A főnöknek tetszettek az ifjú szavai. Mikor megpihentek, volt egy kis idő a továbbiakra is. Így Revan beszédét is meghallgatták, akit előtte a yrchi dicsért.
-Ügye nem jól értem, hogy ti végül is akkor azt szeretnétek mondani, hogy én hívjam össze a többi törzset, de csak látszat legyen az irányításom, adjam át végül is egy sötét elfnek, hogy népünket a bosszújára használhassa?
A fiú mesélt sokat rólad. -fordult most már egyértelműen Hraman felé- Azt mondta, megvan benned termeted ellenére, hogy törzsfőnök legyél. Örülök, hogy velünk vagy. Szólt arról, hogy északi kutyákat láttak Yrch erdeiben és ezért is voltunk óvatosak.
Csak még nem tudjuk, hogy merre haladnak és mennyien vannak. Szinte csak véletlen, hogy ki tudtuk fürkészni a falunk felé tartókat.
De mielőtt az előbbire visszatérnénk... Egyáltalán mi az, amivel szembe nézünk? Több csapatban fognak támadni vagy riadóztathatunk, hogy ennyien vannak összesen? És mi a céljuk? Wi mondta, hogy te tovább indultál kifürkészni.
*Nyugodt volt, de Ádám-csutkája gyakran ugrott ki, mintha ideges lenne valamiért. De ki tudja, hogy Aszadtól fél vagy attól, hogy Revan csupán eszközként akarja használni őket. Mint már a barlangban kiderült, erős érzelmeit is visszafogottan kezeli.

Revan gyorsan szólalt fel elfojtva bárkit aki azt akarná tenni hogy választ adhasson a kérdésre.
-Őszintén meg vallva két hadosztály, talán két három ezer katona, ez viszont vegyes csapat van köztük Fiskális áruló, akik a király ellen fordították pengéjüket. Akkor ott van Aszad s az ő kutyái akik értenek a harchoz is, viszont nincsenek annyian mind a Fiskálisok, így a gyengébbik hadsereg aki már évek óta nem volt terepen van ott többségben. Mondta végig nyugodtan azt mennyien is lehetnek.
-Az hogy mi a cél egyértelmű. Mind lázadoknak vannak bélyegezve hazánkban, így száműzetésre vannak ítélve vagy halálra ha át lépik határainkat, ebből pedig azt kell mondanom hogy itt akarnak le telepedni, véres áldozatokkal mint halottam, túl sokkal is. Közölte megint barátságosan ezredesünk.
-És meg nyugtathatlak hadvezér, nem fogom ki használni az általad vezetett orkokat semmire, csak is ezt tartom most szem előtt, a közös ellenségünk legyőzősét a többit pedig majd utána. Közölte diplomatikus hangnemben, s igyekezett tényleg jó be nyomást tenni Ezredesünk tervei túl mutattok a puszta bosszún.

Igazából Hraman nem szándékosan illeti dicsérő szavakkal a nagydarab orkot, hanem mert örül, hogy tényleg hallgatott az okos szóra, ami azt jelentette, hogy tényleg van sütnivalója és nem csak a hősködés vagy a rosszul értelmezett bátorság, mellveregetés az, amire képes.
Azonban erőteljesen megrázza a fejét, mikor azzal vádolja meg a most pihenő csapat vezetője, hogy át akarja adni az irányítást egy megbízhatatlan szukának, akire csak addig bízná rá az életét, amíg a torkán tudja tartani a pengéjét.
De két dolog is a torkára forrasztja az ellentmondó szavakat, egyrészt Revan gyors válasza, amivel igyekszik ki- és megmagyarázni a helyzetet, hogy nincsenek hátsó szándékai, bár ezt erősen kétli, másrészt nem tudja hová tenni a busa ork vezért szavait, hogy milyen fiú mesélhetett róla és aminek rejtélye csak a másik mondókájának végén kezd a vadásznak derengeni és amin alaposan meg is lepődik……már persze, hogy  ha jól tippelt.
- Wi? Wirtschaftwund? Ő georgiai tényleg, ő lenne a fiú? – kérdezi azért a biztonság kedvéért, de kissé zavarba is jön, hogy a férfi ilyeneket mondott róla, mikor ő ezt egyáltalán nem így élte meg.
Azonban Revan szavait is meg kell toldania, főleg, ha már tőle is várnak némi információt, hiszen az éjtünde nőnek addig valószínűleg egy szavát sem hiszik. Nem lehet hosszú évszázadok tapasztalatát és ellenszenvét egy pillanat alatt elsöpörni.
- Ez egy nagy sereg ez igaz. – bólint a nő felé. – Azt nem tudom, hogy mennyi egy „hadosztály”, de több ezren lehetnek és ahogy láttad, oldalvédek is tartoznak hozzájuk, meg számtalan felderítő egység, akik párban dolgoznak és elég hatékonyan.  A szándékokról nem sikerült megtudni semmit, de a vezérük sátrában vannak térképek, talán abban lehet valami. - sajdul bele a megkínzott háta az emlékezésbe és jön rá, hogy mennyire elgyötört a teste, ráadásul még mindig csupasz. – Az biztos, hogy gyors iramot diktálnak és mindent el akarnak pusztítani valószínűleg, ami az útjukba akad. A mi falunkat nem érintették, mégis a felderítőik megölték vadászainkat, őreinket. – tette hozzá dühösen. – Ha összetrombitáljuk a törzseket, akkor sem tudunk velük nyíltan megütközni. Ahhoz túl képzettek és mágiát használnak, ami bénít, fájdalmat okoz, összezavar. Talán a nő – int Revan felé, - tényleg tud olyan taktikát, amivel szétzilálhatjuk, vagy elkergethetjük őket a területünkről vagy visszafordíthatjuk őket.
A vezér a történtek ellenére higgadtan viselkedik, pedig láthatóan nagy a feszültség benne érthetően.
- Kérhetek valami ruhát, amíg nem jutok hozzá a holmimhoz? – kéri végül, amíg megemésztik a szavait.

A nagy darab csak bólint, mikor felmerül a kérdés, hogy kire célzott. Bizony volt oka, hogy Yrch mostani vezetője megérkezéskor még nem tartotta magát érdemesnek, hogy népe egy faluját vezesse. Még ha idővel az önbizalma nőtt is.
-Akkor ki vele! Mivel lesz a mágia ellenszere? És mi az a nagy terv? Készíthetnek ezer térképet, én úgy ismerem ezt a környéket, mint a tenyeremet.
*Ezzel meg is mutatja, nehogy valaki kételkedjen benne, hogy rejtett redők vannak az ő markában, amit szeme még nem vett észre.
A maga részéről elfogadta, hogy két-háromezer hegyesfülű jött ide, hogy elorozza a földeket. Neki van egy, kettő, három... száz, több száz, sok száz, ezer... meg a SOK. És bizony SOKK-ként érzi azt, amit látott.
Ám Hraman is megkapja a testét elfedő köpenyt, melyet a vállára terítenek.

Ezredesünk gyorsan gondolkozott, s eszébe jutott az amit a sámán tett.
-Az élő holtak, amiket a sámánok irányítani, felér több mind öt elf katonával, ha képesek addig tartani a varázst amíg az elfek meg törnek avagy elfáradnak a holtak öldöglésében akkor van esélyünk nagyban növeli a nyerés esélyét. A saját mágiámmal meg fűszerezve a élőholtakat amiket már nem tudunk használni sétáló bombává tudom alakítani ami még nagyobb káoszt teremthet a soraikban s eközben a sámánok még csak közel sincsenek az ellenséghez hogy támadás érje őket. Közölte ötletét az ezredes s remélte hogy sikerül ezt végre hajtani az elfek nem készültek fel ilyen hadviselésre és ezt ő is nagyon jól tudta Aszadot most ezzel meg tudja fogni ha sikerül véghez vinnie.

Hraman azért kicsit csodálkozott, hogy hogyan került ide a törzse vezetője, de aztán eszébe jutott, hogy bizony ő maga küldte haza csapata többi tagját, így ez segíthetett Wirtschaftwund-nak annyit kiokumlálnia, hogy valami nem stimmel és aztán előre sietve értesíteni régi törzsét, bár nem látta itt most a maradék ork túlélők között.
- És hol van most? – kérdezi azért meg a vadász, aztán a választ követően már csak bólogat, hiszen a legtöbb ork férfi hasonló módon elmondhatja magáról, hogy a terepet jól ismeri, de kíváncsi, milyen új harcmodort talál ki, vagy javasol a self nő.
Végül akármennyien is vannak az éjtündék, még a megsaccolt létszám is elég sok ahhoz, hogy nyílt támadást vállaljanak be, nekik a rejtőzködő, le-lecsapó akciók lennének jók, de Revan valami olyasmit ajánl, amire kétséggel rázza meg a fejét.
- Nálunk egy-egy törzsnek egy-egy sámánja van és például a miénk még csak egy tanonc, mivel az öreget megölte a fajtád, egy orvtámadásban. – szusszan lenyelve feltámadó mérgét. – Akármennyire is erős a szellemük, ennyi embert nem bírnak lekötni és mi nem tudjuk megvédeni őket több ezer emberrel szemben. Egyszerűen elsodornának minket, ráadásul nem is kockáztatnánk az életüket. Ők a szellemi vezetőink, a harcosok mi vagyunk, a csatákat nekünk kell megnyerni. Mik a fajtád gyenge pontjai? Ha végeznénk a vezérrel, azzal a királlyal, akkor megfutnának? – kérdezi elgondolkozva.
A köpenybe könnyedén beburkolózik, azért itt még csíp a levegő.

Csendben megindultak a vitézek, így a kis beszélgető társaságnak is ideje indulnia. Már kényelmesebb tempóval, mint az idáig való szaladás haladtak otthonuk szép tájain.
-Nem vagyunk azért mi sem olyan kevesen! Egy faluban él, ha csak a legkisebbet veszem, pár száz ember. Ha már tíz falu ide ér, akkor az már sok ezer erős karú harcos, akik jól kiismerik magukat az itteni vidéken.
És a sámánok létszáma is így jóval többnek várható, mint ha csak eggyel számolsz. És lesz halott is, amit feltámasztanak, ha ez kell. Már meg van a tervem.
*Bizony nem kellett olyan sok, hogy a rikkancsok szétszaladjanak a környező testvér községekbe és harcba hívják őket. Már alig várták, hogy megjöjjön a hír, hol is lesz a gyülekező. Hiszen mindegyikük orkból van, mi sem természetesebb, hogy háborúba indulnak.
Ám amíg az erősítés várják, körbe lehet nézni Georgiában. Ugyan úgy néz ki, mint Yrch, mielőtt elpusztította volna Al-Nuszra.

Ezredesünk indulás előtt meghajlott az ork előtt, fura látvány volt hisz ezt soha nem csinálta volna önszántából most viszont lehet hogy az ilyen gesztusok azok amik meg mentik az életét.
-Ezt nagy örömmel hallom, viszont a fiatalnak igaza van, ha Aszad avagy az önjelölt királyunkat sikerül meg ölni a Fiskális, s Aszad csapatai is eldobják a fegyvert ha látnak egy fikarcnyi esélyt arra hogy túléljék. Közölte a fiatal ork felé.
-Ami pedig még is jól jönne nekem is egy részletesebb rajz a területről, szeretném én magam is ismerni annyira hogy merről lehetne meg Kerülni Aszad harcosait s úgy meg roppantani őket mind a diót két oldalra nem képesek harcolni főleg ha a második hátúról rátámadók ki várják a megfelelő percet ahhoz hogy ki szorítsák őket a táborból, viszont a támadásra minden féle képen a reggeli műszak váltáskor kell elvégezni akkor a legsebezhetőbbek. Közölte ezredesünk inmár az ork mellet sétálva remélve hogy később jobban is át gondolhatja tervét az ezredes asszony.

Végül is igazat kell, hogy adjon Hraman a georgiai vezérnek, hiszen az ő falujuk sem volt ilyen néptelen, mielőtt a sötét elfek lecsaptak volna rájuk és jóformán kiirtották őket.
- Igazad van, de akkor mielőbb ki kell küldeni a hírnököket, hogy megjöjjön a kellő erősítés és kidolgozhassunk egy jó haditervet a megállításukra. – bólint a fiatal vadász, ahogy végig hallgatja a nagydarab szavait. – Lehet, hogy ezzel az élőhalott dologgal lehet valamit kezdeni, de a sámánokat akkor is erősen védeni kell majd. – Egyébként bár te tudod az én nevem, de megmondanád a tied? – néz kérdőn az orkra, hiszen az még eddig nem derül ki a nagy rohanásban.
Bizony arra egy ork harcost sem kell biztatni, hogy csatába szálljon, sőt inkább azzal lesz a gond, hogy fegyelmezetten, betartsák az utasítást és ne az erejükben bízva akarják lehengerelni a selfeket, akik minden bizonnyal jól felkészültek az ellenséges területből.
A falu nem hoz semmi meglepetést Hraman-nak, hiszen a legtöbb ork falu egy kaptafára épül. A középen, a sámán és a főnök lakhelye előtt ott a nagy központi tér, ahol most is gyülekeznek.
Bár nem repes az örömtől, hogy az éjelf nő itt van, a tanácsai, a fajtájának ismerete most sokat érhet, ráadásul meglepő módon tud udvarias és jómodorú lenni, ha több száz ork veszi körül.
Azzal is elégedett, hogy nem javasolt a nő szerint sem botorságot, amikor a vezető megölését vetette fel.
- Térkép? Nem hiszem, hogy akadna nálunk olyan. – rázza meg bizonytalanul a fejét Hraman. – Mi itt születtünk, itt nőttünk fel, így a hely mindenkinek a fejében van.
A támadás időzítésével viszont egyetért és ezt egy bólintással jelzi is, hiszen azt már előtte tisztázták, hogy nappal a selfek nem túl aktívak.
- A több oldalról támadással egyetértek, visszafelé talán azonban kell egy kis lyukat hagyni, hogy arra meneküljenek, ha mégis kitörnek egy gyűrűből. Akár rejtőzhetnek arra íjászok is, akik még megtizedelik a megfutamodókat.

-Tech vagyok. -nyújtott kezet a pöttöm fajtársának, amilyennek tűnt mellette a másik- Georgia vezetője. Azt hittem, már mesélt rólam Win.
*Csalódottsága kiérződött a lassú beszédéből. Úgy tűnt, többre tartotta magát, mint sem szó nélkül maradjon a híre a szomszédoknál. Főleg, ha már egy földije uralkodik a kérdéses illetőnél. Ám mondanivalóját azért zavartalanul folytatta.
-Hát meg tudom mutatni neked térkép nélkül is. Arra egy magas föld van, viszonylag elég sík. Míg a másik irányban hegycsúcsok tarkítják a magasokat. Középen pedig egy nagy és hosszú völgy, amiben megpróbáltuk feltartóztatni őket. Egészen idáig tart, ahogy jöttünk, láthattátok is. Ezen túl már délre egy medence van, ahol vadkecskék legelésznek, mikor a fagyok lenyomják őket a magas hegyi legelőkről.
*A dolgok pont úgy volt, ahogy átsiklott felettük, csak az irányok nem stimmeltek.
-De akkor végül is melyik a gyengébbje a fajodnak? Bevárjuk a biztos helyen, ahol a varázstudóink felkeltik az élőhalottakat vagy mi menjünk a csata elibe és kerítsük be őket gyorsan? A táborukban nem hiszem, hogy tartanak majd halottakat jégen fagyasztva... Ha lerohanjuk őket, akkor nem lesz hulla.
*Az információk keverése a tájon tudatos volt. Tudta jól, merről szokott a Nap kelni és melyik oldalán mohásodik a fa ezen a vidéken. De Revan bimbózó terve nagyon úgy hangzott, mint aki már látja maga előtt a csatát és mint hű, beosztott katonáit mozgatja a segítségre sietőket.
Márpedig nem a sötét elf király zsolddal fizetett bakái érkeznek, hanem szabadságharcosok. Vagyis... Nem csak a magát királynak kikiáltó seregei érkeznek, hanem velük szemben egy szabadság szerető önkéntes alakulat.

Revan elgondolkozott, tudta nagyon jól Aszad katonáinak reggeli váltás által adott lehetőséget viszont erre az egy lapra nem tehette fel az egész csatát, nem a saját meg szokott elit katonákból álló ezrede volt mellette akik már fel számolták volna a tábort.
-Két felől kell meg közelítenünk, és a hullákkal való tervet csak is a csata hevében szabadna alkalmazni, előbb nem amint rá jönnek mit jelentenek a sámánok élő holtjai bajba vagyunk. Közölte ezredesünk miközben már egy terv alakult a fejében.
Frontális támadást is csak napkelte kor hajt hatunk végre, a fajunk akkor abban a pár percben a legsebezhetőbb, a fényhez nehezen szokik hozzá a szemünk eleinte s ezt kell ki használnunk. Majd mély levegőt vett.
-Ha meg tudjátok kerülni a völgyben lévő tábort harc nélkül lenne a legjobb, akkor van esélyetek. Legalábbis ezt az egy gyengét gyorsan s erősen ki lehetett használni, a Fiskális katonák rég láttak harc mezőt, így talán Aszad pár embere az akik tényleg tudni is fogják ilyenkor mi a teendőjük.
-Én magam legszívesebben a szemből támadókkal tartanék. Magam is örömmel szállok szembe velük akár életem árán is. Ezzel fejezte be ezredesünk majd annyit még végül hozzá tett.
-Engem pedig Revannak szólíthatsz, nem emlékszem hogy bemutatkoztam volna így inkább meg teszem még egyszer.

- Elég sok minden történt nálunk mostanában és én sem sokat tartózkodom a faluban. – próbálja kissé enyhíteni a dolgot Hraman, bár rémlett, hogy Wi mesélt a nagydarab törzsfőről, de tényleg elég sok probléma kötötte le a vadászt ahhoz, hogy ez megragadjon a fejében. – Nekem meg néha rövid az eszem, bár annyit megjegyeztem, hogy egy tekintélyes méretű és ravasz főnök vezeti Georgia-t. – tette hozzá, hogy mentse, ami menthető és inkább magára vállalja a neheztelést.
Kicsit meglepi a fiút, hogy a főnök elég hamar elfogadta az elf nőt ahhoz, hogy kisebb bemutatást tartson a terepviszonyokról, bár ennek nagy részét szabad szemmel is látni lehetett.
De az igaz volt, hogy ha akarnak valamit tőle, akkor valamit adniuk is kel és a környék ismerete még nem jelentett veszélyt senkire, de talán egy terv szempontjából fontos lehetett.
- Talán mindkettőt ötvözni lehetne. – szólalt meg Hraman némi töprengés után, amikor meghallgatta mindkét felet. – Egy csapat a magas föld, vagy a hegyek irányából a hátukba kerülhetne, aztán valami jelre a megindulhatna hajnalban a támadás. Valószínűleg a meglepetés ereje sok halottat eredményezne, amiket a sámánok életre kelthetnének. Saját harcosaik ellen biztos nehezebben küzdenének, ráadásul nem tudhatnák ki van velük és ki ellenük. – javasolja.
Abban viszont biztos, hogy minden harcos kézre szükség lesz, mert a nővel ellentétben, Hraman nagyon is tart attól a seregtől, hiszen ha igaz, amit Revan állít, sokat tettek kockára, hogy itt legyenek és a főnökük ugyan kegyetlen volt, de valószínűleg nem ostoba.

Ismerős arcok bukkannak fel hirtelen, épp megérkeztek a farkas lovasok. Bár a falka a szokásosnál nagyobb ordasokból áll, ha Tech rájuk ülne, bizony valószínűleg nem mozdulnának el együtt. De talán az után sem, miután leszállt. Alkatuk inkább égi meszelő és könnyű. Ám Hraman már tudja, hogy nem szabad őket figyelmen kívül hagyni.
-Akkor mindenki egyet ért abban, hogy bevárunk tíz falut és napkelte után pár perccel lerohanjuk a férgek táborát? Koponyáikat tűzzük a határra egy-egy cölöpre! Tanulják meg végre tisztelni a zorkokat!
*Alig mondta el a kérdését, már el is indult üdvözölni az újonnan érkezőket. De közben szeme sarkából figyelte kicsit visszafordulva, hogy milyen válaszokat kap. És mire oda ért az Üvöltőkhöz egy lihegő barátja jelent meg a nyomvonalukon. Wirtschaftswund volt az, ki nem bírt az egojával és futva tartotta az iramot, messze maga mögött hagyva a komótosabb tempóban érkező „húszakat”, akik csak tizennyolcan voltak, hiszen Hraman és ő már megérkezett.

Revan jól tudta hogy a meglepetés előnye nem lesz elég ha kevesen vannak, így ő inkább több falut várt volna meg, de nem tudta hogyan közölje ezt finoma így nem is próbálkozott már vele.
-Öngyilkosság, Tíz falu kevés lenne, legalább öttel többet meg kell várnunk ha sikeresek akarjuk le bonyolítani a támadást, és arra is emberek fognak kelleni legalább egy falu hogy a menekülők egyenes a halálba rohanjanak. Ezzel zárta, bár lehet indulatosabb volt, meg volt az oka nem akart se meghalni s azt sem engedhette hogy az orkok komoly veszteségeket szenvedjenek jelenlegi tervei túl mutat rajta.

Hraman örömmel látja, hogy megérkeznek a már ismerős farkas lovasok is, delük.
egyben szomorúság is fogja el, hiszen elég sok közöttük az alig a gyerekkorból kinőtt kölyök is. Viszont ezek a harcosok a nagytermetű ordasokkal együtt már komolyan meglephetik az éjtündéket, hiszen még soha nem találkozhattak velük. Még az orkok legtöbbjének is szokatlanok voltak.
Persze ebbe az „alakulatba” csak aránylag vékonyabb harcosok, fiatalok kerülhettek, hiszen azért a vadállatoknak el kellett bírniuk őket.
- Ha addig el tudnak érni mindenkit a futárok, de nincs sok időnk. – bólint Hraman a lelkes melldöngetésre, mert ez mindig jól jön a fajtájánál, neki is gyorsabban zsibong a vére és Revan szavaira is. – Ne becsüld le őket Tech. Meg kell lepnünk őket és lehetőleg nem hagyni őket használni a mágiájukat. A sámánoknak nagyon figyelniük kell, a selfek is tudnak élőholtakat mozgatni és bénítani is. Talán az Üvöltők támadhatnának a szélekről és vagy ötven íjászt legalább a hátuk mögé kéne juttatni.  Pár embernek meg egyenesen a vezért kéne megcélozni, hogy elveszítsék az irányítást.
Látja a befutó és kissé ziháló Wirtschaftswund-ot is és igazán büszke rá, hogy a sokat szenvedett faluja az elsők között ért ide, hogy felvegye a harcot, mert tudja jönnek a többiek is.
- Örülök, hogy időben ért az üzenetem és, hogy itt vagytok. – biccent a vezérének.
Azért ha megjönnek a törzsfők, még lehet némi torzsalkodás a vezetésért és Revan jelenlétét sem biztos, hogy mindenki jól veszi majd, de bízik Tech „megjelenésében”.

A melák lihegve fogadja el a baráti jobbot, és átölelve jobb kezét meglapogatja a hátát.
-Örülök, hogy nem esett bajod. Figyelj! Ha én meghalok, akkor neked kell átvenned a törzs irányítását. Ne rendezzetek bajvívást, mert ezzel még nem biztos, hogy vége lesz az elfeknek. A bansheenk szerint ha összecsapunk a démonokkal, akkor én meghalok. Mond meg, hogy ez volt az utolsó akaratom és ne állj mellettem a csatában!
*Hraman „jóslata” hamarosan beigazolódni látszik. Bár a venatoriak is hamar csatlakoztak és hír érkezett arról, hogy még hét törzs is igen közel jár, mikor aggasztó híreket kapnak. Ott van Tech mellett Revan, Hraman, Wirtschaftswund és Venator feje, mikor az egyik őrszem jelenti, hogy már csak órákra vannak Aszad seregei.
-Döntenünk kell. -jelenti ki a helyi vezér- Nincs idő tizenöt meg még több csapatra várni. A későn érkezők a sámánokkal bevetik magukat a házak közzé, míg a gyorsan ideérőket felviszem a csúcsokra, hogy hátukba kerüljünk vagy mi legyen?
*Az utolsó pár szót kicsit ingerültebben mondta. Érezhetően nem szeretné, ha a zevadariak lerombolnák a házakat és az a szégyen érné a három méteres óriást, hogy csak egy nyúlnak méretezett szív szorult az izmok miatt a testébe és nem meri felvenni a harcot. Az ő szeme előtt csak saját számításai állnak, hogy néhány ezer ellen több ezer harcost jelent tíz falu. Ami majdnem egy nagyságrenddel több. Ráadásul orkokból áll.

Revan felkapja a fejét s tudja most harcot kezdeni a felkészült sereggel halálos vég kimenetelű lenne számára és az orkoknak is.
-Vissza vonulunk, nincs más választásunk! -Ha Aszad csapatai mozgósítva vannak akkor nincs esélyünk győzni, a hősies halál pedig fölösleges ha csak annyit érünk el vele hogy az ellenségnek segítünk! Szólt akaratosan ezredesünk nagyon jól tudta hogy Aszad emberei jók, még ha a Fiskálisok gyengeségével is rendelkeznek túlságosan egyensúlyba vannak ahhoz hogy egyáltalán esélye legyen az orkoknak.
-Mágiával fognak harcolni, mire az embereid elérnék őket már csak tűpárnák lennének a beléjük állított nyilaktól s se előre se hátra mozgás a bénítás varázsa túl erős. Közölte hogy miért is akar vissza vonulni bár tudta hogy ez nem teljesen igaz, de végül is jobb indoka nem volt egyelőre.
-Esélyünk se lesz ha ide érne a többi törzs is, és ember előnybe kerülnék a mágia és a balliszták túlságosan is erősek, legalábbis Aszadot ismerve a balliszták lövésre készen fogják várni az első áldozataikat. -Tovább kell mennünk, ha harcolunk végünk, tudom hogy más diktál az ork ösztön de nem érünk semmit ha nincs legalább a meglepetés előnye a mi oldalunkon! Érvelt tovább, remélve hogy meg győzi őket arról hogy most el kell pucolni mielőtt Aszad csapatai meg érkeznek.

Wirtschaftwund szavai ledöbbentik Hraman-t, aki egy pillanatig csak meredten bámulja a legyőzőjét, akivel szemben soha nem táplált ellenszenvet, sőt még meg is könnyebbült, hogy valaki levette a falu vezetésének terhét a válláról, amit soha nem érzett megérdemeltnek. Csak épp nem maradt más akkor.
De, ha a törzs szelleme azt jósolja, hogy a férfi meghal, akkor nem tehet semmit ez ellen, bár minden egyes porcikája tiltakozik az ilyen elrendelés ellen.
- Talán sok mindent a banshee sem látott előre, például itt van velünk ez az éjelf…….- próbálja meggyőzni társát és magát is. – Ne írjunk le senkit és semmit Wi. – mondja zavartan, abba már bele sem gondol, hogy megint ő lenne akkor a törzsfő.
Az élet azonban nem áll meg, ahogy a földjüket taposó elf seregek sem. Hiába csatlakoznak az ork törzsek egymás után, egyelőre még csak három, vagyis inkább kettő és fél falu az, amely felkészült a harcra, a többi még úton van. A hírek meg aggasztóak.
Megérti Tech ingerültségét a vadász, hiszen ő is hasonlókon ment át, mikor a saját faluját védte, de most azért ha nem is túlságosan, de felkészülhetnek, tervezhetnek, ott már csak menthették, ami menthető volt. Ha eltekint a némber fajától, akkor azt is el kell ismernie, hogy neki is igaza van……taktikailag….., de ő nem a népéért harcol.
- Az idő nem nekünk kedve, ez igaz és abban is igazat adok Revan-nak, hogy a vezérük most biztosan felkészült a támadásra is, éberek és veszélyesek, viszont mi ismerjük a terepet, míg ők nem. De nem rohanhatunk fejjel a falnak, mert, ha elszámítjuk magunkat, egyenként őrölnek fel minket. Egy-két támadást kockáztathatunk, de annak elsöprőnek kell lennie. – töpreng hangosan Hraman, hiszen neki legalább már volt tapasztalata a selfek harcmodorával kapcsolatban.
- Le kell lassítanunk őket, míg a többiek ideérnek. El kell érnünk, hogy megálljanak és beássák magukat! – javasolja. – Menjenek ki az Üvöltők és az előretolt felderítőket intézzék el, mozgékony íjászok csapjanak le, lőjék le akit látnak, aztán vonuljanak vissza, majd újra és újra. Addig én megkerülöm őket, te Tech maradj itt és ha megjön a többi törzs, és eljön a hajnal támadj minden erőddel szemből, a sámánokkal megerősítve.

Yrch vezetője nem mondott semmit a féltő szavakra. De arca izmai rándulásaiból látszódott, hogy nem igazán érdekli. Már volt elég ideje átgondolni az úton és a sors ellen nem akar hadakozni. Megtalálta a nőt, akit egész életében szeretni tud és csak is érte és leendő családjáért vállalta a konfliktust, hogy esetleg meghalhat egy párbajban, ha törzsfőnök lesz. De a legnagyobb jólétet akarta biztosítani közös gyermekeiknek.
Ám most mégis ez lett a veszte. Ő volt az, ki fennen hangoztatta, hogy az elkövetkezendő csatákban nem a létszám, hanem a méret az, ami számít. Kinevezett húsz harcost, aki többet kap a húsból mindig. És a szellemek ítélete, hogy ezért most az életével fizet, még mielőtt akár egyetlen gyermeke születhetett volna.
A falu asszonyait az eldugott barlangokba küldte eljövetel előtt, akikre a pajzsszüzek vigyáznak. Yrch egyedül túl kevés ez ellen a veszély ellen. Ha most nem teszi hozzá a kis marék erejét a közöshöz, akkor nem remélheti a felmentő erőket egy elkövetkezendő támadás során.
-A hegyesfül mi jogon osztogat parancsot? Azt hittem rabszolga. -teszi fel a kérdést a venatori. Nem igazán tetszik neki, hogy a tanácskozáson eldöntött tényként beszél egy olyan, aki nem csak hogy nem vezetője egy községnek, de még csak nem is oughwari. A már borítékolható vita kezd felszínre jönni.
Tech válasz helyett csak a nő szemeibe néz.

Ezredesünk fülét sérti a gondolat, de megérti hogy nem nézték többnek.
-Egyelőre az a személy vagyok aki ismeri a felénk tartó hadakat úgy mind a tenyerét. Ismerem a harcmodorukat, a szokásaikat, a gyenge pontjaikat, ha csak rabszolga lennék követve hiszem hogy egyáltalán segítséget nyújtanék. Tudván azt ki is vezeti az ellenséget. Közölte lenézően, nem tetszett neki a rabszolga meg szólítás, nem fogja hagyni hogy annak tartsák s előbb vezeti halálba az orkokat saját magával mind sem rabszolga legyen.
-Szóval minimális tisztelet ha kérhetem, nem egy rabszolga vagyok s a megnevezés sértőnek találom. -Egyszerűen arról van szó, nekem nincs jobb választásom mind az Ork haderőt támogatni, ha az elfek seregét támogatnám nem lennék jobb egy mocskos árulónál aminek a következménye a halál lenne. Közölte végül kicsit nyugodtabb hangnemben de legszívesebben fejét vette volna most az őt sértegető orknak.
-Ha minden áron támadni akartok akkor azt gyorsan kell csinálnunk, viszont csak is meg lepetés szerűen, nyitva kell hagynunk a szembe lévő frontot ahhoz hogy felkészületlenül érjük őket. Mondta nyugodtan majd mély levegőt vett.
-A balliszták most egyenesen farkas szemet néznek velünk, amint az oldalukba kerültünk s hátukba azonnal használhatatlanná váltak a legerősebb fegyvereik a gyalogság ellen. Azután pedig könnyebb lesz őket felszámolni, hiszen ez a mágusokat is meg fogja zavarni akik bénító átokkal sújtanának minket, a többi onnantól a közelharcon s abban részvevők erejétől függ ami szerencsére mi mellettünk voksolt a csatában. Fejezte be tervét ami nagy valószínűleg győzelemre vezetheti az orkokat.

Hraman tudja, hogy felesleges lenne több szót vesztegetni arra, hogy próbálja meg figyelmen kívül hagyni Wi a jóslatot, de azért megfogadja magában, hogy ha tudja szemmel tartja a törzsfőt, vagy ha nem az ő csapatában lesz, akkor valakire rábízza ezt a feladatot. A férfit várja otthon a felesége és neki igazán van miért élnie. A férfi eddig nem végezte rosszul a dolgát, még ha mindenben nem is értettek néha egyet, de az tagadhatatlan, hogy mindig a falu érdekeit nézte.
Szinte sejteni lehetett, hogy az újonnan érkezett törzseknél gondok lesznek az éjelf elfogadásával, még azok is gyanakodva néztek rá, akik ott voltak, mikor megérkeztek, de most nem értek rá ezen vitázni, mert ez könnyen a végzetükhöz vezetett volna, mind az időveszteség, mind az értékes információk elvesztése miatt.
Jobban örült volna Hraman, ha Tech ad választ a felcsattanásra, főleg mivel az a venatori törzsfőtől érkezett, de az nem szólal meg, viszont Revan igen és a vadász attól tart, hogy a nagyszájú, dölyfös nő most sem tudja majd visszafogni magát, ami azonban meglepően jól sikerül, de ezzel még valószínűleg nem lesznek túl a problémán.
- Mióta tartunk rabszolgát? – kérdez vissza halkan és kissé előrelép, hogy magára vonja a főnök figyelmét. – Mi nem vagyunk olyanok, mint ők. - próbál a büszkeségükre és a gyűlöletükre egyaránt hatni. – Az asszony velem együtt szökött a selfektől és hajlandó megosztani velünk önként a tudását. – néz a másik szemébe. – Tudjátok, hogy talán nekem van itt a legtöbb okom gyűlölni őket, ha én vissza tudom fogni magam, akkor ti is. – húzza ki magát.
Mindenki tudja, hogy igaz, amit mond, hiszen ismerik faluja történetét. A bosszú most is fennen lobog benne, de nem ezen a nőn fogja levezetni, csak ha okot ad rá, de ahhoz elég egy ok is, hiszen nem bízik benne minden áron.
- A Támadással pedig úgy értek egyet, ahogy már elmondtam. És meg kell próbálni a lehető legnagyobb meglepetést okozni, aztán elsöpörni őket. A vezér az elsődleges célpont kell, hogy legyen, de te döntesz Tech, azt hiszem mindenki egyetért benne, hogy most a te falud a leérintettebb ebben. – néz a hatalmas férfira, hiszen már minden elmondtak amit csak tudtak.

A közösség vezetője látható megvetéssel nézi és hallgatja Revan válaszát. Nem lehet kétsége afelől, hogy itt közel mindenki szívesen ontaná a zsigereit elegendő indoknak, hogy az ami. Ám a vadász újbóli megszólalása után egykori társára, a szomszéd falu hatalmát elnyerőre nézett szótlan, mintegy kérdezve őt.
-Nekem ez a támadás már az elejétől büdös.
*Megérthetőek a szavai, ha tudják a jóslatot. Ám ez kijött belőle. Nem tud okos lenni sehogy sem. És rossz arra gondolnia, hogy majd pont egy olyan akarja a biztos halálba vezetni, akinek hegyesek a fülei és szürke a bőre.
-Nem érdekel a vitátok! -csattant fel végül Tech, hogy még a legtávolabbi emberei is hallja- Az én falum, én döntök a sorsáról. Visszavonulunk és kimenekítjük a gyerekeket az anyjukkal. Addig a yrchiek feltartóztatják az ellenséget egészen napkeltéig. Te pedig velünk jössz tanácsot adni. -mutatott a vastag ujjával az egykori ezredesre, ám szemei nem tanácskérést sugalltak. Inkább óvtak attól, hogy Wirtschaftswundék bajba kerüljenek. Az rosszul érintené Rekthar szerelmét lelkileg. És testileg is.
Ahogy megindult Georgia lakossága a biztonságot jelentő csapásokon, a főnökük Revan mellé lépett a gyaloglásban.
-Mond csak! Mit gondolsz a tervemről, amit most találtam ki? Az egyik orkról elhitetjük, hogy áruló. És megszökik veled. Utána csatlakoztok Aszad királyhoz és elhitetitek, hogy ti már csak ellenünk vagytok hajlandóak harcolni. Ismertek mindent, taktikát, felállást, amit csak kell. És rossz útra csaljátok őket, hogy mi könnyebben végezhessünk velük.
Szerinted nem lenne előnyünk ebből, ha sikerülne?

Revan bólintással jelezte hogy végül menekülésre fogják, s elsők között indult a gyerekek és asszonyok mentésére ahogy a legtöbb ork is majd csak amikor elindultak élőholt lovon folytatta a menetelést ezzel is kímélve magát. Amikor Tech oda ment hozzá felé fordította fejét kicsit meg lepett arcot vágva.
-Normális esetben jó ötlet lenne, viszont úgy hogy tudja hogy én is meg szöktem esélytelen hogy bevenné kivétel ha egyedül mennék viszont ahhoz kéne még egy kéz. Vágott egy kis grimaszt ezredesünk aki a csonkított karjára vetett közben egy pillantást.
-Sajnos Aszad ismer engem, de szerencsémre van elég meglepetésem számára, az sokat számít hogy ő már benne van a korba, s idős hadvezér így a taktikát, a szokásait, mind meg lehet ismerni. De én még viszonylag fiatal ezredes vagyok, az Ezredem mindig arról volt híres hogy nyíltan harcol, de tudunk mi meg lepetést okozni emiatt. Most is arra számíthat hogy csak egyszerűen le rohanjuk őket.
Mondta végig egyenes az orkra nézve, tudta hogy most kell kihasználnia a lehetőséget.
-Végül is ez is egy kezdete lehetne egy új szövetségnek amennyiben az orkok is nyitottak erre. Jegyezte meg ezredesünk óvatosan nem akarta fel bőszíteni az orkot ezzel, de reménykedett benne hogy ő is lát erre egy minimális esélyt.

Szerencsére azért a fenyegető támadás veszélye sokkal erősebb motiváció, mint egyetlen sötét elf agyonverése, így aztán Hraman szavai után csak némi csönd és lesajnáló tekintetek azok, mik körülveszik a katona nőt, de ennél nem mennek tovább.
- Nem sok választásunk van, ha nem akarjuk tovább engedni őket. – rázza meg a fejét a vadász, mivel aztán ő az utolsó itt, aki háborúzni akarna, ha nem fenyegetné őket az, ami már egyszer a falujával megtörtént.
Ráadásul azok még akkor a szövetségesüknek is mondták magukat, ezeket a „lázadókat” meg nem köti semmilyen vélt vagy valós kötelék sem.
Hraman-nak sem tetszik az, hogy rá kell bíznia egy hangyányit is a népéből az éjelf nőre, de talán ezzel némi előnyre tesznek szert.
Tanácsai és javaslatai ellenére szinte megkönnyebbül, mikor Tech végül dönt és még ha nem is azt teszi amiről beszéltek, ezzel legalább az asszonyoknak és gyerekeknek is esélyt ad.
Büszkén húzza ki magát, mikor a georgiai törzsfő az ő népét jelöli ki arra, hogy feltartóztassa a sötét tündéket, amíg eljön a fő támadás ideje.
- Nem hozunk szégyent a népünkre! – mormolja halkan, hiszen nem ő lesz aki vezeti most őket, hanem Wi, de elégedett az eredménnyel, még ha valószínűleg nem is élik túl sokan az éjszakát.
Még nézi, ahogy Tech Revan mellé csatlakozik és beszélgetni kezdenek, de aztán a saját törzsfőjére néz.
- Ha gondolod vezetem a csapat felét a hegyek felé, hogy oldalba kapjuk őket, aztán mögöttük ismét összekapcsolódhat a csapat.
~ Már, ha addig marad belőlünk valami! ~ teszi magában hozzá, de nem azért, mintha ez megrettentené.

Az egykori orvvadász csak mered előre, majd kis kihagyás után szét néz bambán a sajátjai között. Közben eljön az ideje, hogy végre megszólaljon.
-Én viszek ötöt a húszból magammal. Te ha akarod, viheted a farkaslovasok ötét. A magaslatokat tisztítjátok meg, míg mi a völgyben szedjük le a fürkészeiket! Ha ezzel fel tudjuk tartani a sok ezret, akkor megtesszük.
*Ha az új haderővel akarja leszedni Hraman a célokat, akár inkább a gyalogos testvéreivel, a vezére segít neki kiválasztani, kiket vigyen. Saját maga mellé azt az öt jó harcost veszi, akinek szintén szerepelt a neve a listában. Míg Hramannak inkább a túlélő esélyeseket adja.
Így indulnak meg, hogy teljesítsék Tech kérését. Wirtschaftswund nem ostoba és ismeri már egykori törzsfőjét. Tudja jól, hogy azért kapta a sokat szenvedett falu ezt a szerepet, mert elődje révén ők hozták a démoni nőt közéjük és bármennyire is egyet éreznek velük, most ők szenvedik Revan nagy száját.

Ám nem tud róla, hogy hamarosan mások is a sorsukra jutnak majd. Ahogy beérnek a georgiaiak az egyik hatalmas barlangba, mely bejáratát megpróbálták álcázni, három nagy darab harcos ragadja meg az Ezredest és fegyverezi le őt. Mindenki megelégedésére egy oszlophoz kötözik, ahová oda sétál a három méteres vezérük is.
-Azt mondod, ha sikeres a harc, akkor akár szövetségesek is lehetünk? Úgy mint régen? Mielőtt Yrchben történt, ami történt? Ostobának nézünk ki? Grogír halott és vele együtt a két nép tárgyalása. Sötét elf sereg soha nem léphet Oughwar földjére.
Két lehetőséged van az elkövetkezendő életben. Vagy azok a pokolfattyak odakint halottak lesznek. -mutat a bejáratra- Vagy egy rozsdás halpucoló kést bökünk be neked ide. -mutat a mellei és a nyaka közé a vendégének- Utána az életlen pengével végig vagdosunk itt. -húzza lefelé egyre délebbre.
*Úgy gondolta, több információt már úgy sem húz ki a zevadari tisztből. De ha világossá teszi számára, hogy szörnyű halállal néz szembe a fajtársai miatt, talán elkezd imádkozni a förtelmes isteneihez és fohásza meghallgatásra talál. És elveszejtik végre az egyik támadásukat.
Tudta jól, hogy az északi elfek mindig váratlanul érkeznek, mint most. És idáig mindig győztek. Olyan eszközökkel is akár, mint amit ide jövet az úton vetett fel a nőnek Tech.