Revan elsőre nem fogta fel mi is történt, majd csak a démonok érkezése után vette fel újra a fonalat, szerencséjére az átok még hatott a fogva tartóján, így annak kezéből ki véve fegyverét indult ő maga is a csatába, elkerülve a közös ellenséget próbált be jutni Aszadhoz. Ha sikerül elérnie, a nem régiben szerzett fegyverrel szúrja őt le amikor elég közel ér hozzá. Ha bármilyen nehézséget is látna a közeljutáshoz akkor igyekszik jól meg lendítve bele dobni a nem rég zsákmányozott fegyverét. Amint Aszad holtan fekszik igyekszik ki használni az újonnan adott előnyt, s annak fejért indul amit ha meg szerez egy magaslaton mutat be az elfeknek majd elkiáltja magát.
-Elég a vér rontásból, le a fegyvereket szánalmas pondrók, démonokat idéztek hogy meg nyerjenek nektek egy olyan csatát ahol az ellenség nem ér fel egy újoncokból álló ezreddel sem. Nézett végig a csatatéren s remélte hogy ez elégé meg zavarja mind két felet, de legalább az elfeket ahhoz hogy ne harcoljanak tovább.

Alig vette észre a füstben Hraman törzsének vezetőjét, de a sámánok gyengülésével, lassan oszladozni kezdett a sűrűlég és a vadász alig akart hinni a szemének, ahogy Wi-t meglátta. Mintha saját öregapja nézett volna vele szembe, legalábbis az őszülő szőr erre emlékeztette.
De hiába a démoni mágia, azért az orkok is küzdöttek becsülettel és a sötét elfek is hullottak derekasan, vagy a harcosok keze által, vagy saját visszacsapódó igézete miatt, hiszen mi másért látott volna Hraman pillanatok alatt megvénülő, majd holtan összeeső selfet. Bár nem volt idő szemlélődni, így akár azt is el tudta a fiú képzelni, hogy saját bajtársai átka fogant meg rajta.
Bár Hraman mindent elkövet, hogy az ellenséges vezér közelébe jusson, hiszen még a holtak segítsége kitart talán, de ekkor az éjtündék is újabb praktikához folyamodnak és a fiatal ork és Aszad között pár igen csak termetes és nem evilági lény jelenik meg, akik nem túl boldogok, amit azonnal meg is mutatnak, ahogy rendez vágnak az orkok soraiban.
Elkeseredve látja, hogy az elesettek között van a törzse vezetője is, bár azt nem látja, hogy csak sebesült, vagy már halott is.
- Ezekre irányítsátok a holtakat! – ragadja meg az egyik elrévült sámánt és rázza meg a démonok felé intve, hogy az figyeljen rá. – És hallasd a Sikolyt! – utasítja, remélve, hogy használni fog és a többi ork is átveszi..
A démonok ellen nem harcolhatnak, de talán saját őseik feléledt maradványa legyőzi vagy legalább leköti őket, míg megpróbálják legyűrni a sötét elf sereg vezérét, aki felé egy ismerős alakot lát rohanni.

A hegyek kiálló ormán várakozik a stratéga és a harcos, kinek gondjaira bízták. A csata állása nem túl biztató, nem minden ork segítség sült el úgy, ahogy szerették volna. Ám egy maroknyi csapat mégis dacol a nagy számok törvényével és igen közel jut a közös ellenség vezéréhez. A yrchi csapat nem kíméli magát, legjobb harcosai hullanak ebben az utolsó próbálkozásban.
Amikor elakad ez az utolsó reménysugár is, tépi ki magát fogva tartója kezéből az Ezredes és veti magát a harc közepébe. Hamar utoléri a selfek soraiba benyúló kart és egyre inkább zsibbadó agya ellenére is makacsul tör előre. Egészen egy démonig jut, kit a Pokolból hívva segítségül Aszad harcolnak.
Kockázatos lépésre szánja el magát, a renegát felé hajítja nem rég szerzett pengéjét, ám a dekoncentráció átka ilyen szintén már képtelen pontosan célozni. A fém éles hanggal csattan az egyik testőr páncélján.
Ekkor hirtelen ordibálás kezdődik a gonosz sereg soraiban és szájról szájra jár.
-ZOMBI! ZOMBI!
*Hraman megrángatta az egyik sámánt, akibe hirtelen felismeri a saját falujabeli fiatal kölyköt. Szó szerint lelket ver belé, hogy figyeljen és irányítsa ide az egyre jobban elhulló élőhalottakat. És egy újabb varázslatot. Ő bambán néz, majd megszólal.
-Nem tudom. Egyre jobban elvesztem a többiekkel a kapcsolatot. Nem tudom.
*Ekkor Hafez körül megjelenik egy fehér farkas, kinek termete hatalmas. A semmiből jött és egyből ráugrik, a vén elf pedig hátrálni kényszerült. A sikoly sem túl erősen sikerült, de hátrálásra kényszerít pár embert körülöttük.
Bár ennyire előre törve nincsenek tisztában teljesen az egész csatatérrel, de máshol is hátrálnak lépésről lépésre a tündék. A fentebb már említett parancsuk nyomán többen kilépnek a közös dezorintációs átokból, bár még mindig komolyan nyomás alatt tartják az oughwari haderőt. Ám megtehetik, hogy a halottakat hívják segítségül ők is és velük töltik fel az első sorokat.
Egyre keményebben kell harcolniuk a fronton a lelkes honvédeknek, hogy legalább néhány emberük átjusson és pár zevadarit leszedjenek. Miközben az íjászok is ritkítják a soraikat.
Hraman törzsfője nagyon rosszul fest. Megmozdul a földön, de nem tud felállni. A vadász körl alig öt-tíz ember maradt. És nem lebecsülendő ellenfelek a démonok. Tech ha itt lenne, az ő ereje és ügyessége minden bizonnyal ketté vágná előbb-utóbb ezek közül egyet-egyet. De ő harminc méterrel ettől a helytől, a fronton harcol, sokszor saját egykori harcosaival, kik haláluk után ellene fordultak,
Vajon ugyan azt fogja tanácsolni most neki, mint a barlangban? Vagy van még erő, lendület és ravaszság benne tovább vinni a tervet? Szerencsére Aszad él és Revan nem tudta elmondani azt a beszédét, mely megpecsételte volna halálát az orkok szemében. A magukra büszke hegylakók már akkor sem bírták szövetségeseik pökhendiségét, mikor egymást erősítették hadaik. Most viszont, mikor megszabadultak az elrontott diplomáciától, nem maradna szó és vér nélkül, ha egy éj tünde gyengének minősítené őket...
Rajtuk áll, hogyan kívánják folytatni.

Ezredesünk pont annyira állt ellent az átoknak amennyire csak tudott, s egyenesen Aszad felé indult az egyik még fel nem keltett elf katona kardjával kezében a démont egyszerűen elkerüli ezredesünk aki az ellenség páncélját viseli még.
-Most már nincs vissza út. Hangzott el pár szó a szájából miközben Aszad felé menettelet, s folyamatosan egyre nagyobb lendületet próbált venni majd a kardot előre tartva ugrott Aszad felé akit meglepetésként érhetett a támadás akár csak a mellette állókat így ezredesünk szinte teljes pontossággal szúrta le áldozatát. Ha bármi is akadályozná a célja elérésében, egyszerűen ki kerüli annak csapását, s próbál minél inkább a hátába kerülni Aszadnak.

Hraman képtelen egyszerre átlátni az egész csatateret, főleg, hogy van ahol még mindig füst van, ő csak a saját harcosait látja egyre többet elesni, ahogy a törzs főnökét is és az ellenség vezére meg még mindig él és virul.
Mikor egy pillanatra felszabadul, véres karddal a kezében rántja magához közel a mered sámánt, aki füstös képét csak ekkor ismeri fel.
Nem hibáztatja, hogy a kölyök tanuló sámán nem képes többre, csak kifelé löki a harcból, bár legalább a Sikoly megtörténik, igaz nem olyan erővel, mint számít rá.
Nagyon elszámították magukat, hisze ez a sereg rengeteg elfből áll és az orkok meg egyre fogynak. Sámánjaik, bár mindent megpróbálnak, nem képesek felvenni a harcot ennyi gonosz démoni varázslattal.
Valakinek azért sikerül egy varázslatos lényt megidéznie, amivel megzavarja Aszad-ot, de emberei túlságosan fegyelmezettek ahhoz, hogy ez megzavarja őket.
Azonban már lassan senki nem tudja, hogy ki kivel harcol, hiszen a sötét elfek is feltámasztják a halottakat. Wi-t látja még mozogni, habár nem tud felállni, de úgy néz ki legalább még él, azonban a falubeliek egyre fogynak, már alig fél tucat harcol még vele.
A démonok nagyon erősek, de Hraman elveszti a fejét és egyikük körül kezd el kőrözni, amilyen gyorsan csak lehet a legváratlanabb pillanatban csap oda, remélve, hogy lassanként apríthatja fel a dögöt.
Ha nem ár sikerrel, igyekszik visszavonulni és valahogy eljutni Tech-hez.
- Lehet, vissza kéne vonulni és újraszervezni a csapatokat. - ordítja a vezetőnek, nem túl magabiztosan.

Az elit osztag egykori vezetője egy testcsellel kerüli az előtte hatalmasodó darabolót, melyet a ruha is megtéveszt. És igen közel kerül már a visszafelé hátráló fekete mágushoz, mikor az egyik testőre -ki egyébként csak a bestiát akarta levágni róla- saját magát is feláldozva veti testét a kard útjába. Felnyársalja a penge és ezzel kis időre feltartóztatja.
Eközben a célpontja igyekszik lerázni magáról a túlméretezett farkast, ám annak állkapcsa nem ereszti el bal karját. Dühében öregedéssel átkozza meg és hamar meg is jelennek az első ősz szemöldökök és hajszálak rajta. Tapasztalt lévén még időben szakítja meg, hogy több évet ne veszítsen. Rájön, hogy a jószág egy nála is jóval idősebb szellemmel rendelkezik.
Dühösen néz szét, hogy mi lehet az idézés forrása, és mikor megtalálja tekintetével a kölyköt, oda szól a mellette álló egyik védelmezőjének.
-Öld meg azt az átkozottat!
*A fiatal, még tapasztalatlan sámán igen hamar aszottan esik össze. És Hafez dühösen döfi keresztül kardjával a már félig semmivé foszlott ordast.



Eközben Hraman összeszervezi a körülötte lévő orkokat és kitör az egyre szorító gyűrűből. Georgia törzsfőnökéhez fordul segítségért, hogy ha jónak látja, akkor rendelje le a visszavonulást. És Tech bölcsessége most sem hagyja cserben. Kicsit ott hagyja a halottak püfölését és megáll szusszanni. Ahogy körbe néz, magasan a többiek felé emelkedve, hamar átlátja a terepet. Már nem a betolakodókkal küzdenek, csupán saját társaikkal, mint rongybabákkal. Ha maradnak, fordításra a legkisebb esélyt sem lát.
-Igazad van. VISSZA! VISSZAVONULUNK!
*Úgy tűnik, ma már másodjára menti meg az ifjú vadász az orkokhoz képest megfontolt, ám még mindig nagy hévvel élő óriást, hogy belemerülve egy vesztes csatában mindenkit elveszítsen.
Rengeteg halottat hagynak hátra így is, sötét elfet és azoknál is több fajtájukbélit. Szomorú este ez, de a túlélők legalább újra kezdhetik.

Revan így egyedül néz szembe a sok ezer árulóval, ha folytatja az előre nyomulást. Nyílzápor zuhog a visszavonulókra és egy átok, melyet még nem is éreznek. A gyógyíthatatlanság az, mellyel az életben maradt sámánokkal fel kell venniük a küzdelmet, ha már elrejtőztek végre.
Ám ez várat magára. Hraman a hegyi ösvényen visszapillantva üldözőket láthat maga mögött. A megviselt harcosok nem nyugodhatnak még meg!

Revan amint meg hallja a Tech hangját ahogy vissza vonulást kiáltozik ki rántja kardját az átkozottból aki elé ugrott, s azzal rohan Aszad felé, s hogy Aszadnak ne legyen ilyen könnyű menekülése ezredesünk az egyik hullát a sok közül amik közt Aszad menekül kér fel segítségnek ahhoz hogy meg ölhesse. Az új életre kelt, elsőnek Aszad lábát rántja maga felé, majd a földön fekvő elfet kezdi el elevenen felfalni, s biztosra menve Revan mikor be érte őt, át szúrván kis szövetségesét mér halálost vágást Aszad torkára. Ezután pedig elndult vissza az orkok felé, élőholt lován s Aszad fejével amit annak fekete palástjába csomagolt, s azzal erősítette lova nyergéhez.

Ha sikerül be érni az orkokat az üldözők előtt, akkor igyekszik távolról, úgy segédkezni hogy ne kerüljön az orkok fegyverei útjába de ha szükséges az elfeknek veszteséget okozzon, majd biztonságba érve meg szólítja Tech-et.
-Ork, ajándékom van a számodra egyedül gyere érte, s meg látod örülni fogsz neki! Ő maga viszont nem megy közel az orkokhoz ép csak halló távolságban van Techtől s reméli nem nyilakkal fogják üdvözölni.

A düh majdnem elveszi a józan eszét, ahogy látja embereit és népét elhullani, de az utolsó pillanatban sikerül úrrá lennie rajta és farkasával és megmaradt embereivel átverekedni magát a hatalmas termetű georgiai vezérig, hogy kimondja, amit ork ritkán mond ki, hogy vonuljanak vissza.
Szerencséjére Tech elég okos hozzá, hogy ő is uralni tudja harcias ösztöneit és mivel termete miatt elég jól álltája a csatateret, felmérje a harc állását és nem sokat habozva elrendeli a visszavonulást.
Nagyon sokan hevernek a falu és a temető romjai között holtan, akik már soha többet nem élvezhetik az életet, de még így is sokan megmenekülhetnek, ha hallgatnak a bölcs vezetőre és követik őt a hegyek közé. Talán fel kell adniuk némi önbecsülést, de megmenthetik a népüket.
Hraman mindent elkövet, hogy a lehető legtöbb orkot tereljen maga előtt, így az utolsók között csatlakozik a visszavonulókhoz, és ahogy csak az itteni terepet ismerők után próbál beolvadni a sziklák, fák árnyékába, de visszanézve összeszorítja a gyomrát az aggodalom, ahogy látja, követik őket az üldözők.
A megmaradt négy emberének int, hogy húzódjanak fedezékbe és ő is így tesz, majd jó ár nyílvesszőt küldenek a közeledők felé. Aztán hátrébb húzódnak. Ha van rá mód kőlavinát zúdítanak az üldözőkre, remélve, hogy azok inkább visszavonulnak.

Nagy fegyelem rejtőzik Revanban, így bár elméjét nyomja a dekoncentráció és gondolatai egyre szétszórtabbak, mégis össze tudja szedni magát annyira, hogy egy varázslatot végre hajtson. Ám úgy tűnik, a folyosói pletykák nem értek el hozzá, mik ISIS egyik legféltettebb titkáról szól. Már rég megbánta Uráldur asszonya, mikor a lázadó vezér megmentéséért -ki egykoron a család barátja volt- a saját életét kockáztatta és együtt kellett kivágniuk magukat a testőrök védőgyűrűjében a ghoulok harapófogójából.
Aszad testőreiben azóta is él a viszolygás azon nap emlékei miatt és már rutinos vágásokkal aprítják kis darabokra az élőhalottat, kit az Ezredes mozgat. A gyűrű pedig bezárul és az újból rohamozó katona alatt felrobban zombi paripája. Mikor talpra áll, a háta mögül előlépő biztonsági lándzsája rúdjával üt a hasa felé, miközben szemből egy buzogány suhan a feje felé, mely tulajdonosa egy vállal való ökleléssel is tervezi megtoldani lendületét.
A fogságba esés elkerülhetetlennek látszik. És mikor magához tér, gyűlölt ellensége előtt fekszik megkötözve egy sátorban.
-Nos, katona! -mondta ki a szavakat, mintha csak valami közönséges újonchoz beszélne, aki már az első napon súlyos kihágást vétett volna- Hallottam pletykákat, hogy száműzték magát a Birodalomból. De nem hittem volna, hogy sötét elf képes ilyen buta lények zsoldjáért harcolni. A mostani helyzetéhez képest felemelkedést kínálok önnek. Vagy mondhatni utasítom rá!
Közönséges szolgálóként fogja ellátni az új településünk körüli szükséges munkát. Rengeteg ilyen lesz. Egy egész hadsereget kell ellátnia.
*Közelebb lépett hozzá, hogy letérdeljen alig két méterre a rabtól. Úgy gondolja, a sötét elf jelenléte az orkok között nem tulajdonítható másnak, mint annak, hogy pénzért harcolt nekik. Hiszen miért nem szökött el máshová és kezdett új életet egyedül?
-Ám elnyerheti jó indulatomat, ha segít véghez vinni tervemet. Árulja el, hol vannak az orkok rejtekhelye! És több ezer buta rabszolgát szerzünk, akinek a vezetője lehet és irányíthatja őket a nevemben.
*Ez volt az a titkos terv, melyért a fekete mágus oly könnyen vállalta a királyság elhagyását. Az orkok kevésbé sűrűn lakott területein megalapítani egy új kolóniát, mely hívja és gyűjti a káosz elől menekülőket. És azt ígéri mindannyinak, hogy egy olyan új uralkodót szolgálhatnak, aki fajt a többi fölé emelte.


Eközben Yrch régi-új ura megszervezi embereit. Váratlanul bukkannak elő és sortüzet bocsátanak az ellenre. Páran sebesülten vagy holtan esnek össze, hogy felkészüljenek az újabb próbálkozásra, ahol bénítással teszik mozdulatlanná a partizánokat és mondhatni álló célpontokként szedik le.
Ám az újabb próbálkozás elmarad. Bár hallják a rohanás hangját és többen arra felé fordítják fegyverüket, hogy ha arról jön az új csapás, már célra tartva fogadják. Ám ork fejek helyett hatalmas sziklák jelennek meg a peremen, ahonnan lezuhanva agyon ütnek újabb selfeket.
Bár valószínűleg Hraman is fülel, de csak apró neszeket és néhány haldokló nyögdécselését hallhatja. Az ellenség oly csendben osont el a tábora felé, hogy lehetőleg ne tűnjön fel senkinek. Ha mégis kiszúrta őket valahogy a főnök, akkor pláne hamarabb veszi észre, hogy küldetése eredménnyel járt és ezúttal nem halt meg egy embere sem, úgy futamította meg a rettegett szomszédokat. Ideje neki is visszatérni, hiszen a sebei nem súlyosak, ám vérzése neki sem akar elállni. Az életben maradt sámánoknak sok dolguk lesz, de őt törzsfőnökként hamar kezelésbe veszik.
Ha visszatér és nem újabb lesből támadáson gondolkodik, akkor a jó öreg Tech a tábor tűznél épp azt meséli, hogyan harcolt és ölt meg sok katonáját a faluját elfoglaló seregnek. Távolban tovább terjed a hír és ha kibírnak pár napot, akkor hamarosan újabb törzsek csatlakoznak majd hazájuk és büszkeségük védelmére.

Revan a felé tartó dárdát a kardjával hárítja azt, s a felé tartó buzogány útjába tolja félre. Ezzel zavarva meg a dárdást bármi féle tevékenységbe, s a buzogányosnak az ütését lassítva hiszen így legrosszabb esetben a torkát éri a lándzsa vége. Ezredesünk eközben gyorsan lépve előre Aszad felé tesz pár lépést s végül kardját felé hajítja utolsó ments várként.

Nagyon sok embert veszítettek már ahhoz, hogy hagyjanak még többet meghalni. Hraman már így is teljesen elkeseredett, hiszen Wirtschaftwund-ot ott hagyta a csatatéren és nem hitte, hogy a sötét elfek nagyon kegyesek lennének a sebesültekkel. Bár ebben az orkok sem lennének jobbak a mostani helyzetben.
Ezért aztán mindent megtesz, hogy megállítsa az üldözőket, ami sikerül és ez a fiatal vadászt lepi meg a legjobban. Hiába fülel, az kőlavina úgy látszik végképp elvette a selfek kedvét attól, hogy idegen, ismeretlen és az orkoknak hazai terepen utánuk menjenek.
Nem, most eszében sincs utánuk menni, hiszen ma már elég halált látott, inkább összeszedi az embereit, akik most még csak meg sem sebesültek és gyorsan a főcsapat után megy.
Pár helyen Hraman viszont megsebesült és nem értette, hogy miért nem állt e még a vérzés.
Mikor megérkezett az ideiglenes táborba nem akar vele foglalkozni, de végül a egyik sámán csak kezelésbe veszi, mivel közben rájöttek, hogy ez is az éjelfek mágiája.
Tech dicsekedésére csak mogorván megrázza a fejét, de inkább a saját embereivel marad. Hiába ismeri az ork természetet, valamiért most nem tud egyetérteni vele. Sokan áldozták fel az életüket ahhoz, hogy a saját bátorsággal dicsekedjenek el egyesek.
Mivel a selfek nem támadnak, van idő pihenni és az ork területekről mindenfelől érkező harcosokkal megerősödni.
Hraman közben egyre jobban összehangolódik a farkasával.
- Mik a terveid Tech? – kérdezi aztán, ha nem történik semmi. – Tudsz valamit az elf szukáról?

Revan vívó tudását kihasználva hárítja a váratlan támadást és újból a földről felszedett karddal is megpróbálkozik Aszad „ledobásával”.
Ám a dekoncentráció átka alatt tudhatná, hogy gyakorlatilag biztos a céltévesztés a távolsági fegyverekkel. Így nem meglepő, hogy a testbe szánt dobás ez úttal a válla felett húzott el, melyre a lázadó vezér csak oldalra biccentette a fejét.
-Ne erőlködj szolga! Térdre, ha mondom! -így a csatatéren ragadják meg a körülöttük álló további testőrök a nő karjait és kényszerítik meghajlásra- Ám elnyerheted jó indulatomat, ha segítesz véghez vinni tervemet. Áruld el, hol vannak az orkok rejtekhelyei! És több ezer buta rabszolgát szerzünk, akinek a vezetője lehet és irányíthatja őket a nevemben. Szükségünk lesz sötét elfekre, hogy felügyeljék a munkát, amivel új központot építünk egy jobban termő vidéken, mint az eddigi otthonunk.


Ám az este nem telik el eseménytelenül. Mikor épp oda ül Hraman a tűzhöz, hogy az egyesített sereg vezérének tervei felől érdeklődjön, hirtelen az egyik őr jött vissza.
-Wirtschaftswund! Vissza jött Wirtschaftswund. -mutat a menekülés ösvénye felé visszamutatva.
Még vagy ötszáz méter hátra van a nagy meláknak, ki dülöngél a megpihenő sereg tábora felé, gyakran fáknak vagy köveknek támaszkodva.

Revan a szavakat meg halva veti be azt amiért ki érdemelte az Ezredesi rangját, s a rá ugrókat egy gurulással kerülte el, a nagy részét a maradék pedig utána indulhatott ha akart de ezredesünk rohanva vett fel egy kardot a földről s azzal próbáld elrugaszkodni Aszad irányába, olyan közelségből hogy a kard a szívét érje találat esetét. Ha Revannak sikerül meg ölnie Aszadot még a szemébe néz.
-Előbb döglök meg harcban mind sem meg hajoljak egy pondró előtt. Aztán ha végezett Aszaddal a katonák felé fordul s várja reakciókat. Felkészült mindenre, s tudja hogy nem fog üres kézzel menni a halál démon asszonyához meg váltást kérni.

Nem tudom, hogy mennyire érzi Tech, hogy a veszély még nagyon-nagyon nem múlt el, de Hraman-t érdeklik a további tervei, hiszen az elfek nincsenek messze és, mint láttuk sokkal többen vannak, mint amire számítottak.
Valahogy nem hiszi a fiatal ork, hogy csak azért jöttek ennyien, hogy feldúljanak egy georgiai temetőt, még ha ott varázstárgyat is keresnek, ahogy a sámánok mondták.
Mielőtt azonban megkérdezhetné a a nagydarab orkot, kiáltás harsan és a vadász rökönyödötten nézi a feléjük tántorgó véres törzsfőt, aztán felold a görcs benne és felé rohanva támogatja meg.
- Hogyan? A szellemekre! Jó, hogy életben vagy, de hogy hogy  nem öltek meg? – segíti a tűzhöz, aztán oda int egy sámánt is, hogy vegye kezelésbe a férfi sebeit.

Az úton rohan a hű jobb kéz, hogy mihamarabb a táborba segítse az egykori orvvadászt, hiszen ezer sebből vérzik és ha rajta is fogott az átok, akkor ez halálos is lehet számára. Teli van kérdésekkel, de annak még csak beszédre sincs ereje már. Csak bambán bámul rá.
Ez után Hraman füle fájni kezd, ahogy a mennydörgés átsöpör rajta és a nagy darab melák testéből kirobbanó ezernyi apró csontszilánk mint megannyi kartácsként fúródik bele a közel lévők testébe. Tech napok múltán tér csak magához és azonnal földijét szólítja. Ám Yrch falu megmentője soha többé nem nyitja már ki a szemét.
Az orkokra újabb súlyos csapás érkezett és napokig nem tudnak dönteni új haditervről.


Eközben Aszad könnyedén hárítja a szúrást a kardjával és a körülötte állók a bénítás átkával támadják az Ezredest. A lázadó vezér úgy dönt, hogy nem hajlandó együttműködni szép szóra velük, így elsétál a helyszínről.

Ezredesünk kezében lévő kardját végül szívéhez emelte, s ha nem akadályozza meg semmi nem e-világi erő akkor leszúrja saját magát mint sem legyőzők őt, vagy elfogják.

Egyszerűen tényleg nem érti Hraman, hogy miként élhette túl Wir a csatát, na meg az utat idáig, de nem sokat gondolkozik, hanem inkább segít neki, hogy eljusson az első sámánig, hiszen látható, hogy csak hálni jár belé a lélek, még beszélni sem tud.
Nem sokkal ezután hatalmas dörrenés söpör végig a táboron és mindenkit ledönt a lábáról jó nagy körzetben. Mikor a vadásznak sikerül magához térnie, megint tele van sebbel, és látja, hogy sokan meghaltak ott, ahol az előbb még a törzsfőnök volt.
Tech is csak napok múltán tér magához, már azt hiszik az ő lelke is eltávozott, de végül kinyitja a szemét. Nem olyan könnyű ezt a hatalmas orkot megölni.
Hraman attól tart aki ezt kieszelte meg is fogja támadni őket, hiszen most zavartak és védtelenek, de nem történik semmi, viszont ők sem támadhatnak, sőt kétséges, hogy megkockáztatják e még ezek után. A törzsek vezetői nem egységesek.

Hosszú lábadozás után ébredt Hraman. És bizony az események ez alatt sem álltak meg, ahogy tapasztalhatta is.
A nyugati, ritkábban lakott égtáj minden törzséből megérkezett az erősítés. Már kétszer annyian lehettek, mint amennyi selfet látott a csatában. Revan önfeláldozása meghozta gyümölcsét. Bár az ideiglenes tábor, ahol megpihentek és ahol a baleset történt lelepleződött egy fekete mágus csele következtében, ám az asszonyokat rejtő barlang nem.
Nem messze a törzsfőnöktől két kollegája vitatkozott.
-Már egyszer megpróbáltuk és nem kevés törzsbélim veszett rajta. Még várjunk a főváros erősítésére! Azok már önmagukban vagy háromszor erősebbek.
-Nincs idő várni! Állítólag naponta támasztják fel a halottakat és egyre erősebb az élőholt seregük. Ha még tovább várunk, csak többen lesznek.
-Annyi halott van ott, amennyi a csata után ott maradt plusz még a temetőnk. Ez az én falum. Én vezetem a támadást. Nincs okunk sietni. Várjuk meg az összes erősítést!
-Nem várhatunk Tech! Én vagyok a knuut. Azonnal megindítjuk a rajtaütést, amint kiadtam a parancsot.
-A fél kezed mellett a fél eszedet is ott hagytad az emberek fővárosában! Esztelenül rohannál a halálba.
*Ahogy körbe néz a vadász, kellemes az idő. Bár amikor Hafez seregei elindultak északról még javában havas, teles idő volt, ám mára már kivirágoztak a fák és melegek lettek a nappalok. Ám a két általa is jól ismert törzsfőnök egymással civódott. Tech, Georgia ura és az orkok új vezére, kit láthatott nem egy párbajban győzedelmeskedni a tornán. Ám ha eddig nem terjedt a híre a történeteknek a törzsek között, hát most megtudta, hogy az egyik baráti látogatásról nem egy darabban érkezett haza a nagy vezír.

Sokáig úszott az eszméletlenség és az ébrenlét határán Hraman, akit az újabb sebesülés már kellően ledöntött a lábáról, hiszen még az egyikből fel sem gyógyult, máris újabb sebek tucatjait szerezte, mikor törzsének új vezetőjét, egy borzalmas átok cafatokra tépte.
A sámánok minden igyekezete ellenére időbe telt a felgyógyulás, amit a gyász is lassított.
Azonban eljött az idő és a fiatal vadász szervezete már szinte percről percre kapva erőre, tért magához és nézett körül érdeklődve, hogy vajon mi történt eszméletlensége alatt.
Egy barlangban volt, ahová az asszonyokat rejtették még a harcok előtt és nem messze a fekhelyétől két hangot hallott, amiből az egyik ismerős volt, Tech volt az, a georgiai törzsfőnök, a másikat nem ismerte, de mire végig hallgatta a vitájukat már tudta, hogy ki az.
Nyögve ült fel és meredt a nagy harcosra, mert a saját szemével akart meggyőződni róla, hogy tényleg elvesztette a kezét és Tech nem csak valami tréfát űz.
Lassan fordultak még a gondolatai, de az azonnal felmerült benn, hogy bár knuut lett a férfiból, nem sokáig lehet az, ha nem tudja legyőzni kihívóját félkézzel, ami nagy csoda lenne és a georgiai vezér bizony amúgy sem sokkal maradt el termetben, ha egyáltalán elmaradt.
- Talán meg kéne tudnunk, hogy egyáltalán mit akarnak. – motyogta kissé szédülten még a hirtelen helyváltoztatástól. – Lehet, hogy elmennek, vagy tárgyalással húzhatnánk az időt. Valamit kerestek a temetőben, de nagyon úgy néz ki, hogy nem találták meg, mert akkor már nem lennének itt, ha hihetünk a sámánoknak. – folytatta, bár egyáltalán nem volt biztos, hogy kíváncsiak a véleményére a történtek után.
~ Vajon miért vesztette el a karját a knuut? ~ futott át rajta logikátlanul a gondolat, de persze nem akart nyíltan rákérdezni, bár valószínűleg ez úgy is a vesztét is jelenti az orknak.

A két óriás dühödten nézett a fiúra, ám ha nem vele folytatják a beszélgetést, akkor egymással. És egyre jobban érződött, hogy annak nem lesz jó vége. Hiszen Tech már nyíltan sértegette. A yrchi közbeszólása elterelhette még róla a figyelmet, de újra megismétlődik, akkor meg kell védenie a becsületét.
-Ám legyen! Fél napot kapsz csak, ha nem jutsz eredményre, megindítom a támadást. Addig fel vagy hatalmazva, hogy a nevemben tárgyalj és ha jó eredményeket érsz el, akkor majd értesítesz és megszervezed a találkozót a vezérükkel.
*Ezzel ráhagyta, bár direkt nem adott annyi időt az egészre, hogy megvárhassák, míg saját városa ide érkezik. Csak véletlenül járt a környéken az egyik faluban, mikor értesült a dologról és hamar a helyszínre sietett átvenni a szervezést. Ám ez volt az, ami látványosan nem tetszett a helyi törzsfőnöknek.
Ha elvállalja Hraman, akkor igyekeznie kell útra kelni.

Feszült csend döbbentette rá Hramant, hogy talán jobb lett volna, ha nem nyitja ki a száját, mert egyrészt nem neki címezték a mondanivalójukat, másrészt nem volt semmi beleszólása a helyi törzsfőnök és a knuut vitájába. Mire viszont tudatosult benne a dolog és zavartan nézett fel, már nem tudta visszaszívni, különben is felhorgadt benne a dac, hogy azért lehet némi igaza is.
Különben meg úgy is egymásnak estek volna, ezzel talán nyernek egy kis időt, hogy mindenki átgondolja a helyzetet és higgadtabban döntsenek.
Azonban egyáltalán nem úgy vetette fel a dolgot, hogy ő maga menjen vissza Aszad-hoz, mert még a gondolatra is belesajdult a háta, de nem mondhatott ellen, így összeszedi magát és elindul, hogy a nagy valószínűséggel kudarcra ítélt tárgyalást megkísérelje, ami talán az életébe kerül.

Yrch régi-új ura elindul az úton, mely vérrel volt kikövezve. Harcosok vérével, melyet a szabadságért hullattak mind hiába. Az ellenség nem gondos felmérése katasztrófához vezetett az első támadásnál. Mindezek mellett hősök voltak, akik életüket adták egyetlen ork falu megmentéséért, hogy ne fenyegesse később egyikükét sem.
Viszonylagos nyugalomban telt el az a pár nap, ami a felépüléshez vezetett. És az óta a létszám megfordult az oughwariak javára. És ez biztathatja Hramant, hogy van kártya a kezébe. A kérdés csak az, hogyan játszik és mit kell felfednie.
A romba dőlt házak felé haladva lázas munkának lehet szemtanúja. Orkok és sötét elfek próbálják megerősíteni a táborukat, mely az egykor itt álló Georgiára épült. A környező erdőkben fát vágnak és igyekeznek árokkal és egy kis sánccal körbe zárni új településüket. Néhány új ház is látható.
Ahogy közel ér és elmondja, hogy mit szeretne, az őrök kis késéssel, mialatt értesítik urukat és megtudják, mit dönt, hamar Aszad színe elé vezetik.
-Úgy hallom, ajánlatotok van számomra. Mond el, mit szeretnél és ha tetszik, tárgyalhatunk!

Miközben íjjal a vállán, karddal és tőrrel az övében Hraman lefelé igyekszik a hegyen lévő rejtekhelyükről Georgia faluja felé, egyre azon jár az esze, hogy miért is vállalta el ezt a követesdit szó nélkül, bár sok választása nem maradt, hiszen így is alig adott neki időt az új knuut, hogy egyáltalán leérjen, beszéljen az elfek vezérével és vissza is érjen egy óra alatt.
De mindenképpen meg kellett próbálnia, hiszen már egyszer sok- sok ork adta életét a pár napja itt zajló csatában, akiknek vére még mindig nedvessé tette az ösvényt és az utat a lábai alatt és ezt nem szerette volna még egyszer végignézni, márpedig, ha meggondolatlanul támadnak, újból ez lehet a helyzet. Tech jól látta, amit a knut, aki nem volt itt az előző támadásnál nem, hogy az éjtündék, milyen erős mágusok valamennyien. Nekik nem kell csak a sámánok erejére támaszkodni, akiket, ha elszigetelnek, megölnek, onnantól az orkok ki vannak nekik szolgáltatva, még ha fizikailag sokkal erősebbek is. Főleg most, hogy már egyre szaporodik a hozzájuk csatlakozó orkok száma.
Elképedve látja, hogy milyen munkálatok zajlanak a falu romjain és azt is, hogy saját fajtársai is ott cipekednek, amitől düh lobban az agyában, hiszen sejti, hogy mivel érték ezt el.
Azonban kénytelen vissza fojtani indulatait, ha nem akar már itt elbukni és mikor Aszad elé vezetik, igyekszik higgadtan válaszolni a kérdésre.
- Nem bíztak meg ajánlattétellel……egyelőre, hiszen azt sem tudjuk, mit akarsz tünde. – emeli az öreg harcosra a szemeit. – Mi a célod itt az orkok földjén és mivel érhetnénk el, hogy elhagyd e földet? – próbál puhatolózni.

A trónkövetelő szája csücskében egy halovány mosoly jelent meg.
-Szövetséget ajánlok nektek. Tanulmányoztam a régi kísérletet, mely hivatalosan még mindig él... -megfontolt, kimért hangsúllyal ejtette a szavakat- Ott találtam meg benne minden baj forrását, hogy csak azt rögzítette, hogy közösen csinálunk mindent. De nem rögzítette, hogy kinek a tervei alapján.
Az ajánlatom a következő. Maradunk és egy közös királyságot alapítunk. Együtt nézünk szembe a kihívásokkal, de nem úgy, mint eddig. Egy király lesz, nem kettő. És ő határozza meg, hogy mi a feladata az orkoknak és mit kell elvégezniük a drowoknak. Nincs egyidejűség a szervezésben. Régen határőröket küldtünk a területeitekre, miközben annak a védelme a ti hatáskörötök volt. Ebből csak vita és összetűzések lettek.
Most egy lesz a haza, amit szolgálnunk kell. És egy bölcs uralkodó minden problémát elsimít. Csak csatlakoznotok kell hozzám és seregemhez.
*A lázadó vezér felállt trónjáról és így szólt:
-Menj és beszéld rá a többieket, hogy fogadják el az ajánlatomat! Mindenkit szövetségesként várunk az új jövőben, aki nem támad meg minket többet.

Hraman számított rá, hogy akár azonnal kidobják, vagy megölik, mert nem a teljes tisztelet hangján szólt az elfhez, de bár az orkoknál is ismerték persze a tiszteletet, azért azt ki kellett vívni és nem a mágiával , az csak a sámánok kiváltsága volt. Neki ez a tünde nem volt egyelőre aki kivívta volna ezt, csak halált hozott a földjére és megalázást, de nem vághatta ezt a szemébe, hiszen most tárgyalni a kellett, időt húznia.
Ettől függetlenül komolyan meglepődött, amikor az éjtünde nem vette félvállról a kérdését és olyan javaslattal állt elő, ami megdöbbentő volt.
Idejöttek a harcosaival, leöldösték, levadászták az orkokat, feldúlták az őseik maradványait, elfoglalták a földjeiket és azt ajánlotta, hogy csatlakozzanak hozzá? Hogy egy……nép legyenek?
Ez az ő otthonuk! Az ő földjük, nem az elfeké! nekik ott van a sajátjuk……és el tudta képzelni, hogy ki lenne az az uralkodó, akinek a tervei alapján élhetnek és meghalhatnak.
- És ki lenne a király szerinted? A knuut…..vagy te? – kérdezett vissza, de igazából nem is volt érdekes a válasz, amit egyrészt biztosra vett, másrészt amúgy sem volt jelentősége. – Elmondom a vezetőnknek az……ajánlatodat éjelf, de nálunk a törzsek tanácsára is szükség van ilyen nagy horderejű döntéshez, ezért kell két nap, hogy megadjam a választ. Addig fegvyerszünetet ajánlok.
Nem létezett semmiféle törzsi tanács, de ezzel nyerhetett két napot, ha a self belemegy, addigra megérkezik az erősítés is.
Ha megkapja a választ vissza is indul, hogy beszámoljon a knuutna és Tech-nek a tárgyalásról.