Nem ezt a reakciót várta, bár tudta hogy nem lesz jó vége de ennyire bátornak nem képzelte az orkokat.
-Jobb érved nincs? Kérdezte gúnyos mosollyal, az ork pofájába nézve.
-Halállal fenyegetsz? A kérdés még gúnyosabb volt mind eddig.
-Észre se veszed ork s rosszabbá változol mind azok az elfek akiket gyűlölsz, vicces nem igaz? Ezredesünk gúnyos mosolya már egyre inkább vált nevetésé igaz tompán.
Ezredesünk ugyan olyan hangnemben félig kérdezve mondta a tényt.
-Őszintén mi közöm van nekem azokhoz az elfekhez szerinted akik lemészárolták azt a falut? Egyáltalán azt sem tudtam hogy ilyesmit rendeltek el. Nézett az ork szemébe ezredesünk, s már köpi támadt volna kedve de nem tette, nem akarta tovább húzni csak a tényeket közölni vele.
-Azért ítélnél halálra amit el sem követem? Azért érdemlek halált mert valaki más csapatai, katonái lemészároltak egy falut s most azon töltöd ki a dühöd aki sérült, védtelen, és rá adásul csak neked akart segíteni?! Ezredesünk tudta hogy nem sok válasza el hogy kedvenc démonasszonyságával meg ismerkedjen végre személyesen is, nem csak áldozatokat mutatva be neki, de teljesen nyugodt maradt mind végig.

Már lassan elvesznek szem elől Tech emberei, mikor végre megszólal Wi, aki eddig úgy nézett ki, mint aki transzba esett. Azonban egyáltalán nem tetszik Hraman-nak, amit mond. Min ha már eleve halottnak tekintené magát, ezért nem is akar magával vinni megfelelő számú embert.
Na persze, ennyien tényleg csak megcsipkedni tudják Aszad egységeit, de talán elérik, hogy megálljanak, vagy lelassuljanak, hiszen nem tudhatják, hányan vannak, ha sokat és gyorsan mozognak.
- Elviszem az öt farkaskölyköt, de a húsznak a felét vidd, a völgyben ráadásul nehezebb dolgotok lesz, nincs annyi rejtek lehetőség, mint nekünk a hegyek árnyékában fentről. – rázza meg a fejét, de tudja, hogy ha a férfi nem hallgat a szép szóra, kénytelen lesz engedni a parancsnak.
A vadász is sejti, hogy a dicsőséges feladat, mellyel talán a hallba küldték őket, nem igazán kitüntetés, de az lesz, ha teljesíteni tudják legalább részben és időt adnak a menekülésre és a felkészülésre.
Ha meg vannak az emberei és ruhát is szerzett közben, meg fegyvereket, akkor feledve már az öreg, kegyetlen király büntetését, gyors és könnyed futásba kezd, hogy minél előbb megtalálják a megfelelő helyet, ahonnan nyilakkal, kőzáporral zavarhatják a vonuló csapatokat, aztán legalább olyan gyorsan szívódjanak fel és bukkanjanak elő máshol.

A makacs melák nem hallgatott a szép szóra. Nem akart több embert veszteni, mint amennyit szükségesnek tartott. Így szétválva elindult a két yrchi különítmény a maga útjára.
Ahogy a tetőt járták, még nem találták meg a leshelyet maguknak a vadász emberei, mikor az egyik farkasról holtan hullott le lelki társa.
Bizony Aszad felderítői közelebb vannak, mint sejtették. Gyorsan kell reagálni. Különben mindennek vége lehet. Az orvlövész valahonnan elölről lőtt, de még bujkál.

/Bocsi, Revan fogságban marad, míg el nem jön az ő ideje./

Hraman még akkor is dühös a vezérére, amikor már javában a sziklákat róják, hiszen végül nem tudta meggyőzni, hogy vigyen több embert magával.
~ A bolond, meg akar halni mert egy szellem elrendeltette! ~ füstölög és bár folyamatosan szemmel tartja a környezetét, már csak azt látja, hogy az egyik farkason lovagló holtan esik le állatáról.
- Szétszóródni és fedezékbe! - kiáltja, maga is beugorva egy lazán megkapaszkodó gyökerű fa mögé. – Vonyítók próbáljátok levadászni a felderítőket!
Hraman megpróbál felmászni egy fára, hogy jobban rálásson a tájra és onnan  igyekszik leszedni a rejtőzködő orvgyilkosokat, miközben azoknak a többiek támadására is ügyelniük kell.

Igyekeznek a meglepetés elől bebújni valahová és a farkasok is lovasuk mögé. Akadt egy kis gond számukra, még nem túl régi a fegyvernemük és most kicsit tanácstalanok, hogy vajon hogyan kéne egy láthatatlan ellenség ellen harcolniuk. Talán túl feltűnőek így és az egyenetlen talaj sem pont nekik kedvez.
Ahogy Hraman felfelé mászik a fán, egy nyíl üti át a karját. Szinte csak horzsolja, alig pár centi, ahol keresztül halad a húson. Ha egy kicsit mellé lő a self, akkor teljesen elmegy mellette. Ha egy kicsit pontosabb, most akár használhatatlan is lenne.
Szerencsére a falka kiszagolja végre az irányt, ahol idegen szagot hoz az esti levegő. Már csak arra kéne rájönni, hogyan szedjék le. Ha kidugják a fejüket, könnyen lelőhetik őket, hiszen az ellenség is látta, hová bújtak...
Az a lompos farkú, akinek társát lelőtték vicsorog a legjobban az egyik szikla mögött.

Hát sajnos most a csapatnak magának kell megtalálnia a rejtekezés módját, ha eddig nem tanulták meg, hiszen Hraman nem mutogathatja meg nekik. Csak abban bízhat, hogy van elég eszük, hogy fedezékben maradnak és az orrukra hagyatkoznak. Ne lehet, hogy a szellemek állandóan elforduljanak tőlük! Pedig nagyon úgy néz ki, hogy most sem melléjük állnak, vagy az ellenség démonai erősebbek, mert a fára mászó vadász  karját eltalálja egy nyíl és még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy csak átszakítja a húst és nem szegezi fel, mint valami bogarat, vagy nem megy kicsit beljebb.
Hraman szitkokat morzsol a foga között, de a lovasát vesztett farkas dühös morgása ráirányítja a figyelmét és annak előre szegezett pillantását követve már sejti merre bujkálhat az orvlövész. Ki akarja ugratni a nyulat a bokorból, ezért nagyjából arrafelé lő ő is, majd lecsúszva vissza a földre kiált.
- Mindenki előre, de ne egyenesen, hanem cikk-cakkban rohanva. Kapd el pajti! – uszítja a farkast is és ha egy hangyányi mozgást lát már lő is.

Eközben Georgia hatalmas ura figyelmét ismét csak egy idegen nő kötötte le. Oda állt a megkötözött fogoly elé, és ráförmedt.
-Mond csak! Mikor csaptál volna le rájuk, ha még várunk egy kicsit? Mit tennél most a helyemben?
*Bizalmatlan volt, de azt gyanította, talán mond valamit, amiből megsejthet valamit az ellenfél szándékát illetően.




A nyílt támadás maradt már csak, hiszen ha párban járnak még mindig, akkor ők sokszoros túlerőben vannak. Az ork azonnal kilövi a felbukkanó tündét, de ennek ellenére is hallatszik egy másik íjhúr pendülése. Valaki még van egy kicsit távolabb, és az ő fekete vesszeje az egyik lovas oldalába áll. Sebesülten bukfencezik még párat a porba, mire fedezékbe tud húzódni.
Ám amire nem számítottak, a lovas nélkül maradt farkas szőre elképesztő gyorsasággal fakul és hamarosan meg is botlik. Bár megpróbál felállni, de a végelgyengülés jeleit mutatja. Fiatal lelke és vadállati akarata nem tud dacolni a jóval idősebb lélek sötét átkával.

Revan arcán a gúnyos mosoly eltűnt, mély levegőt vett majd beszélni kezdet.
-Egyszerűbb mind gondolnád. A számukat meg közelítve már lett volna esélyetek, egyszerűen az ugyan akkora seregre nem képesek átkot bocsájtani. Ha több frontról támadtatok volna egy front minden féle képen teljes épségben képes lett volna elérni őket mielőtt bármi is törtét volna onnét pedig a nyers fizikai erő döntött volna de minek is magyarázok a végén úgy is egy árokba végzem. Revan meg rázta fejét majd mélyen az ork szemébe nézett.
-Volt annak bármekkora esélye hogy nem végzem úgy mind a többi elf ott a völgyben? Légy őszinte. Revan végig az ork szemébe nézett, s felkészült a válaszokra.

Nem volt más választása a fiatal vadásznak csak az mit végül, bár nem szívesen, de választott és minden emberével az orvtámadók ellen fordult, hiszen nem ragadhattak itt. Könnyen csapdába eshettek volna, ha a párban járó felderítők közül az egyik feltartja őket, a másik meg értesíti a főcsapatot.
Így bár számíthat veszteségre, nincs választása Hraman-nak. Az első elfet sikerül lelőnie, de a másik megsebesíti az egyik farkasfit, így már csak hárman maradnak. A társ nélkül maradt farkas pedig hiába indul támadásra, a démoni mágia elveszi fiatalságát és mire a self közelébe érne, már vénülten hull a földre. Azonban ekkor már elég közel ér a lendületben lévő csapat, hogy, ha megtalálják darabokra szabdalják az éjtündét, aki két társuk haláláért fizet.
A csapat létszámához képest nagy az áldozat, de ha túllendülnek rajta, mehetnek tovább.

Hraman nem hívja vissza az előre törő csapatát és a taktika, mely véráldozatokat követelt végül győzelemre vezet. Kard villan, ahogy az egyik bokorból előugorva igyekszik váratlanul támadni az északi tünde, ám a közelbe érő ordasok már jelezték, hogy hol van. Nem okozott nehézséget könnyedén elhajolni előle, hogy a megtámadott a bunkós botját a gyűlölt ellenség gyomrába vágja. A fájdalomtól eltorzult arccal esik térdre, de nincs ideje felállni. A másodiknak érkezett a lándzsájával felnyársalja.
Hamarosan találnak egy jó leshelyet, ahonnan belátják a vidéket. Még két járőrcsapat bukkan fel, de könnyedén elkapják őket, mire megérkezik Aszad oldalszárnya. Eddigre már viszont mindannyian megsebesültek legalább egyszer. Nem adják könnyen az életüket a lázadók sem.
Rajta áll, hogy folytatja-e a tervet és zaklatja a nagyobb csoportot is vagy visszavonulót fúj.



Eközben egy Hramannál jóval nagyobb fajtársa gonoszul elvigyorodik az egyik sötét elf szemeibe nézve. Ő az eddigiek alapján úgy érzi, hogy Revan nagyon lebecsüli őket.
-Ez remek! Itt lesz a tíz falu és mi többségbe kerülünk leszel. -mondja láthatóan egyre inkább túltöltve érzelemmel és már egyre jobban törve a közös nyelvet- Lehetőséges, hogy nem-e az ő sorsukra jutsz. -bólint a kérdésre- Ha ők életben maradnak, te kinyifansz.
*Hangja száraz tényeket közlő volt, elszántságot tükrözött. Nem tudta, hogy a számítása alapvetően hibás. Mindenhonnan sok száz orkkal számolt, ám ezt már az első ide érkező Yrch sem tudta biztosítani. Georgiának is csak alig száz legjobbja maradt életben, még ha ők felérnek kettővel is minimum. Ráadásul többségük sebesült.
Ám azok a törzsek sem mind küldtek annyit, amennyit Tech remélt, akik megtehették volna. Néhányan félve a gonosz szomszédok szokásos agyafúrt taktikáitól fele csapatot hátra hagyták akár csak biztonsági tartaléknak, akár nem ürítették ki a településüket és azokkal még mindig figyelnek és vigyáznak a családi tűzhelyek biztonságára.
Eközben a néhány ezernél jóval nagyobb rebellis sereg közeleg az éjszaka menetelve.
-Ha meghalodozikok, akkor élősködhetsz még. -fordult vissza az óriás.

Revan lefelé függesztette a fejét, nagyon jól tudta hogy pont annyi esélye van életben maradni így mind Aszadnak.
-És azt mondják magukról hogy jobbak, nemesebbek. Mondta éppen halhatóan az ork hátal fordulása után majd folytatta.
-Sokkalta rosszabbak mind azok a völgyben, azok legalább meg mondják a rabjainak ha csak a halált remélhetik.Tette hozzá, s ugyan úgy le felé fűgesztet fejjel.

Amiben reménykedik Hraman, az be is válik és a második orvgyilkost már könnyedén legázolják, majd a hulláját elrejtik, hogy a többi felderítő csapat ne sejtsen semmit és azok csapdába sétáljanak. Lesből még két csapatot vadásznak le, mire megjelenik a sereg előőrs, de sajnos addigra Hraman emberei mind szereztek már sebeket, ő maga is, bár azt a karcolást fel sem veszi.
Ha azt akarja, hogy komoly fenyegetést jelentsen Aszad-nak, muszáj realizálni a fenyegetést, ezért a megmaradt három harcképes Vonyítóját széles sávban helyezi el és mivel mozgékonyak azt kéri tőlük, hogy folyamatosan helyet változtatva, de rejtekből addig nyilazzanak, amíg van náluk nyílvessző, remélve, hogy ez megtorpantja a vonulást, hiszen nem tudhatja a sereg idős hadvezére mire számíthat, főleg, ha Wi is ezt teszi a túloldalon. Ha elfogynak a vesszők csak akkor vonul vissza.

Az előőrs zaklatására kidolgozza a főnök jobbkeze a stratégiát. A hegyivadászok jellegzetes öltözetével és felszerelésével megjelenők már a georgiaiak korábbi csetepatéja óta óvatosak voltak egy partizán akciót illetően. Az első sorozatra alig csak néhányan estek el, kitudja hányan sérültek és hányan halottak?
Ám mire újból felbukkantak volna épp csak annyira, hogy lőjenek, a varázslat láthatatlan szálai válaszoltak nekik. Két farkas és a megmaradt három lovas is bánta. Az egyetlen megmaradt ordas a vadászhoz bújt közel, ugyan abba a fedezékbe, ahol ő tud újra tölteni. Valami óriási szerencse miatt ő is megmerevedett először, ahogy Revannál érezhette korábban, ám még mielőtt leszedhették volna, feloldódott és sikerült egyedül túlélnie.
A hátán feláll a szőr és úgy érzi, a vadállat hívja őt. Ha megpróbál felülni a hátára, akkor készséges lesz és összekapcsolódnak. Szinte érzik egymás érzéseit, gondolatát. Amelyben most ott van szívbe markolóan az előző lovas friss halála, mintha egy űrhajót találat ért volna és most szökő levegővel halad tovább, de a seb nem tud beforrni.
A túloldalról egy fájdalmas ordítás hallatszik, mely halálsikolyba fordul át. Valaki meghalt.



Pár órával az eset után újból zaklatja foglyát a régi ismerős.
-Mi van a temetőben? Miért ásnak az ördögök?
*Igen dühös. És az a higgadtság, amivel közölte Revan, hogy akkor meg fog halni, bizony még ingerültebbé tette az elmúlt órákban. Tudta, hisz már eddig is tapasztalhatták eléggé, hogy minden egyes támadás északról oly hirtelen jött, mint ez most. És mindig volt célja. Valamit meg akartak tőlük szerezni, és ezért vérrel fizettek, sose hússal vagy pénzzel. A vér legnagyobb része pedig nem a sajátjuk volt.
Reménykedett is benne valahol, hogy a temetőből kiásott dolog majd lecsillapítja újabb évtizedekre az étvágyukat. És ennyi halállal megelégedve vissza mennek győzedelmesen. De aggódott.
A tervét pont arra a sírhelyekre alapozta volna, amelyet most megbolygatnak. És a háborgó halottak ki tudja, hogy a sámánok segítségére sietnek-e?
Nem tudta, hogy várjanak-e napfelkeltéig egyáltalán. Az ő elméjében már összeállt a kép, hogy Revan és a lázadók csak mese. A királyuk küldte és nem sajnáltak egyet maguk közül, hogy feláldozzanak -egy foglyul ejtett orkkal együtt kiengedve- csak hogy visszavonulásra rávegyék őket, míg megbolygatják legnagyobb harcosaik nyughelyét és elragadják az erekléyt.
-Hol vannak azok a nagy, gyilkos eszközök, amiről beszéltél? Honnan ismerjük fel őket? Beszélj! Hogyan hatástalaníthatjuk a mágiátokat?

Hraman ha visszatér és nem folytatja a harcot a magasban, akkor a sámánok veszi gondozó kézbe. Hamar eltüntetik nagy gyógyító tudásukkal a karcolást róla, ahogy már a georgiaiaknál is a legcsúnyább sérülések is a gyógyulás előrehaladott állapotát mutatják.
Ám szembesülnie kell azzal is, kinek a halálsikolyát hallotta. A másik csapatból ugyanis csak egy ember veszett oda, míg a felderítőktől megtisztították azt az oldalt. És amikor épp visszavonulóban volt újdonsült hátasával egy olyan valaki lépett a szellemek örök vadászmezejére, aki belelépett Wirtschaftswund kirakott csapdájába.
A nagy termetű yrchi vigyorgó pofával meséli a tűznél most is, hogy bizony nem lesz egyszerű a selfeknek átszelniük azt a részt. Ám mégsem tudták annyira feltartóztatni Aszad seregeit, hogy azok ne vonuljanak be a faluba.

Ezredesünk nem igazán nézett az orkra, már elégé fáradt volt ahhoz hogy egyáltalán felé forduljon, meg nem is akart már a szemébe nézni mert minek.
-Honnét a bánatos démon anyjából kéne azt nekem tudnom?! Szólalt fel végül.
-Fogoly vagyok te szerencsétlen, mind két oldalon a halálomat kívánják szerinted van egyáltalán bármilyen indokom arra hogy nekik vagy neked segítsek? Végül csak fel emelete a fejét hogy az orkra nézzen.
-Ha segítség kell akkor adnod is kell valamit cserébe, s itt most nem lesz elég a halállal való fenyegetést, úgyis találkoznánk a halál démonasszonya előtt. Vigyorgott az orkra s várta az ajánlatot. Aszad embereit nem győzhetik le anélkül hogy Revan segítené az orkokat, viszont hogy biztosra menjen ezredesünk, ha az ork támadni próbál utolsó kívánsága révén elüvölti a halál átkát remélve hogy legalább egyet magával visz a büszke harcosunk.

Hiába a rejtőzködés és hiába a váratlan támadás, a sötét elfeket vagy a vezetőjüket sem ejtették a fejükre. Ellenséges területen jártak, már egyszer sikerült meglepni őket, most erőteljesen figyeltek, így az első rajtaütés sem hozta meg már a várt eredményt a következő meg egyenesen katasztrófális volt. Hraman minden emberét elveszítette, egyedül egy farkas élte túl a halálos mágia támadást, akivel egy helyre szorult, egy szikla mögé. Talán a szellemek segítették, hogy ő túlélte, hiszen időben oldódott a bénítás átka róla, hogy elbujhasson.
Újabb áldozatok, melyek élete ráadásul most az ő lelkiismeretét terheli. Szomorú volt a vadász, de egyúttal iszonyúan dühöd, azonban nem tudott mit tenni, egyedül maradt és a sereget sem tudták lelassítani, így áldozatuk is hiábavaló volt.
Érzelmei tetőfokán furcsán kezdi érezni magát, szinte érzi a mellette vicsorgó farkas vad érzelmeit is, amitől megrázkódik, hiszen olyan nyers fájdalom hullámzik át rajta, a hiányzó társ fájdalma legfőképpen.
Hraman nem túl nagydarab, így megpróbálkozik a farkas meglovaglásával és sikerül, az összeolvadás során szinte ő is vicsorog az állattal együtt, megélve annak érzéseit is.
Már az ork tábor felé tart, mikor meghallja a halálüvöltést. Átfut gondolatain, hogy talán beteljesült a jóslat, de aztán el is veti, Wi sosem adna ki ilyen hangot.
Visszaérve megkönnyebbülten ismeri fel a tábortűznél faluja törzsfőjét, akitől megtudhatják kinek is hallotta sikoltását, aztán a sámánok veszik kézbe és hamarosan a sebei már csak a múlt emlékei.
Hraman még sem lehet elégedett, hiszen nem értek célt, kevés harcost küldött a többi törzs, ami már régóta az orkok átka, hogy nem tudnak megbízni még saját fajtájukban sem.
A georgiaiak faluját elfoglaltál Asszad emberei és most a temetőt túrják fel, ha jól hallotta a szóbeszédet.
Tech-hez sétál és az elf nő felé int.
- Engedd le, hiszen hová mehetne? Nézd meg a hátát, velem együtt majdnem halálra verték és igazat mondott. Én láttam a valami szerkezeteket a málhás állataikon. Tudod, hogy én mondanám utoljára, de adj neki egy esélyt, hogy hasznunkra legyen, így mire mész vele? Ha nem kapunk valami használható tanácsot, nem győzhetjük le őket.

A helyi Főnök idegesen rágott a szájába egy szalmaszálat, mely hol az egyik oldalra, hol a másikra vándorolt, miközben lassan rövidült is, ahogy teljesen szétrágta már a végét és újabb centiket nyelt befelé.
-Hát jó! Elhiszem, mondjuk, hogy nem velük van. De azért jobb lesz ő itt nekünk, mint mellettünk!Megérkezett az erősítés és az a kérdés, hogy most támadjunk vagy az eredeti terv szerint? Jó lenne, ha a barátnőd elárulná végre, hogyan tervezte semlegesíteni azokat az ördögi praktikákat, amikről annyit hallottunk.
Pirkadatig talán újabb öt helyről érkeznek harcosok. Azzal már másfélszer ennyien leszünk, ha Revan asszonyság kevesli a számunkat. De nem Grak, a főváros környékén élünk. Itt ne várjon senki több tízezres mozgósítást!
*Úgy tűnik, Tech hajthatatlan, hogy nem engedi a csata élére állni a kétes nőszemélyt. Csak tanácsaival és tudásával segíthet. Még ha a saját szemére lehet szüksége is lenne, hiszen a Sötét Tömeg számos különböző taktikát és felállást tanít, aminek mindnek megvan a maga ellenszere. De nehéz megjósolni, hogy mi járhat most a vén elf fejében...
A tábor egyre nyugtalanabb és minél jobban növekszik az orkok létszáma, azzal együtt az önbizalmuk is kezd a hegycsúcsok felé terebélyesedni. Tech nem a szívével gondolkodó a többi oughwarihoz viszonyítva. De egyre ingerültebb, hogy végre tisztán lásson, mire is számíthat. És pökhendi stílus vagy nagyzolás helyett jobb lesz meggyőző érveket adni a kezébe.
-Te mit gondolsz, Win?
*A nagy melák orvvadász köpött egyet a padlóra.
-Nekem már az elejétől büdös ez az egész támadás. Valami lesz!
-Szerintem meg támadjunk, mielőtt végeznek a dolgukkal! -mondta egy másik törzsfőnök.
-Jó lenne végre akkor azt mondani, ami tényleg lesz. A sámánok felkészültek a reggeli csapásra. Mit mondjak nekik? -veti fel az egyik szellemi vezető.

Revannak semmi kedve nem volt haszon nélkül segíteni így végül ha Tech oda lép hozzá közli vele mit is akar.
-Ha győztök, elengedtek élve, s én távozom mind ha soha nem is találkoztunk volna. S csak az ellenséget vezető elf fejét viszem magammal. Közölte felé s várta a válaszát.

Láthatóan enyhült az elf felé való indulat, ahogy Tech elgondolkozott Hraman szavain, de azért még nem volt teljesen meggyőzve.
A vadász nem is azt szerette volna, ha visszaküldik az övéi közé, hanem, hogy elérje, legalább engedjék el, ami nagy ösztönző erő lehetne a self asszonynak.
- Ha nem megkötöztetted volna, talán már el is árulta volna, de gondolom azért neki sem árt, ha tudja, hol vannak elhelyezve azok a masinák. – vágott vissza a fiatal ork.
Sajnos az, hogy kevesebb harcos jött, mint várták, tényleg nem könnyítette meg a helyzetet és kérdéses volt, hogy megtudják-e oldani azt, hogy ne csak szemből támadjanak.
- Zavart kell keltenünk, de minél többet várunk szerintem, annál nagyobb lesz az esélye, hogy megerősítik magukat. Az amit meg keresnek nem biztos, hogy jó, ha megtalálják. Talán még erősebbek lesznek tőle. Mi lenne, ha mi találnánk meg és minket erősítene? – húzta el a mézesmadzagot, bár fogalma sem volt, hogy egyáltalán van-e ott valami.
Tényleg dönteni kell, hogy mit tesznek, mert sok ork kis helyen soha sem ér jó véget.
Hraman törzsfője meg csak hajtja a magáét, hogy nem teszik neki a támadás.
- Nekem sem tetszik, de akkor mond, hogy mi lenne jó? – néz rá kérdőn a vadász.
A sámánok is készen állnak és talán a megbolygatott holtak, most még dühösebbek lehetnek.
- Revan? Támadjunk teljes erővel vagy várjunk még? – veszi elő a tőrét és lép a nőhöz és ha nem akadályozzák meg elvágja a kötelékeit. – Talán utazhatnál a testeden kívül, ahogy az a másik némber tette és körülnézhetnél. – javasolja megfontolandó módon, amivel Revan kivívhatna némi kis megbecsülést.

Az egyik nagy darab harcos ráteszi a kezét Hramanéra, amelyikben a kést húzta elő. Túl sokan nem akarják, hogy szabadon mászkálhasson.
A sámánok is tanakodnak, mire az egyikük megszólal.
-Nekünk volt tervünk az elrejtőzésre és az idézésre napkeltekor. De ha most támadunk, akkor másoknak kell megoldaniuk ezt. Egyik varázslatunk elrejt minket napkelte és napnyugta környékén, testünk homályosan lesz látható és csak halovány árnyékot vehet észre, aki arra tekint. De a sötétben ez nem fog működni.
Nem tudjuk, mit keresnek, de minden alkalommal, amikor ereklyéért rajzottak ki, egy nagyon erős varázstárgyat vettek célba.
*Ez után elszabadult a káosz. A törzsfők egymás szavába vágtak, hol azt bizonygatva, hogy egyik vagy másik tervet kellene-e követni, némelyek pedig csak fújják a maguk hülyeségét a többiektől függetlenül.
Biztosat senki se tud.
-Tánné be kénő várni a nagyobb csapatokat Grakbúl, mög a többi nagybúl. Norg, Nalok, Nagak... Egyedül is szíjel roppantanák eziket. -morogja az egyik falu feje.
-Hova vársz te? -kérdez vissza neki egy másik vezér- Azok még legalább egy hét, de akár több nap is lehetnek.

Revan a fiatal vadászra nézett.
-Megteni még egy ork is képes lenne rá, a baj csak az hogy fáradt vagyok, elhagyni a testem elbírom de hogy vissza is térjek ahhoz több energiára lenne szükségem. Próbálta ki vágni magát.
-Ha elvágod a köteleket viszont jobban fogok segíteni. Tuudom mit akar Aszad így azt is mivel lehetne most meg fogni s támadni kell viszont gyorsan, míg a sírhelyen vannak hogy segítségül hívhatjuk a holtakat. Mondta oda, remélve hogy végül elvágják a kötelét.
-Magam is ott akarok lenni, s magam is harcolni akarok legalább ennyit ha már többet nem adtok meg nekem hogy harcban essek el. Nézett a Technevű orkra.

Annyit nem ér a nő kiszabadítása Hraman-nak, hogy szembeszálljon miatta társaival, így a kés visszakerül a tokjába és továbbra is marad az, hogy szóban próbálja meggyőzni a többieket a éjtünde nő eloldozására, de ha nem megy akkor nem erőlteti minden áron, van más gondja éppen elég.
Soha nem értette, hogy népe miért nem tud jobban együttműködni, hát most teljes valóságában szembesült vele, ahogy ahelyett, hogy oda figyeltek volna a sámánokra, mindenki egymással kezdett vitatkozni, megpróbálva túlüvölteni a másikat.
Hraman nem hadvezér, de azt tudja, hogy ezzel is elveszíthetik, vagyis el is veszítik így a csatát. Az elf nőnek abban igaza van, hogy támadniuk kell, viszont az időzítés nem mindegy.
- Ezek szerint a másik nőt kellett volna életben tartani, ő erősebb volt nálad. – néz Revan szemébe, de nincs benne szánalom. – Ő megkötözve is megtudta röptetni a lelkét. – emlékeztette az asszonyt a másik tettére, majd próbál nagyot kiáltani, hogy ráfigyeljenek.
- Szerintem nincs időnk várni! A mágusaink viszont nem csak láthatatlansági varázst tudnak úgy rémlik. A holtak azt hiszem pont jó helyen vannak ahhoz, hogy segítsenek és vagyunk már annyian itt, hogy használjuk a Dübörgést és az Üvöltést. A sámánok egy része a holtakat támassza fel, a másik a három részre váló csapatainkat. Támadjunk szemből és két oldalról, akár füsttel is megtámogatva, hogy minél közelebb jussunk. – emlékezteti a veszekedőket a képességeikre, de azért tanácskérően néz Tech-re, hiszen az ő szava sokat nyom a latba és Hraman tudja, hogy ő maga nem biztos, hogy jól képzel el egy ilyen előrelátást igénylő küzdelmet.

Revan nem akarja átlépni fizikai korlátait és főleg nem hajlandó segíteni addig, amíg el nem engedik és saját kezébe nem veheti a dolgok irányítását. Pedig a zavarodott tömegnek most mindennél jobban jönne a megbízható információ. Általánosságokat mond és előbb igyekszik úgy tenni, mintha nélküle nem nyerhetnék meg ezt a csatát, majd egyre inkább enyhül. De az élesedő szóváltásoknak nem tud elébe menni.
Tech eközben próbál ragaszkodni az eredeti tervhez. Bár nem sikerült feltartóztatni elég ideig és Aszad serege elfoglalta a falut. Egyre inkább aggódik, hogy népe újra a sötét ellenség furfangjának esik áldozatául. A zevadariak legendája még mindig él, kik évtizedeket foglalkoztak egy-egy hadjárat megtervezésével és előkészítésével.
Eközben a lázadók befészkelték magukat a helyiek szeretett otthonaiba is és ezzel is és főként az ősök nyughelyeinek megbolygatásával idegesítették őket. Ki tudhatja, mire készülnek? Miféle aljas dolgot eszelt ki a fekete mágus?
Mivel Revan és Hraman is úgy döntött végül, hogy az azonnali támadás mellett érveljenek, végül a Georgia ura is az azonnali cselekvés mellett döntött. Hangosan bömbölve torkolta le az ellenkező véleményen lévőket és határozott kiállással egyesítette végül a káoszba fulladó sereget, hogy együtt meginduljanak.
Az Üvöltés, a Dobogás, a Dübörgés és a Sikoly levezényléséhez nem kell valóban sámánok egész serege, csupán 1-1 minden hadosztályba. A többiek tudnak segíteni füstkeltéssel, holtak idézésével vagy akár gyógyítással is végszükség esetén.
Az eljöttek közül a legtapasztaltabb sámán végül úgy dönt, hogy a Dobogással kezdjenek, hiszen az ütemes lépkedés talán a sorfalak tartásában nagy segítséget jelent majd. Később, ha már közelebb értek, Üvöltéssel zilálják szét a selfek sorait Dübörgés is pusztító lehet a közelharc erősítésre. Ám ott már koncentrálni fognak a halottakra is, hogy ne csak saját erejükkel vegyék fel a harcot, de a régieket is segítségül hívják.

A terv jónak tűnt Tech számára. Az elfek egyik legendás erősségét, az íjászokat a sámánok szerint semlegesíteni tudják a fekete füsttel, melyben egyik fél sem fog látni. És akkor esélyük lesz közelharcban bekeríteni őket.
A szíve is bele remegett érzelmei viharában, mikor a földrengés kíséretében megérkező pár ezer ork lába alatt nem csak a hegyek mozdultak meg, de közelebb érve imádott szülőfalujához a házak összeomlottak és hiába szaladt ki a sok birtokháborító, bizony a trónkövetelő több száz híve lelte halálát.
Maga Aszad a sírok között volt és a georgiaiak olyat láttak, amire nem számíthattak. Fél tucat egykori legendájukat már most életre keltették a démonok és tudattalan szolgaként hajbókoltak nekik. Reggelre talán az összeset kikaparták volna, és a harci szerencse csak most kezdett elfordulni tőlük.
Ahogy az ellenség térdre rogyva próbálta meg visszanyerni az egyensúlyát, felhúzták íjaikat és készen várták a pillanatot, mikor lőtávolságba érnek az egyesült erők. Lépéseik üteme egyre inkább szétestek, minél többet gyalogoltak a sötét elfek szeme előtt, annál nehezebb volt koncentrálni. Mintha csak átokkal sújtották volna őket.
Aztán megtörtént a tragédia. A sámánok a kevés fényt is elvették varázslatukkal és sűrű füst borította be a csatamezőt. Ha látták volna, ahogyan Juhanni elesett ezen gyilkosok keze által a saját maga eldobott füstgránátjai következtében talán nem vetették volna be.
Hraman és a többi farkasháton lovagló még kivárt a megfelelő pillanatig, miközben szemei előtt már egyre másra hullottak bajtársai. És még ki tudja hány sebesült meg a fekete nyílvesszőktől? A rebelliseket alig zavarta az, mely lehetetlenné tette a honvéd csapatoknak az íj használatát.
Szörnyű percek teltek el, mire elérték az első vonalak az északi elfeket. De vajon mit tesz a Vonyítók legújabb tagja csapatával ekkor?

Revan sincs tétlenségre kárhoztatva. Mikor elindulnak, Tech egyetlen hatalmas rántással kiszakítja a kötelekből a testét és oda nyomja az egyik 190 centis falubélijének.
-Hozd őt utánunk! Ha vesztésre állunk, vág el a nyakát!
*Így ő szakértő szemmel láthatja, hogy az öszvérek és egyéb igás állatok hátán a csomagok nem katapultok és balliszták, hanem felismerhető számára az igen csak hiányos élelmiszer ellátmány. És bizony ő az orkokkal szemben sokkal jobban ért a katonák megszámolásához. Most szembesül vele, hogy tízezer felett van a kérdéses haderő.
Furcsa zsibongást érezhet a fejében. De ideje kitalálni valamit. Fegyvereit még mindig nem szerezte vissza.

Wirtschaftswund viszont sokat profitál abból, hogy gyerekkorában végig erre felé játszott. Mindenki megdöbbenésére sikerült a csodával határos módon olyan útvonalat választania, mellyel a legendás yrchi húszat szinte sértetlenül juttatta át a zárótűzön és pont jó helyen érték el az ellenséget, hogy a sámánok hívására a földből előmászó zombik között utat törjön maguknak és néhány más törzsbélit is magukkal sodorva törnek előre a gyűlölt főellenség ellen. Hamarosan egyre őszebb lettek egymás után a mellette harcolók és Aszad és a körülötte lévők gonosz praktikához folyamodnak.
~Mindig is mondtam. Nem a létszám a lényeg, hanem a legerősebb katonák. Ők viszik győzelemre a következő csatában a fajt. -gondolta magában.

Ezredesünk ép annyira örült az orknak mind a késnek ami át akarja vágni a nyakát.
-Azért nem túlzás ez? Kérdezte alig halhatón s amint kettesben maradt az orkal, már a bénítás átka kerítette magába. Ezredesünk nem mozdult, akár csak az ork s csak akkor ölte meg a maga tehetetlen orkot amikor azok veresége már biztosra látható volt, de egyelőre várt, türelmesen.

Hraman tényleg nem valami nagy vezér, de meg van győződve róla, hogy minél tovább várnak a törzsek közötti széthúzás, ami már annyiszor vált a kárukra, most végképp elősegíti a sötét elfek győzelmét. Népében erősen előtérben vannak az erőben és egyéni harcokba való hitek, így félő, hogy most sem a fejüket használják és fejjel rohannak a falnak.
Ha várnának talán megjönne az várt erősítés, csak kérdés akkor összehangoltan sikerülne-e támadni, vagy rohanna mindenki a közel harcba. Hiába mondta el, hogy ezek mind démonokkal paktáltak le, valószínűleg meg sem hallották és azt hiszik majd test, test ellen fognak küzdeni, tisztességes harcban.
Ezért igyekszik Tech-et rábeszélni a gyors támadásra és ami sikerül is neki végül. Hraman gyomrában nehéz kő ül, mikor elfogadják a javaslatát, mert maga sem biztos abban, hogy ez így lesz jó, de nála okosabbat senki nem mond, így a vállára terhelődik a felelősség, még akkor is, ha a támadást végül a georgiai törzsfő indítja meg.
A sámánok eloszlanak, hogy minden csapatot megfelelően segítsenek, aztán beindul az ork hadigépezet és úgy néz ki először, hogy minden a tervek szerint megy……
A füsttel elkerülik az éjtündék veszélyes nyilait és bár a Dobogással majd a hegyeket is leomlasszák, közben saját épületeiket is földig rombolják. Azonban még ez is megérné, ha elég súlyos veszteséget tudnak okozni.
A fiatal vadászt zavarja a füst, hiába őket segíti, de ők is alig látnak, farkasa is nyugtalankodik miatta, de mikor egy pillanatra megpillantja a temetőt és az ottani állapotokat, a szeme is kimered, ahogy sok georgiai dermed meg a látványtól.
Hogy aztán ez, vagy a sötét mágia az, ami aztán megtöri a támadás lendületét, nem lehet tudni, de hamarosan már elvesztik az ütemet és nyilak felhőzik el a füsttel terhes eget.
Hraman-t a szellemek fogadják most kegyeikbe, hogy egy vessző sem találja el, miközben mellette egymás után esnek el társai, bár a Vonyítók eddig megmaradt serege még épségben van. Reméli, hogy a sámánok legalább a holtakat kézben tudják tartani.
Farkasát és a többieket is oldalra igyekszik terelni, hogy a temetőben lévő vezért támadhassák meg. Talán ha levágják a fejet, ahogy Revan mondta, akkor megtörhetik a selfek sorait.
Közben kénytelen íja helyett a kardját használni az előtte fel-felbukkanó tündék ellen, farkasai marnak, harapnak tépnek segítve lovasaikat.

A csata kisebb-nagyobb hullámzásokkal tovább zajlik. Win tudta nagyon jól, hol fog betörni. A sámánokra is számított, hiszen Georgia varázstudója direkt azt a pontot választotta a fő csapásiránynak, ahol a régi főnökék és legendák voltak eltemetve. Amikor a szellemek segítségét kérte, három-négy föltámasztott bizony majdnem akkora volt -vagy meg is haladta- méreteiben, mint Tech vagy több törzs vezetője. Ám a többi sírból kiszállt sem panaszkodhatott. És új minőségük még a régen volt határaikat is jócskán kitolták. Halálfélelmet nem ismerve vetik magukat a harcba alaposan megzavarva ezzel a sorokba rendeződni akaró tündéket. Már épp kezdtek megnyugodni, hogy minimális veszteségekkel gyilkolják le a váratlan támadóikat, mikor ezek a szörnyek kinőttek a fű közül.
Ám mire Wirtschaftswund elérte volna Hafezt újra megváltoztak a trendek. A sámánok kimerültek és a dekoncentráció átka ellen is alig tudtak már védekezni. Pedig igyekeztek elbújni a hátsó sorokba! Hogy ne legyen jó rálátás a munkájukra.
Yrch legrátermettebb húsz harcosából is alig maradt mostanra nyolc-tíz. A sötét varázslók mágiája sokat leterített. Ám alig tíz méterre volt már a sokat szenvedett falu vezére a lázadó hadúrtól, mikor az újabb lapját terítette ki.
Még a Waterboardingok elleni második rohamot tervezgetve igyekezett megnyerni minél több démont a maga seregébe. Bár bizonytalan ígéretei miatt a többségük ódzkodott szövetséget kötni, hat berzenker elfogadta végül, és ők most is a szolgálatra készen állnak.
Wirtschaftswundnak már fehéredett a szőre a hátán és -az inkább jobban látható hely- karján, mikor az egyik self, ki fekete köpenyt hordott rosszul lett és hirtelen elkezdett összeasszadni a bőre. Hamarosan holtan rogyott a földre saját -veszélyes- átkától sújtva.
Ám Hraman és barátai nem lélegezhetnek fel. Hirtelen megjelent a hat nem evilági csatlós megjelent, mesterük segítségére sietve.



Wint szinte azonnal ledönti az egyik a lábáról és súlyos sebet kap. Ezek a gonosz teremtmények jócskán az átlag ork fölé nőnek. Bár még nem volt idő kiismerni, vajon mire képesek a vas forgatásánál. Az ifjú vadászon múlik most sok minden... ismét. Vajon tanult-e abból, amióta Techkel találkozott?
Revan felismerheti a száműzött király-jelölt mellett a balul elsült tárgyalások vezetőjét, a fiskálisok egyik ezredesét. Jorelt nem engedte volna el túl messze a nemes származású elf. Hiszen a katonák jelentős része nem hozzá kötődik első sorban, hanem saját hierarchiájuk új fejéhez. Még akkor is, ha hűséget esküdtek az új uralkodónak.