viridiel felé, és mögé lépve vezeti át orra előtt a nedves szövetet, összekötve hátul, fontosnak találva jelenleg a gyorsaságot. Az egyébként sem lenne biztos, hogy a faluban élők a gomba hatása elkezdődése előtt tudnának az emlegetett vizes ronggyal szolgálni, a ruhája meg már így is kellően megviselt a hajótörésnek köszönhetően, bánni innentől nem bánja. Ha esetleg Elyonnak se adnának ilyet, akkor megismétli a folyamatot és átadja a férfinak. Magának csak az utolsó pillanatban készít, de azt is csak akkor, ha Viridiel és Elyon után még marad víz a kulacsban.
- Legfeljebb tépett ruhadarabokkal tudok szolgálni és a megmaradt sebtisztításra használt alkohollal – kapja elő a fakkos övéből azt az üvegcsét, amiben az átlátszó szesz található. – Illetve növényi olajaim vannak – kap elő másik három üveget, ezzel minden ágára juttatva egyet. Ha kellenek ezek a darabok, akkor átadja a kékelfnek, elvégre itt sokra nem megy vele, privátabb elfoglaltságra meg még van más olaja másik övfakkjában. Ha nem kell, akkor egyszerűen csak visszarakja a fakkjaiba, és ezek után ismét férje felé fordul, aki társul a javaslatok feldobásában, mire bólint egyet határozottan, visszaszerezve a pániktól szétesett magabiztosságát.
- Ugyanezt akartam – mosolyodik el halványan, aztán a feléjük menetelő sereg felé fordul, hogy párjához hasonlóan a földet hívja a segítségükre, az egyébként is érzékelt remegésre rátéve egy lapáttal, de csak az ellenséges katonák környezetéig korlátozva azt, reménykedve a sikerben és abban, hogy ezzel elérhetik a formációbontást.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Végül haladnak tovább ebben a pár pillanatban az események, és legszívesebben most vágnám ketté az a barom kéktündét, de egyerőle ezen felindulásommat nem tehetem meg, azon indokból hogy minden emberre szükségem lesz még ha idióta is szegényke, ettől függetlenül egy gyúnyos grimasszal keretén belül szólok felé.
-Meg kérném hogy amíg ebben a faluban tartozkódik, inkább mellőze az ilyen meg jegyzéseket, ezen falu lakói éppenséggel többet segítettek a Neminrai-akon mind maga és elvárom hogy ezt tiszteletben tartsa!
Bár még így is legszívesebben felképelném az elfet de nem érek rá idiótákba eszet verni, de azt nem engedhettem hogy meg ássa a sírrunk így hát folytatom a magyarázatott.
-Mind azt már talán sejti, ezen falu lakói igyekeztek a legtöbb embert, elfet, orkot, megmenteni akik az első hajóval érkeztek, bár nem tudom hogy rajtam kívül van-e más túlélő és ha igen merre, annyi biztos hogy ők látták el a sebeimet, így annyival meg kellene még magának is tisztelni-e őket hogy nem úgy beszél velük mind ahogy az anyja szokot magával!
Bár igaz ez lehet némelyik neminrai szemében legfőbb bűnnek tűnik hogy megmentettek egy sötét elfet, ráadásúl még hadvezér is aki nem kevés problémát okozott már a többi fajnak, de itt jelen helyzetben ők az egyetlennek akikre támaszkodhatok, támaszkodhatunk ha el is akarjuk hagyni a szigetett élve, így nem engedhetem hogy egy idióta aki nem képes a gondolkodásra csak a sértegetésre kicsinálja az egyetlen lehetőségünk.

De ahogy ezzel végeznék meg is jellenik másik két személy, na de az hogy kifeszíttet íjjal jönnek a faluba elsőre aggodalomra add okot így csak felemelem a kezem tűz parancsra készen, de ahogy meg hallom s láttom is ahogy a két erdei egymásnak esik le eresztem a kezem s csak várom a további eseményeket, akár hogy is reménykedem benne hogy valami haszna is lessz a dolognak, majd ugyan így a semmiből az elfet követve egy ember is felbukkan, egyre díszesebb társaság ez csak remélni tudom hogy hasznuk is lesz a harcban. Ezen elgondolkozva folytatom a dolgaimat, hagyom hogy kibontakozzon a csapatuk, persze bizonyos határokon belül.

Majd ahogy haladunk befele a faluba fedezékbe húzodni több ötlet is felmerűl a teknős alakzat ellen, ahogy halgattom őket és gondolkozom a megoldáson mert a mágiám az túlzottan korlátozott, így végül összegezve válaszolok a kis segítő csapatnak majd osztok parancsokat a falubelieknek.
-Jelenleg, ezen tevékenyésgre nem lesz sok ideje így csak akkor áljon neki ha biztos a dolgában!
Nézek a kékelfre, majd a falu elhagyását javasoló Viridiel nevezetű elfre tekintek.
-Ebben igaza van, sajnos jelenleg nem tudjuk egyszerre feltartani és kimenekíteni a faluban élő civiliket, a legjobb meg oldásunk így hát az marad hogy mi is meghúzzok magunkat és a harcra alkalmatlanokat biztonságban tartjuk és megpróbáljuk itt és most leverni az ellenséget, de ha bármilyen más megoldással tudnak szolgálni hallgattom.

Majd ahogy elérünk a faluba, és minden harcra kész ember is jelen van csak tovább gondolkozok, ha a teknős alakzat el is bukik, valyon képesek leszünk azzal az egy támadással elég ellenséget harcképtelenné tenni ahhoz hogy sikeresen védekezhessünk? Jelenleg túlsok a kérdés, túl kevés a válasz, és még kevesebb a lehetőségem ebben a roppant szorúlt helyzetben így hát csak egytelen parancsot adok a falubelieknek.
-Ha meg bomlik a teknős alakzatuk és elég nagy zűrzavar keletkezik a soraikban csak akkor támadunk, majd amikor kezdenének magukhoz térni gyorsan beljebb is vonulunk a faluban, jelenleg ez lehet az egyeten módja hogy legyőzzük a királyiakat.
És innentől megint forognak fortuna kibebaszott kockái és én megint az életemet tettem fel tétnek, úgy mind bárki más aki most a falusiak oldalán áll.

Elyon Luven


A selfünk elkezd egy valamiért nagyon idegesítő stílusban beszélni arról, hogy tiszteljem már az ittenieket, meg hogy többet tettek értünk mint én, meg stb stb. Nem mintha annyira szidni akarnám őket, de azért kapjanak már észhez, gondolkodni is kéne. Egy kicsit legalább. Annyira azért nem nehéz. De muszály volt az anyámat is belekevernie ebbe? Megragadom a mellkasánál fogva, és haragos szemekkel nézve szólok hozzá:
-Ha mégegyszer emlegetni mered néhai drága jó édesanyámat, az sem fog megállítani a megölésedben, hogy mindenkire szükség van, ha a fejünk a testünkön szeretnénk tartani.
Aztán eleresztem, pontosabban kicsit lökök is rajta, majd neki hátat fordítva megyek a dolgomra. A vállam fölött mormogva még hozzáteszem, hogy Kíváncsi vagyok, ha a fejedet lándzsahegyen átadnánk nekik, akkor meggondolnák-e magukat a falu kiírtásával kapcsolatban.

Abban igaza van később a selfnek, hogy nem igazán van időnk barkácsiskolát nyitni, de szerencsére Viridielnél van egy gyújtónyíl. Mivel csak egy darab van, így döntenem kell, hogy ezt akkor most mire is akarom használni, és mivel már van a levegőben gomba, így nem úszhatjuk meg teljesen, valamint úgy tűnik a további lődözés és a teljes begombázásunk megvárása helyett inkább máris támadnak, így azzal inkább az alakzatuk megbontására kéne koncentrálni. Nem túl sok gyúlékony folyadékunk van sajnos, a helyiek hirtelenjében csak 1-2 deci töményet tudnak adni, illetve Lashnél van még. A gyógyászati alkoholt alapvetően nagyon rossz ötlet már a csata előtt felhasználni, úgyhogy azt nem is kérem. -Jól égnek azok az olajok? Ha igen, akkor jöhet.
Szóval azt a nyilat arra használom, hogy ezeket felgyújtsam a katonákon, de mivel ez még nem lett túl sok, így megpróbálom a mágiámat is hasonló célra használni, a teknős első sorából választva célpontot. Bár ez nem éget ténylegesen, de kérdés, hogy erre mennyire jönnek rá, ugyanis a fájdalmat ugyanúgy érzik, másrészt meg abban biztos vagyok, hogy a mellettük lévők el fognak távolodni ösztönösen az égő emberkéktől, alakzatot bontva.

(Korábban már dobtam a lövésre, ami célba is talál, ez most a mágiára megy, elvileg 1-5 siker.)

The member 'Lysardriira Sheeriir' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

A bokorból szabadulva feszültem seprem le a ruhámról a ráragadt port és leveleket, egyfajta pótcselekvés gyanánt, amikor nem tudom hová tenni az érzelmeimet. Sosem ment túl jól az önkifejezés, általában csak időre van szükségem és nyugalomra, egészen addig,amíg fel nem dolgozom a történteket.
Ezért sem segít túlságosan Frederick, amikor a kezeimért nyúl, amit ha meg is érint, én azonnal el kapom onnan, mintha csak friss parázzsal találkozott volna az ujjbegyem. Hirtelen veszek egy mély levegőt, felkészülve a következő monológomra, de még mielőtt bármit is szólnék, tovább folytatja, egy kis időre belém fojtva a szót.
- Csak a magad nevében beszélj, nem hiszem, hogy bárkinek is füllik a foga a büntetésekhez, főleg nem nekem. - Elfintorodok a gondolatra, ahogyan beugrik a kép a büntetés szóra. A selfek sokkal jobban értenek ehhez, mint bármi máshoz a világon, nekem pedig egyáltalán nem tetszik az ötlet, hogy egy kalap alá vegyenek velük. - Ez nem az a kapcsolat, hogy késztetést érezzek a büntetésetekre. Az bőven elég ha tisztában vagytok a tetteitek következményeivel. - Sziszegem erősen, a mellkasomhoz szorítva a kezem, miközben a másikkal védekezően eltakarom, még mindig bizalmatlanul húzva össze magam.


Miután egy utolsó pillantással ellenőriztem, hogy tényleg egyedül hagytak, tovább sétálok előre, ezúttal már halkabban és óvatosabban, mint percekkel ezelőtt. A falu határát követve könnyen megtalálom az ideális helyet, ahol meghúzódhatok, így helyet is foglalok az egyik magasabb ágán, kényelembe helyezve magam.
Leellenőrzöm az ideg feszességét, majd a nyilaim minőségét, néha fel-fel pillantva a faluba vezető ösvény felé és nyugodtan dőlve vissza, amikor semmit sem látok. Emiatt a béke miatt van az, hogy újból az útra nézek, amikor egy furcsa, paranoid megérzésem támad. Kis híján lepottyanok az ágról, amikor felugrok a meglepettségtől, de szerencsére időben korrigálom a helyzetet néhány kecses mozdulattal és azzal, hogy megkapaszkodtam a fa törzsében is.
Bár nem vesztegetem feleslegesen az időm a számolással, a tény azért egyértelmű, hogy még egy ekkora katonai csapat is veszélyt jelenthet a pár fős csapatunkra nézve.
Egy röpke káromkodás során kapom magamhoz az íjam és húzok ki egy nyilat, tanácstalanul szegezve a tömegre. Nincs túl sok lehetőségem, így a legnagyobb ütőkártyájukat kell kiiktatnom, ami jelen esetben az az ijesztő pajzsokból épített akármi. Bármennyiszer gondolom át, egyszerűen tökéletes, vakfolt nélkül.
Hirtelen ötlettől vezérelve húzom fel az ideget, hogy í nyíl vége az egyik csuklyás lovára mutasson. Ha sikerül a lövés, akkor esélyes, hogy egy hirtelen felágaskodó, vagy épp eldőlő állat pont annyi ideig zavarja majd be őket, hogy vakfoltot kreálhassak, esélyt adva a faluban tartózkodóknak a támadásra.

The member 'Aesma Daeva' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 3