Vissza rohantam oda ahonnét jöttem teljesen az elfek területére.
-Ez húzós egy menet volt. Mondtam nézve a kezemre, s közben késemet vissza rejtettem helyére.
Pár őr jött velem szembe s szó nélkül is vittek vissza a bányába, egy Elf mellé tettek ércet pakolni egy csillébe. Két forduló közt váltok pár szót az ismeretlennel.
-Helló, mi a neved? -Az enyém Exailed. Tetem fel a kérdést s mellé be is mutatkoztam, közben vissza fordultam az újabb adag érccel. S vissza térve folytattam.
-Miként kerültél ide? Ezután már némi szünetet tartottam hisz a minket figyelő őrök éppenséggel el mentek.

Mikor az oroszlánember elővesz egy kis üveget, már tudom, hogy megegyeztünk. Sajnálom persze, hogy valamennyit elvesztegetek ezen értékes italból, de ha megszabadít más kuncsorgóktól és követelődzőktől, akkor talán megéri. Ameddig maradni szándékozom a maradék is kitart. Ha nem sikerül megszöknöm, utána úgy is igyekezni fogok, hogy végezzenek velem.
A szavai elég kétértelműnek hangzanak, de ezzel most nem foglalkozom, csak tartsa be amit ígért.
- Rendben, akkor használd csak, és ne aggódj, nekem a legnagyobb érdekem, hogy ne találják meg. – nyugtatom le, aztán igyekszem kitessékelni mindenkit.

Szerencsére másnapig békén hagynak, de akkor csákányoznom kell egész nap, még jó, hogy a munkakezdés előtt belenyaltam a gyógyitalba, különben már félúton kidőltem volna. Később egy új társat is kapta. Egy újabb nőt, de ez nem tűnt olyan beletörődőnek. A szemei nagyon élénken csillogtak még. Ő hordta el mellőlem a kitermelt vasércet.
- Viridiel. – válaszolom halkan a bemutatkozásra, de nem is fordulok felé.
Nem akarok felesleges korbácsolást, amivel csak a drága italt pazarlom. Az ütéseket úgy is könnyen osztogatják, nem úgy mint az ételt. Már a gondolatra is hangosan megkordul a gyomrom, ahol már leginkább csak egy lyukat érzek.
- Az Első Lord hurcolt ide, az ő „személyes” foglya vagyok. – mordulok fel, de aztán gyorsan visszaveszek. – Ha munka alatt beszélsz, megkorbácsolnak. – lehelem még utána, hogy tudja mire számítson. – És nem csak téged.

-Nem igazán fognak belém kötni. -Legutóbbi kis műsorom alatt meg öltem a kedvenc trolljukat s pár emberüket ropogósra sütöttem. Mosolyodtam el a gondolaton mennyire is fájhat nekik azok a sérülések amiket kaptak.
-Bár azóta ezt a rohadt karperecet kell viselnem, így még annyi előnyöm sincs hogy több vízhez jussak varázslattal. Panaszoltam miközben újra elkezdtem az érc hordását meg fogadva a tanácsát.

Vissza érve én is elmondtam elfogásom történetét.
-Én is az ő fogja vagyok, legalábbis azt hiszi. -Egyértelmű hogy csak hagytam elkapatni magam pár jó katona életért cserébe. -Nem is tudom miért tettem, de nekem meg érte így is hogy tudom mi várt itt rám. Mondtam végig s fordultam is vissza az újabb adag érccel.

Azt hiszem újdonsült társam elég nagy tévedésben van, ha azt hiszi az megvédi itt, hogy legyőzte kis kedvenc trolljukat. Sőt, gondolom nem örülnek neki túlságosan és ott fognak neki keresztbe tenni, ahol tudnak. Például nem fog kaját kapni, vagy vizet és akkor hamar alább hagy az ember életereje, főleg ha mellette köveket cipel és még időnként alaposan meg is verik. Viszont jobban megnézem magamnak, hogy ki az, aki kinyírta azt a nőstény majmot.
- Ez nem jelent itt semmit. – válaszlom, mikor visszajön az újabb körről. – Varázslat? Mágus vagy?
Nem vagyok jártas az emberek ilyetén tudományában, de ha ilyen képessége van, mit keres itt?
Azonban úgy néz ki, magától is elég közlékeny, igaz a nagyot mondás itt elég megszokott dolog, mert az újak azt hiszik ettől hősök lesznek a többiek szemében, és ezért ennél kicsit több kell, hogy azonnal elhigyjem minden szavát.
- Munka után majd beszélhetünk, ha tudunk. – súgom még oda, mikor újra jön, már, ha addig nem kaptak rajta minket, mivel ezeknek a felügyelőknek, olyan volt a hallása, mint egy sasnak.
Érdekelt az új lány, de nem akartam kockáztatni. A legyengülés veszélyeztette volna a szökésemet és, hogy utána nézzek a bátyámnak, vagyis annak, aki úgy néz ki.

/Viri és Ex/

A foglárok morcos tekintete köszön vissza a fordulónál, mikor halk beszélgetés hangját hallják hegyes füleik, de ha abba marad, akkor nem túráztatják magukat feleslegesen. Ám ha további beszélgetésre sor kerül, akkor a szokásos brutalitással lépnek fel.
A munka monoton és fárasztó. Ám hamarosan az öreg ember, aki Viri érkezésekor csillézett rosszul lesz és holtan rogy össze. Izaura oda hajol fölé törődőn és aggódóan, ám már túl késő. Még az oawa gyógyszerei sem tartják fent a testet örökké... pláne nem egy ilyen helyen.
Az őrök gyorsan szétkergetik munkára az életben maradottakat, de a munka nem lassulhat. Az ürge helyére egy sötét elfet hoznak, aki segít a rabszolgalánynak pakolni a köveket ugyan oda, ahová Exailed Viridielnek hordja el a termést.
Vajon megkísérelik-e felvenni az ellenséggel a kapcsolatot?

Lassan már műszak vége, gondoltam magamban s meg jegyezve hogy mikor vittek el legutóbb innét.
-Lassan vége ennek, utána beszéljünk. Mondtam mind ha fontos lenne a mondani valóm. Folytattam a hordást, a sötét elfre ügyettse vetve. talá

Mint már említettem, nem akarok bajt, hogy kapjak az őröktől, mert új társnőm annyira kíváncsi, így mikor az őrök türelmetlen tekintetével találkozik a pillantásom, aztán kiosztanak néhány ütést, igyekszem Exailed tudomására hozni, hogy inkább akkor folytassuk az ismerkedést, ha végre lefújják a mai munkát, de ahhoz teljesíteni kell az előírt mennyiséget.
Még mielőtt lejárna a feszített tempójú műszak, váratlanul meghal az öregember, akivel még csak szót sem váltottam. Pedig talán hasznos lett volna. Senki nem megy oda hozzá, csak Izaura, őt jobban kímélik az őrök, de aztán őt is elzavarják onnan.
A holttestet elhúzzák és mindenkit visszaparancsolnak a helyére. Viszont hamarosan új csapattagot hoznak, de ez egy fajtársuk: egy self. Nem sokat látni itt belőlük! Mármint az őrökön kívül, ezen a szinten meg főleg nem.
Izaura mellé osztják be, de én nem mehetek oda, talán új társam, a lány, beszélhetne vele, hiszen egy helyre hordják a köveket, úgy is szeret ismerkedni.
- Próbáld meg megtudni miért van itt? – súgom a legközelebbi kanyarnál Exailed-nek. - Biztos vannak új hírei.

/Ex, Viri/

A zevadari, bár Exailed nem foglalkozik vele túl sokat, mégis megüti a mellkasát, mikor úgy kerülnek, hogy pont egyszerre öntik bele a bányaércet. Kezével egy „E” betűt formál a levegőben, majd a nő mellé mutat a földre több méterrel. Gyorsan kivesz egy I és egy C alakú kavicsot az összehordottból és közvetlenül az egykori elit egységtag lába mellé löki ebben a sorrendben. A földre csattanó szilánkok hangja elveszik a csákányok kopogásában. Ismét E betűt formáz az ujjával és a két kődarab után mutat méterekkel.
Csak pár pillanat az egész, mielőtt bármi történhetne, már fordul is vissza és segít tovább a rabszolgalánynak. Már tényleg nincs sok műszak zárásig, ahol mindenki elmehet pihenőre vagy szabadon találkozhat egymással.

Nem tudtam mit akar tőlem az elf amikor elkezdte dobálni a kavicsot, s egy számomra ismeretlen CEI-t írt le.
-Nem értem amit mutatsz. Súgtam oda az elfnek. Mentem is tovább a következő adag ért.

Miközben nem hagyom abba a csákányozást, bár csak inkább látványosan csinálom, mint hatékonyan, fél szemmel a lány felé és az új elf felé pislogok, de csak némi mutogatást látok, meg azt, hogy Exailed pár pillanat múlva már jön is visszafelé.
- Na? Megtudtál valamit? - kérdeztem, de nem reménykedtem, hogy ennyi idő bármire is elég lenne, legfeljebb arra, hogy tudjuk, a self hajlandó szóba állni velünk.

/Ex, Viridiel/

Az őrök idejét látták egy kis testmozgásnak és gyorsan el is kapja az egyik nagy darab, hogy cigi csikket játsszon vele. Ám a két társa csak kicsit távolabb figyeli, inkább most agyra gyúrnak és tanulnak.
-Ni szavalni tigid! -szűri ki a szavakat a száján az, aki már múltkor is furcsán beszélt.
*Műszak végéig még jó sok rendbontás következhet be, de amint lejár az idő, a szobák felé menet az új barátjuk Exailed mögött lépked végig pár lépéssel. Ha eljut a saját kis lakába, akkor még a bejáraton befordulva is ott van kicsit lemaradva.

-Semmit, nem nagyon értem mit akar azzal a CIE jelzéssel amit mutatott nekem. Mondtam az elfek, bár lehet meg se hallotta hiszen halkan mondtam, miközben az érceket szedtem össze és indultam le rakodni őket.

Aztán bekövetkezett, amitől tartottam és az utolsó hangosabb szavakat már az őrök sem tolerálták, mikor Exailed elvitte az újabb adag köveket, az egyik őr máris fellökött és kezdődött a szórakozás, amit a többiek vidáman biztatva néztek végig. Mikor a felügyelő kifáradt a rugdosásomba, visszalökött a csákány mellé. Alig bírtam végig a műszakot, de valahogy sikerült.
Mikor a szállásunk felé vánszorogtam meghallgattam a lány mondanivalóját, de én sem lettem okosabb, de azt még láttam, hogy a sötét elf végig Exailed nyomában koslatott.
Vagy valamit nagyon el akart mondani vagy ki akart minket hallgatni.
Mindenesetre én befordultam a saját cellámba, mert kellett egy kis gyógyital, a többit a lányra bíztam.

/Viri és Ex/

Az éj tünde férfi követte a lányt és mikor az bement a szobájába, az ajtajának támaszkodva csendben szemlélte. Nem titkoltan legeltette a szemeit csinos alakján, ám ezen kívül nem tett semmit. Egy másik fogoly is erre felé tartott, egy nagy darab ork személyében és amikor befordult, hogy nyálcsorgatva érkezzen meg a hölgy lakosztályába, ő hangtalanul a mellkasára tette a kezét és az üvöltő fájdalommal hátrált.
Egy ideig ellenségesen méregette, ám az elf csak a fejét rázta, miközben újra összefonta karjait. Láthatóan igen magabiztos volt, ám nem akart balhét. Sem pedig zavaró körülményeket. Ez idő alatt Viridiel a saját kis kuckójában gyógyítja sebeit.

A szobámba lépve meg is fordultam s csak az elfet láttam amint egy orkkal verekszik. Ki léptem a szobámból, nem is foglalkozva velük, viszont ha valamelyik eszébe is veszi azt hogy követni próbál egyenes a torkába állítom a késem. Így ha nem követnek meg keresem Viridielt.

/Viri és Ex/

A két férfi igen gyorsan letudja nézeteltéréseiket. Az ork nem igazán enged negyvennyolcból, ezért neki ugrik a zevadarinak. Ám a fájdalom átka rántja össze a jobb lábát és elestében egy hatalmas ütést szed be. Az oughwari sem rest, rögtön elkapja, mielőtt földre kerülne és immáron kötött fogásban fejeli le. Ám karjaiból igen gyorsan kibújik ellenfele, újabb öklöst víve immáron nem az arcába, hanem a gyomrába.
A többi rab nyíltan a helybéli ellen drukkol, miközben kerülgetve egymást keresnek fogást a másikon.
-Eressz! Másra kell a pihenő időm. -mordul oda, mikor látja, hogy kisurran a lány. Ám figyelmeztetése ellenére még pár percig megy a bunyó, míg az őrök oda nem érnek, hogy szét... szétüssék mind a két felet. Nem igazán érdekli őket, mi történt, csupán eme nyomasztó helyen elemi igényük nekik is levezetni a feszültségüket.
Kék-zöld foltokkal és jó néhány vörös vércsíkkal a korbácsoktól hagyja ott a self is a helyszínt, hogy a fekete hajú után fusson. Viridiel szobájánál éri utol, de pár lépéssel tőle megáll és újra csak a szemét legelteti a popsiján.

Mielőtt be nyitnék a szobába, lépéseket hallok s meg fordulva egy gyors ugrással kapom el az elf nyakát. Bármilyen varázslata előtt döföm is torkon az eddig rejtett késemmel. A kést pedig az elf ruháiban törlöm le és rejtem újra el.

Körbe nézve bizonyosodtam meg arról hogy senki nem látta ami történt így belépek Viridelhez kopogás nélkül.
-Elnézést a tapintatlan belépésért de kint egy hallot elf fekszik, és szeretnék nem én lenni a gyanúsított. Csuktam be magam mögött az ajtót.

Hallom kinn a csetepatét, majd az őrök ordítását is, aztán a csattogó korbácsokat, de nem érdekel, éppen visszateszem a kis fiolát a rejtekhelyére, mikor berobog a cellámba az új lány, bár az ajtót nem igazán tudja magunkra csukni, mivel azt elővigyázatosságból nem tettek a lyukra, ami jelenleg a lakhelyem.
- Te nem vagy normális! Gondolod az őröket érdekli, hogy ki volt tényleg, aki megölte? Aki a közelben van azzal fognak példát statuálni! - csattanok fel kipillantva a halottra, hiszen gyanítom, hogy az ő keze van benne.

/Ex, Viri/

Az ork és a self verekedése miatt az amazon vésett lakja felé csoportosul szinte minden rab és őr, ám ennek lerendezése után újra szétszivárognak. Így hamarosan belép a járatba egyik biztonsági, aki meglátva a hullát azonnal ordít is. Felesleges kifutni, hisz azonnal bénítás alá kerülne egy eltévedt menekülő, ám ha többen kísérlik meg, akkor a Halál marka varázslat végezne egyikükkel perceken belül, míg másikat veszi üldözőbe. Ám így Viridiel rémálma valóra válik.
Valóban nincs az alagút falába vájt alvóhelyeken ajtó, és ha lenne is rájuk törnék. Azonnal összeszednek mindenkit, aki ezen a részlegen volt valamely kis odúban, így őket ketten is. Ezt persze elkerülhetik, ha levetkőznek és a kő ágyon lázas ölelkezésbe kezdenek. Ekkor a benéző őr hosszan szemléli a szerelmeskedő párt, majd tovább áll.
Ám ha nem erotikus a jelenet, ahogy megtalálják, hamarosan az öt belépő szürkebőrű megragadja őket és még Exailed ruháján vért is találnak kis vizsgálódás után, mely oda cseppent. Húszan térdelnek megkötözve, lemeztelenítve a hely mindenható ura előtt, mikor ötven őrrel körül véve gonosz tekintetét végig járatja rajtuk.



-Uraim! Ha valakinek van valami mondanivalója, akkor hallgatom. Ez lesz az első lépés, utána testüreg motozás következik. Van idejük bevallani mindent, három... kettő...
*A számok igen gyorsan követik egymást és már közben csattan egy ostor, mely végig szántva az egyik törpét felordít hangosan a váratlan fájdalomtól.

Jobb ötlet híján s ajtó nélkül nem nagyon volt időm gondolkozni a következő lépésen csak egy valami jutott hirtelen eszembe. Teljes ruházatomat levéve ugrottam a férfinak, s döntöttem őt a földre.
-Ha élni akarsz, s meg akarsz szökni jobb ha úgy teszünk mind ha éppen örömöt szereznénk egymásnak.Súgtam miután a földön voltunk így véletlen se halhatta más csak ő. Így hát magamra fordítottam a férfit s csókolózást tettem. Reméltem hogy ő is ezt teszi és ha valaki erre is jár az elhiszi amit lát. A kés pedig a levetett ruháim takarják teljes mértékben.

Mire egyáltalán felfogná, hogy milyen bajt hozott a fejünkre, már hallani is az őrök kiabálását, amire eszemben sincs még az orrom hegyét sem kidugni. Míg azon agyalok, hogy mi a fenét kéne csnálni, talán ki kéne löknöm a bolondot a folyosóra, legnagyobb megrökönyödésemre, hirtelen ledobja ruháit és a váratlan súlya a földre dönt.
Szavai szinte nem is jutnak a fülemhez, annyira ledöbbenek egy pillanatra, aztán meg az előző napi szirénlátogatásom jut eszembe, ahol majdnem az életemmel fizettem hiszékenységemért és naivságomért. Ez a lány meg akárki is lehet, például miért ölte meg azt a selfet, mikor láthatóan akart velünk közölni valamit?
Önkéntelenül taszítottam rajta egyet, ahogy végére értem a gondolatsornak, még ha ezzel lehet, hogy sokkal nagyobb problémát akasztottam a nyakamba. Lehet, ha nem támad így le, még működött is volna a dolog, de most ösztönösen cselekedtem. Túl sok rossz tapasztalatom volt már itt.

Ezen már csak akkor gondolkoztam, amikor ott térdeltem 19-ed magammal Nero mester előtt térdeltem csupaszon, aki lehet még élvezte, sőt biztos voltam benne, hogy élvezte a helyzetet, hogy élhetett hatalmával.
Dühös voltam és természetesen féltem is, hiszen el sem tudtam képzelni, hogy milyen kínhalált tartogatnak számunkra és nekem más terveim voltak. Nem néztem Exalied-re, mert nem akartam árulója lenni, még ezek után sem, bár lehet ezzel nagy szívességet tennék magamnak és a többieknek is, de ha ezt túléljük, tuti orrba verem, figyelmen kívül hagyva, hogy nő. A korbács csattanása most a legkevesebb, amire számíthatunk.

/Ex, Viri/



Néhány rab igyekezett nem túl lényeges dolgot mondani arról, hogy ő épp hol is tartózkodott és mit is csinált, mikor elfogták. Mivel senki nem tudott a történtekről csak két személy és egy hulla, ezért nem volt egy sem használható. Durva disznóbőr kesztyűt húzott néhány fegyőr a jobb kezére, csuklónál egy szíjjal elkötötték és miközben a biztonság kedvéért a ballal összetapogatták a testük többi részét is, a köldöktől kezdve a hónaljig, addig a jobb ujjacska felvándorolt a fenekük nyílásán. Az első delikvensnél nem volt semmit, ám a másodiknál elrejtve pont innen került elő egy bódító szer, melyet jó kedvű enyhe kábulat előidézésére használnak a sötét elfek és összetevőit a lápvidéken gyűjtik. De került elő a vörös ércből készült hajfesték, ám volt, akinek a szájában találtak csontból és szálkákból faragott fésűt, ahol szintén a kesztyűs kézzel jártak körbe, egészen a torkukba is lenyúlva. Bár a mai börtönökben jóval szélesebb a választék és valószínűleg azért nem derült ki érdekesebb dolog, mert... a világ technológiai fejlettsége nem áll azon a fokon, hogy műanyagot gyártsanak vagy mondjuk nagy tételben áruljanak cigarettát, amire rászokhatnának a fiatalok. Így a legtöbben csak hétköznapi komfortérzetüket akarták növelni a fekete kereskedelemmel. Csak három rabnál találtak tudatmódosítót anyagokat. (No, persze az sem szép dolog! Lerövidíti az életet.)
Ezen kívül mindenkinek a zárkájában talált holmiját elkobozták és ide hozták. A kés egyértelműen Virire és Exre terelte a gyanút. Egy tiszta feketébe öltözött mágus lépett be, aki igen keveset beszélt. Ám amikor Néró mester megkérte rá, megidézte a holt szellemét. Igen kellemetlen helyzetbe hozva ezzel egy olyan nőt, akit az itteni urak kezdtek volna tisztelni Nelly, a nőstény troll legyőzéséért.
-No, gyermekeim! Akkor tisztázzuk a helyzetet! Eddig úgy bántam veletek, mint szerető szülőtök sem kényeztetne így el titeket! Ám ami sok, az sok. Nem szeretem, ha tönkre teszitek a tulajdonomat. Nem szeretem, ha kárt tesztek egymásban. Világos? -erre többen bólogattak- Példát kell statuálni. De hogy hírül vigyük a többieknek, hogy meghaltatok a kínzások alatt... Egy embert elengedek közületek. Egy túlél, hogy beszélhessen mindenkivel. És ne ismétlődhessen meg a tizenkilenc halála.
*Oda lépett a törpéhez, akin legelőször csattant az ostor és kezét hátra nyújtva mosolygott rá, kicsit még fel is kuncogott. Egy kétélű csatbárdot adott egyik embere a mögé nyúló kezébe és azt gyorsan két marokra szorítva levágta a kis ember egyik kezét, majd a másikat. Ahogy üvöltött a fájdalomtól, a Viri által már jól ismert Behemótot rángatták be.
-Állítsd el a vérzést, szükségem van rá. -a rab oroszlán gyorsan oda térdelt a megcsonkítotthoz és egy másodpercet sem késlekedett, hogy a nála lévő táskából elővett szerekkel megmentse betege életét. Mindenki láthatta, ahogy egy kevés gyógyszert a ruhája alá rejt, ám az őrök nem léptek közbe. Mindenki megkapja azt, ami jár. Csak használhassák egy csekélyke ellenszolgáltatásért a képességeit, hiszen a selfek gyógyszerei jóval enyhébbek, mint ezen faj gyógyító tudása.
*Néró tudta jól, hogy a munkaképtelen szerencsétlen pár nap múlva megölik társaik balesetnek álcázva. Senki nem akar még egy ember helyett is dolgozni és korbácsolást tűrni a túlórákon. Ám a hírt, hogy a többieket a Rongyszedőbe dobták el kellett mondania az egyik lehetséges bűntársnak.
A következő napokat a megmaradt több, mint másfél tucat szerencsétlen ruha nélkül kell eltöltenie a bánya legmélyebb szintjein. Ébrenlétükben folytatniuk kell a kitermelést az impilekkel együtt, ám álmaikban az ő karmuk mélyed a testükbe, hogy fájdalmat és szenvedést okozzanak minden mennyiségben. Ők nem alszanak, csak ezzel táplálkoznak és válnak egyre erősebbé... míg nem az áldozatuk végül meghal.
Pár nap múlva az alvás rendje megváltozik. Már nem önálló kamrákban fekszenek, hanem a két főbűnös egymás mellett. Mikor már több órája pihennek, Uráldur lép be egy feketébe öltözött alakkal.
-Nos, mágusom, mi hír?
-A léleklátó sok mindent kiderített a balesetről.
-Engem ez a levél érdekel. -húzta elő az ork vezér üzenetét az Első Lord.
-Ezt nem tartottuk fontosnak, mert az óta már megváltozott a viszonyunk velük. Nem tartottuk lényegesnek a levelezést.
-Én viszont lényegesnek tartom.
*Először a futár ismerőse arcát paskolta meg a hadvezér, fekete kesztyűs kezével. Itt valahogy mindenki szeret feketében járni. Egy fehér hatlábú pók minta volt a kézfej részén. Az alvót bódult félálomban tartotta az a lény, aki a fájdalmat stimuláló szert a testbe fecskendezte folyamatosan. De igyekezett a realitást belecsepegtetni egy álomképbe, ahol megpróbálta rávenni, hogy az ifjú szerettei megkorbácsolását lássa. Gonosz démonok suhogtatták karikásaikat és hétágú ostoraikat.
-Figyelj! -suttogta, hogy nehogy felkeltse- A királyod vagyok. Mikor írta ezt a levelet a ktuun?

/Első körben csak Virit hallgatja ki, addig Ex alszik./

Nem gondoltam, hogy Nero mester a levegőbe beszélt a motozással, de azt sem, hogy ez mivel fog járni. Azonban a nem éppen kíméletes őrök okozta fájdalmon kívül a szégyent is el kellett viselni, hiszen mindenkire két és fél őr jutott, ellenállni nem volt mód, csak durvábbak lettek azzal, aki megpróbálta.
Így aztán nem is igen néztem senkire, nem figyeltem kinél mit találtak, vagy hogyan szabadították meg tőle, csak bámultam meredten a padlót miután végeztek velem és most azt h szem meg tudtam volna ölni bárkit, legfőképp minden bajom okozóját.
A holmijaink átvizsgálását nem kapkodták el, gondolom pont azért, hogy ezen a tortúrán mindenképpen át kelljen esnünk. Már maga a mezítelenség is megalázó volt, de az egymás előtti, aljas motozás minden elképzelésemet felülmúlta.
Bár szinte biztos voltam benne, hogy a lány végzett az elffel, azt nem tudtam, hogyan csinálta, hiszen nem találtak nála fegyvert, azonban a ruhái között mégis csak meglelték.
És a ruha az én cellámban volt! Halottak vagyunk, csak éppen még nem tudunk róla, vagyis már ez sem igaz!
Ezek után a mágus és a halott megidézése már csak hab volt a tortán!
Nero mester megtévesztően udvarias szavaira kénytelen vagyok odafigyelni, hiszen most fogom megtudni, milyen elrettentő kínhalált fogunk halni, ami úgy néz ki, hogy meg is valósul, hiszen elmondja, hogy egy ember maradhat csak életben.
~ Hát azok nem mi leszünk! ~ fut át a fejemen a keserű gondolat.
A hatalmas fejsze, amit a főfelügyelő a kezébe kap, azt sejteti, hogy talán azonnal meg is kezdi a kivégzéseket és szinte meg is könnyebbülök, hogy ilyen gyors halálunk lesz. Ám ebben is tévedek!
A látványtól és a törpe üvöltésétől kiráz a hideg és felkavarodik a gyomrom. Behemót segítsége annak a szerencsétlennek meg csak némileg hosszabbítja meg az életét, de hát Nero-nak ez is a célja, hiszen elmondta. Most már azt is tudom, miért van ilyen kivételezett helyzetben az oawa, ő tartja életben a felügyelő játékszereit.
Aztán az ezután következők csak a reménytelen jövőt vetítik előre. Oda kerülünk, amire minden rab csak borzalommal tekint: a Rongyszedőbe.
Az, hogy nem kapjuk vissza a ruhánkat a legkevesebb, a munka több és kíméletlenebb, mint pár szinttel feljebb és az impilek csak arra várnak, hogy mikor zuhanunk holt fáradtan álomba, hogy a maguk módján tovább kínozzanak minket és rémálommá változtassák még a pihenő időnket is.
A következő napok enyhe kábulatban telnek, ahogy a testem is gyengül. Tudom, hogy nem sokára vége lesz, de már nem is bánom.
Persze azt még felfogom, hogy valamikor ismét összekerülök Exailed-del, de már semmi értelme nem lenne bántanom őt, ő sem valószínű, hogy kevésbé szenved.
Tudom, hogy ha elalszom ismét kezdődnek a rémálmok, de képtelen vagyok fennmaradni.

Elborzadva nézem, ahogy királyom arca, ahogy lesétál a lakhelyéül szolgáló fa lépcsőszerű gyökerein, megnyúlik és hegyes fogak látszanak ajkai mögül. Családom tagjai, anyám, apám és még a bátyám is ott térdelnek előtte és lélektelen démonok tépnek ostorukkal testükbe újra és újra, semmibe véve fájdalomkiáltásukat. Eliarion királyom pedig csak jött felém és rémes vigyorral a képén suttogta a fülembe:
- Figyelj! A királyod vagyok, Mikor írta ezt a levelet a Ktuun?
Nem tudtam elképzelni, hogy miért csinálja ezt, csak azt akartam, hogy hagyja abba.
- Hiszen tudod! Magad küldtél hozzá az üzenettel és én egy héten belül már indultam is vissza. – ziháltam érzéseimmel küszködve.
Közben eszembe jutott, hogy sosem értem vissza azzal a levéllel.
- Kérlek, uram, hagy őket! Én vagyok a hibás, amiért nem tértem vissza azonnal. Engem büntess, ne őket!
Próbáltam közelebb menni a szüleimhez és a testvéremhez, de nem bírtam.
~ De, hogy kerül ide a bátyám? ~ suhant át a gondolat, de csak egy röpke időre a fejemen, már el is felejtve az aggódástól. Verejtékben fürödve vergődtem az ágyon.

/Viridiel/

A katona elégedetten mosolyodott el, hogy használt a kimerítő munka és a szorgos előkészítés.
-Miért..., miért hagytál cserben? -majd fizikai kezeivel egy kulacsot vett elő az Ördögvirág mérgével- Igyál, megszomjaztál!
*A awyrisi ajkához emelte, hogy most még csak finoman próbálja a mérget a szervezetébe juttatni. A hallucinogén anyag segít a tévképzeteket felerősíteni és valósághűbbé tenni.

Alig pár órával a kellemetlen motozás után egy ismerős úton voltam. Itt próbáltam meg találni a kivezető utat. Viridielhez mentem s halkal mondtam neki.
-Tudom hol vagyunk, most viszont két dolog nagyon fontos. -Az egyik hogy ne aludj el, itt legalábbis a másik pedig ha alszol is a másikunk őrködjön. -Számíthatok rád? Kérdeztem a végét még halkabban. Plusz előtte álltam. Bár dolgoznunk kellet, de őrt nem láttam csak azt amikor Viridiel össze esett álmában, nem voltam én se jobb formában de annyi erőm még volt hogy meg próbáljam fel ébreszteni.